Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Hírek - A Bős–Nagymarosi Vízerőműrendszer ökológiai kérdései – munkaszeminárium Pozsonyban - „A Kiskörei Vízlépcső ökológiai tapasztalatai” – az ankét ajánlásai - az 1989. évi „Vitális Sándor Szakirodalmi Nívódíj” Bíráló Bizottságának jelentése

312 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM (25) Jelenleg a higiénés bakteriológiai viszonyok lehetővé teszik a szabad strandok létesítését, üzemelését. (26) Különös figyelmet kell fordítani a poroszlói víztér, illetve szabad strand higiénés, közegészségügyi vizsgálatára a kialakult hidrológiai viszonyok miatt. (27) Sürgetni kell a tározó környékén a regionális vízellátás ós csatornázás kiépítését, melynek kiemelkedő mintája a kiskörei üdülőtelep létesítése. (28) Kiemelt feladatként kell kezelni a tiszafüredi szennyvizek megfelelő elhelyezését, illetve tisztítását, a tározó tiszafüredi térsége szennyezettségének csökkentése érdekében. (29) Az eddig végzett nyílt vízi plankton vizsgálatokat a hínár és a mocsárvegetációval benőtt vízterek kutatásával ki kell egészíteni. (30) A Zooplankton vizsgálatok eredményeit össze kell vetni az egyéb (bakteriológiai, algológiai) eredményekkel. (31) A tározó ökológiai állapotának megítéléséhez legalább az előadásokon elhangzott részletességű tárgyalás szükséges. (32) Az elhangzott előadások anyaga hasznosításának és kiadásának szükségességét többen hangsúlyozták. Indítványoztuk hasonló előadóülés szervezését 2—3 évenként. (33) Az ökológiai vizsgálatok továbbfejlesztése érdekében javasoljuk az ehhez szükséges technikai eszközök fejlesztését és az ezzel foglalkozó szakemberek továbbképzését, és szakmai tapasztalatcsere bővítését. Szerkesztő: Bancsi István Waijandt János Entz Béla MHT Limnológiai Szakosztály elnöke Hegedűs Lajos MHT Szolnoki Területi Szervezete elnöke Az 1989. évi „Vitális Sándor Szakirodalmi Nívódíj" Bíráló Bizottságának jelentése A Magyar Hidrológiai Társaság és a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium jogelődje, az Országos Vízügyi Hivatal által alapított „Vitális Sándor szakirodalmi nivódíj" célja az, hogy ösztönözzön az újszerű munka eredményeit bemutató, igényes szakcikkek írására, segítse elő az új, hatékony módszerek és eljárások elterjedését, és a magyar műszaki nyelv ápolását. A nívódíj adományozására az előírásoknak megfelelően — a benyújtott pályázatokat, illetve az elmúlt három óv szakirodalmát figyelembe véve — a Társaság szakosztályai tettek javaslatot. Mind az egyéni pályázatok, mindpedig a szakosztályoktól a Bíráló Bizottsághoz beérkezett érvényes javaslatok száma a korábbi értékek körül mozgott. A nívódíjra javasolt szakcikkeket áttekintve ez alkalommal is örömmel lehetett megállapítani azt, hogy közülük sok igen magas színvonalat képvisel. Ezért a Bíráló Bizottság ebben az évben is úgy határozott, hogy mind a két nívódíjat kiadja. Az előadottakat figyelembe véve döntött tehát a Bíráló Bizottság úgy, hogy — az egyik nívódíjat dr. Völgyesi Istvánnak, a Vízügyi Tervező Vállalat tervezőmórnökónek, — a másik nívódíjat pedig közös cikkeikórt dr. Domokos Miklósnak, és Sass Jenőnek, a Vízgazdálkodási tudományos Kutató Központ kutatóinak ítéli oda. Dr. Völgyesi István az 1989. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíjat „A talajvízszint szabályozás szivárgó-csatornával" címmel, a Vízügyi Közlemények 1986. évi 3. fizetében megjelent szakcikkért kapta. A cikk a duzzasztott víztér szólén létesített szivárgócsatorna háttér talajvízszint szabályozó hatásának a számítására közöl új eljárást. A téma időszerűségét és nagy gyakorlati jelentőségét a kiskörei-, illetve a dunai vízlépcsőkhöz kapcsolódó duzzasztott vízterek partján a talajvízszint szabályozásának az igénye és szükségessége adja meg. A tározók és a magasvezetósű csatornák menti másodlagos elvizenyősödések által okozott károk évek óta országos vitákat kavarnak fel a környezetvédők ós a vízépítők között. Ez a cikk először ír le egy olyan, a tervezők által is használható számítási módszert, amely — elismeri, hogy a szivárgó vizet összegyűjtő csatornán túl a csatorna vízszintjénél magasabb talajvíz is lehet; — számítható értéket ad a felszínt el nem érő, de a mezőgazdaságot károsító talajvíz szintjére és — a jelenség számításánál figyelembe veszi a szivárgási egyenletek melett az evapotranszspirációt is. Ez a közlemény ad először olyan módszert, amellyel a szivárgóiendszer hatékonysága a védett terület szempontjából értékelhető, s amellyel egy mezőgazdasági üzemet védő szivárgórendszer biztonsággal méretezhető. A szakcikk a feladat megoldását a szakmai hagyományok alkotó továbbfejlesztésével, objektív kutatási módszert alkalmazva, teljesen újszerű eljárással adja meg. A szakcikk szerkezete világos. A probléma megfogalmazása után a jelenséget jellemző modellek megfelelő megoldás elvét, majd a számítási rendszer felépítését ismerteti. Végül közöl néhány számítási példát is, hogy a belőlük levonható következtetésekre támaszkodva mutassa be az alkalmazás lehetőségót. A cikk gondolatmenete jól követhető. Felesleges részleteket sem a szöveg, sem pedig a levezetés nem tartalmaz. Külön is kiemelésre kívánkozik a szakcikk tiszta, magyaros nyelvezete. Dr. Domokos Miklós és Sass Jenő az 1989. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj"-at „A Duna-medence sok évi átlagos vízmórlege" ós az ehhez kapcsolódó „A Duna-medencébe eső országterületrószek vízméregei" címmel megjelent két tanulmányáért kapta, amelyek a Vízügyi Közlemények 1985. évi 3. és az 1986. évi 1. füzetében jelentek meg. A cikkek azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit foglalják össze, amelyek a Duna menti országok hidrológiai intézményei által készülő „A Duna medence Hidrológiai Monográfiája" című közös kiadvány részeként e terület vízmérlegét egységes rendszerben tárgyalják. A cikkeknek különös jelentőséget ad az, hogy bár a Duna vízgyűjtő területének a hidrológiájával korábban már számos kutató foglalkozott, de itt mutatnak be első ízben egy olyan egységes feldolgozást, amely a hidrológiai tényezőket a Duna egyes szakaszaira, részvízgyűjtőire, és a vízgyűjtő terület 12 országára külön-külön is, számszerűen kimutatja és értékeli. Ez a feldolgozás ily módon — az említett Monográfia révén — nemcsak a további hidrológiai vizsgálatok számára nyújt objektív alapot, hanem egyúttal hatással lehet a nemzetközi vízügyi politika gyakorlatára is.