Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Szilágyi Endre–Harkay Máté: Árhullám a Zalán 1987 augusztusában
SZILAGYI E.-HA RKAY M.: Árhullám a Zalán 69 (1) Az állomásokon mért értékek közül a legnagyobbak előfordulási valószínűsége 0,5%-nál is kisebb, de a legkisebb értékek is 10 % valószínűségnek. (2) A Zalaegerszeg feletti vízgyűjtő területi csapadékterhelése 0,5%, az alatta lévő vízgyűjtőrészé pedig 3 % előfordulási valószínűségű volt. 2.2. Az árhullám levonulása és jellemzői Az árhulláin jellemzői az 1. táblázatban találhatók, a lefolyási görbék pedig a 3. ábrán. A hidrográfok közlésétől Zalaapáti kivételével eltekintünk. 2.2.1. Az árhullám levonulása Zalalövőn az árhullám alakja még jól követi a csapadókhullás jellegét. A lefolyási görbéből is látszik, hogy 3-án 18 órától kis áradás volt a kezdeti jelentéktelen esőnek megfelelően, majd 4-ón 7 órakor kezdődött az intenzív áradás. A vízállás 14 óra alatt 3,6 m-t emelkedett. Felismerhető, hogy két intenzívebb esőszakasznak (lásd a 3. ábrát) megfelelően két hullám szuperponálódott a mérce szelvényében. Zalaegerszegen 4-én 0 órakor kezdődött és 8 órától vált intenzívvé az áradás. A tetőzósig bekövetkező 3 8 óra alatt a vízállás mintegy 4,0 m-t emelkedett. A tetőzést, amely 81 cm-el haladta meg a Vízrajzi Évkönyvben nyilvántartott LNV-t (lásd az 1. táblázatot), csak pótlólagos méréssel sikerült megállapítani, mert mind a lapmérce, mind a rajzoló felső méréshatára 400 cm. A vízállás 43 órán át volt 220 cm felett. Ennól a magasságnál lépi túl a víz az alacsonyabban fekvő bal part élét. A lefolyási görbén itt is két árhullám ismerhető fel, de ebben a mórceszelvónyben már keveredik az esőszakaszok ós a közeli-távolabbi vízgyűjtőrészről ideérkező részárhullámok hatása. Zalabérnél lassú emelkedés után 4-én 12 óra tájban kezdődött az intenzív áradás. A vízállás az áradás kezdetétől a tetőzésig eltelt 47 órában mintegy 3,7 m-t emelkedett, és 80 órán át volt 200 cm felett, amikor is a víz a mérce környezetében a partéiig: emelkedik. A tetőzés 18 cm-el haladta meg az eddigi LN V-t'f 1. táblázat) Zalaapátinál, melynek hidrográfja a 4. ábrán látható az árhullám kezdete a szokásos volt, a közvetlen vízgyűjtőről összegyűlt víz okozott kb. 1 m vízállás emelkedést. A felső szakaszról érkező árhullám 6-án 14 órától éreztette hatását. Az áradás 20 órától nagyon intenzívvé vált és végeredményben 12 óra alatt (7-ón 2 óráig) 2,0 m vízszintemelkedést eredményezett. Az ekkor bekövetkező töltés-szakadások (Zalaapáti-patak, Szentkirályi-patak) miatt a vízállás csökkent, majd 7-ón 10 órakor 424 cm-re emelkedett. Ezt az értéket tartjuk nyilván tetőzéskónt, azzal a megjegyzéssel, hogy az árhullám teljes tetőzésközeli szakasza különböző töltésszakadásoktól, leszívásoktól befolyásolt. Ennek ellenére ez a „tetőzés" 19 cm-el haladja meg az esőből keletkező árhullámok legnagvobbjának tetőző vízállását. A vízállás 10 napig volt 180 cm-nél, a partélnél magasabb. A tetőző vízállás a töltésezett szakaszon elérte, helyenként kissé meghaladta a töltések koronaszintjót. Szakfelügyelői javaslatra a Zalaapáti mérce felett mintegy 2,2 km-el segédmércét helyeztünk el. Ennek regisztrátumát felhasználva megszerkesztettük a vízszinesés időbeli alakulását (lásd a 4. ábrán az 5. görbét). A kezdeti, nagyon kicsi vízszínesés az erős benőttség következménye. A közvetlen vízgyűjtő árhulláma „kiseperte" a medret. Ennek hatására az 5-én 20 órától kezdődő stagnáló szakaszban a fenékeséssel közel egyező vízszínesés alakult ki. A főhullám megjelenésekor a vízszínesós gyorsan emelkedett 6-án 22 óráig. Innentől 8-án a déli órákig erőteljesen éreztetik hatásukat a töltósmeghágások, szakadások. Az apadó ág zavartalan részén a vízszínesés 0,13—0,14% 0, alig több, mint a fenékesés fele és kb. negyede az áradó ágon tapasztalt maximumnak. U00--S 300-o 200 7 ^ h* /87.8.8.12 h y 87.8.7. 12" / 87.6.1l.10 h X 3-s 0 / / / / / 87.2.23 // / ! , j— 25 ( 50 75 100 Vízhozam [ nrtys] 6. 1 Z ' 3. 1 9. 1 1987. augusztus 10. 11. 1 12.' Í00300200A pontokhoz és a görbékhez írt számok• vizszin esés %o -ben _ | | r 25 50 75 Vízhozam /m 3/s] 100 4. ábra. Vízállás-vízhozam, kapcsolat vizsgálata Zalaapátinál. 1—2. az árhullám áradó (1) és apadó (2) ágának vízhozamgörbéi, 3. vízhozamgörbe a tározó megépítése előtt, 4. az árhullám hidrográfja, 5. vízszínesés Szentgyörgyvái—Zalaapáti között 6. 2T felvízi-vízállás, 7. különböző vízszínesésekhez tartozó vízhozamgörbék Az árhullám a teljes töltésezetlen vízfolyásszakaszon völgyi elöntést okozott. A völgyben a medret kísérő és a völgyi növényzet, továbbá a völgyi terepalakulatok függvényében változatos irányú, néhány esetben a fősodorra közel merőleges áramlási irányok alakultak ki. Az árhullám levonulása során bekövetkezett völgyi tározódás csak Zalabér—Zalaapáti között számszerűsíthető. A maximális egyidejű tározódás ezen a szakaszon 14,6 millió m 3, az árhullám tömegének majdnem fele volt. Hatására az árhullám
