Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Szilágyi Endre–Harkay Máté: Árhullám a Zalán 1987 augusztusában

sSíiLACYl e-HArKAV M.: Árhullám a Zalán 75 Az 1. árhullámról ugyanis azt tételezzük fel, hogy ez jelentkezett a Zala metszékóhen a tározóba való első belépési lehetőségnél. A 2. hullám pedig, a számítás módjából következően a 2T felvízi ós a terelőtöltés Ny-i mércéje között jelentkező, már egy kezdeti tározódási-deformálódási folyamaton átment hullám. Ennek figyelembevételével a hasonlóságot kielégítőnek, ennek alapján a vízforgalomra kapott eredményeket megalapozottnak tekintjük. 3.2.4. Tározódás az árhullám folyamán A tározódás időbeli alakulását a 9. ábrán mutatjuk be. A teljes tározódás alakulását mutató 1. görbe a 6. ábra 1. árhulláma alapján, a 2. görbe a vízforgalom számítás eredményéből készült. A kettő közötti eltérés okaira az előbb már rámutattunk. Végeredményben a maximális tározódás 8,8—11,8 millió m

3 között volt. A vízforgalom-számítás lehetővé tette a tározódás részletesebb vizsgálatát is. Eszerint a tározódásban a Ny-i medencének volt döntő szerepe. A töltésrongálódásból bekövetkező rövidzár ellenére kb. négyszer akkora maximális vízmennyiség tározódott, mint a K-i medencében. A jelentős különbség alapvető oka a szűkület elégtelen vízszállítása. 4. összefoglalás Az 1987. augusztus eleji árhullámot két ritka, kis előfordulási valószínűségű esemény egybeesése váltott a ki: (1) a vízgyűjtőn a talaj felső (0—50 cm közötti) rétegének víztelítettsége az adatközlés kezdete óta legmagasabb értékre emelkedett; (2) a majdnem teljesen telített talajra augusztus 4—5-én nagy mennyiségű, Zalaegerszeg felett 0,5%, alatta 3% előfordulási valószínűségű csapadék hullott. A levonuló árhullám tetőző hozama Zalaegerszegnél 0,5%-nál kisebb, Zalabérnél és Zalaapátinál 1 % előfordulási valószínűségű volt. Zalaapátinál az árhullámban 35 millió m

3 víz folyt le. Az árhullámra vonatkozó megbízható mennyiségi megállapításokat az tette lehetővé, hogy valamennyi mérceszelvényben vízhozammérések történtek a tetőzés közelében. A Zalaapátiban végzett mérésekkel sikerült kimutatni, hogy ezen a kisesésű alsó szakaszon a vízállás-vízhozam összefüggést árvízi hurokgörbe írja le. Megkíséreltük esésfüggő vízhozamgörbe-sereg szerkesztését is. A lefolyás pontos ismerete és a párolgásra vonakozó adatok átvétele lehetővé tette a vízmérleg eddig legelhanyagoltabb elemének, a beszivárgásnak a vizsgálatát. Több oldalról támasztottuk alá, hogy a 60—80 mm közötti beszivárgási érték reális. Az árhullámhoz visszatérve foglalkoztunk a völgyi tározódással, amelynek egyidejű maximális értéke Zalabér—Zalaapáti között 14,6 millió m

3 volt. Ennek köszönhetően lapult el az árhullám úgy, hogy Zalaapátiban a tetőzés a Zalabérinek csak 60 % -a. A Zalaapátiban kialakult tetőzés még így is kissé magasabb, mint amit a Kis-Balaton tervezésének hidraulikai vizsgálatával figyelembe vettek. A tározóból kilépő árhullám pontos előállítását a Balatonhídvégnél végzett vízhozammérések tették lehetővé. Ezért vízkészletváltozási vizsgálatainkat erre és nem a kisebb megbízhatóságú belépő árhullámra alapoztuk. Megállapítottuk, hogy a terelőtöltés D-i végénél lévő, hidraulikai értelemben is fennálló szűkület hatására a két medence eltérő módon viselkedett. A két medence közötti átfolyás elégtelensége miatt tározódás gyakorlatilag csak a Ny-i medencében volt. Ez eredményezte a terelőtöltés meghágását és megrongálódását. A 70 m

3/s teljes tetőző hozamúra csökkent árhullám szűkületen átfolyó része min. 45 m

s/s, a szakadáson átfolyó része max. 25 m

3/s körüli értékkel tetőzött. Hasonló rongálódások elkerülése és a tározótér jobb kihasználása érdekében a kotrási munkát folytatni kell. Végeredményben azonban a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer első tározójának létesítményei a mértékadónál nagyobb tetőző hozamú és tömegű árhullám. érkezésekor is megfelelően ellátták funkciójukat. Védekezésre nem volt szükség annak ellenére, hogy a meglévő tározó leeresztő műtárgyainak alvize több deciméterrel haladta meg azt a maximális értéket, ami a második tározó üzembe állítása után előállhat . Irodalom Hartha P., Harkányi K. 1986. A lefolyás előrejelzése csapadékból. Vízügyi Közlemények 1: 61—76. Bonta I., Takács Á. 1989. Heves esőzés kialakulása ós előrejelzése. Hidrol. Közi. 69, 1: Harkányi K., Bálint O.: 1985. A korlátozott lineáris rendszermodell alkalmazása csapadékból származó lefolyás számítására. Vízügyi Közlemények, 1: 49—59. Nagy K. 1988. Az 1987-es zalai árvíz radaradatainak feldolgozása. Kézirat. Péczely Oy. 1974. Mértékadó csapadékmaximumok. Vízügyi Közlemények, 1: 60—75. Rátky I. 1980. Kis-Balaton védőrendszer 12. sz. munkarósz. Felszíngörbók meghatározása. Tanulmány BME Vízépítési Tanszék. Szilágyi E. 1987. A Zala vízgyűjtő fajlagos lefolyási viszonyainak vizsgálata. Vízügyi Közlemények, 1: 108—117. Zsufja 1. 1984. Műszaki Hidrológia. Tankönyvkiadó Budapest. Kézirat beérkezett: 1988. június 23. Közlésre elfogadva: 1988. december 26. Flood wave on the Zala River in August, 1987 Szilágyi, F., Harkay, M. Abstract: The greatest ice-free flood on record travelled down the Zala River in August, 1987' testing the capacity of the Kis-Balaton retention reservoir. The hydrometeorological and hydrographic observation data available on the periods preceding and prevailing during the flood permitted the events in the catchment, the stream and the reservoir to