Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Altnőder András–Geszlerné Szentpáli Ágnes–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szlabó Pál: Rétegvízszerzési lehetőségek vizsgálata Egertől délre Andornaktálya–Füzesabony–Mezőszemere térségében

286 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ

ÄM A felső-pannoniai homokrétegekben szivárgó vízkészlet nyugalmi szintjét az északi perem mentén és a homokszintek denudált rótegfejei térségében a hidrosztatikus nyomás, míg a peremtől távolodva rétegnyomás alakítja. Ennek megfelelően a pannóniai összlet perem közeli megcsapolása a felső homokszintek térfogati készletének részbeni leürülését eredményezi, míg a délebbre települő vízbázisoknál a nyomásszintek csökkenésével először a konszolidációs vízkészlet biztosítja a víztermelés utánpótlását. Szihalom térségétől délre a víztermelés kezdetben jelentősebb vízszintéi'llyedést eredményez és a függőleges vízmozgás csak fokozatosan indul meg a megcsapolt rétegek felé. A depressziós terek növekedésével a negyedidőszaki rétegek felől növekvő mértékű beszivárgás alakul ki, amely a negyedidőszaki összletben alacsonyabb talajvízszintet hoz létre — különösen a rótegfejek térségében — csökkentve ezáltal az evapotranszpiráció mórtékét. A természetes állapotú vízháztartás vizsgálata keretében meghatározott 44—46 ezer m

3/d rendszerbe belépő vízkészlet teljes egészében természetesen nem termelhető ki, mert az evapotranszpiráció megcsapoló hatása mindenképpen érvényesül és az összletből az Alföld felé továbbszivárgás kisebb mértékben továbbra is lesz. Ugyanakkor az evapotranszpiráció megcsapoló hatása csökken és a felszíni vízfolyások tápláló hatása növekszik. A felszínközeli rétegekből történő vízszerzést távlatban tervezett és meglevő vízbázisokat adottságnak tekintettük és a jelen tanulmányban az alábbiak szerint vettük figyelembe: — meglevő felszínközeli vízbázis Andornaktálya (Dl—D3 kutak): 3000 m

3/d Füzesabony vízmű (I—

III. kutak): kiváltandó — tervezett vízbázis: Mezcszemere, nyugati vb. 7 500 m

3/d Mezőszemere, keleti vb. 2 200 m

3/d Összesen: 12 700 m

3/d A számítások szerint a kitermelendő vízkészlet egyrészt Andornaktályánál az Eger-patak teraszában észak felől lép be a vizsgált egységbe (~1500 m

3/d), másrészt a magas talajvízállású területek vízszintjének csökkenésével a párolgás terhére keletkező járulékos vízkészletből (~5Ö00 m

3/d) és a felszíni vízfolyások felé megcsapolódó vízkészletből (1900 m

3/d) származik. A felszíni vízfolyásokból beszivárgó vízmennyiség depressziós térben megnövekedő értéke biztosítja a további 4500 m

3/d vízkészletet. A pannóniai összlet tervezett megcsapolása miatt vízkészlet feláramlásával nem lehet számolni. A felső-pannoniai vízadó szintek megcsapolásával a felső homokrétegeknél gravirációs vízkészlettel, az Alföld felé szivárgó vízkészlettel és a félig áteresztő fedőrétegeken keresztül beszivárgó készlettel lehet számolni, a középső homokszinteknél a szemipermeábilis közbezárt kötött rétegeken keresztül leszivárgó vízkészletet és a homokszintekben lassú, déli irányú vízmozgással szivárgó készletet kell figyelembe venni. Az alsó, 260—300 m alatti vízadó szintek függőleges és vízszintes irányú utánpótlódása csekély, jelentősebb szerepe van a konszolidációból és rugalmas tágulásból származó készletnek. A homokrétegekben tárolt vízkészlet QT~2,8-10

9 m

3 Természetesen e készlet csekély része termelheti ki a kialakítható depressziós tereken belül. Szerepe elsősorban a vízminőség jövőbeni alakulásánál, mint alapvízminőség fontos. A dinamikus készlet meghatározása A felső-pannoniai összletben természetes körülmények mellett az északi perem felől 3500— 4700 m

3/d vízmennyiség érkezik, míg a vizsgált egységekből kb. 14 000 m

3/d vízmennyiség lép ki. Tehát a területen természetes helyzetben, függőleges beszivárgás formájában kb. 10 ezer (Q

x) m

3/d vízmennyiség jut a pannóniai rétegekbe. A beszivárgó készlet a megcsapolás hatására megnövekszik, csökkentve a párolgás mértékét ós a vizsgált egységből déli irányban, a negyedidőszaki összletben továbbszivárgó vízkészletet is, amelynek döntő része végül a Laskó patak vízkészletét táplálja. A vizsgált egységbe belépő 44—46 ezer m

3/d teljes vízkészletből a transzspiráció átlagosan 8—10 ezer m

3/d mennyiséget von el. A meglevő és tervezett felszínközeli vízművek további 10 ezer m

3/d vízmennyiséget hasznosítanak. A vízkészlet egy része felemésztődik a lecsökkent mértékű evaporáció keretében és kis része tovább szivárog az Alföld felé. Növeli a készletet a felszíni vízfolyásokból a depressziós térben a rétegfejeken beszivárgó megnövekedő mennyiségű vízkészlet. E járulékos készletet 2500 m

3/d nagyságúra becsüljük. A kitermelhető dinamikus vízkészlet nagysága:* 25 000 m

3/d 4. Vízminőségi vizsgálatok A vizsgált területen található jelentős számú üzemelő kút vizéből nagyszámú vízminőségi elemzés készült, ezért megfelelő adatokkal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a terület vizeit hidrokémiailag jellemezzük és a különböző víztípusok között összehasonlítást tegyünk, sőt az azonos víztartóknál is kimutassuk azokat a kisebb változásokat, amelyek pl. a vízadó összletnél mélység függvényében megállapíthatók. A vízminőségi vizsgálatokból vízföldtani összefüggések kimutatására is lehetőség nyílik. Altalánosságban a következők állapíthatók meg: Az Eger-patak felszínközeli szemcsés üledékeiben tárolt talajvíz kalcium-hidrogénkarbonátos típusú. A víz keménysége 23—25 nkf között változik, sótartalmuk 550—900 mg/l. A szennyeződést jelző ammónium- és nitrátion területenként változó. A lakótelepülések környezetében mennyiségük meghaladja a megengedett értékeket. A vas és mangán csak kisebb mennyiségben van oldva a vízben. Ilyen kémiai adottságú talajvíz biztosítja a rétegvizek vízutánpótlódását.