Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Altnőder András–Geszlerné Szentpáli Ágnes–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szlabó Pál: Rétegvízszerzési lehetőségek vizsgálata Egertől délre Andornaktálya–Füzesabony–Mezőszemere térségében
284 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM tömegében nem vízvezető, vízátadás csak a kavicsos, homokos szintjei felől és törések mentén történik. A pannóniai rétegek felé a kiékelődési vonal mentén a negyedidőszaki összlet is továbbít vizet. Nagytálya— Maklár—Szihalom települések vonalában (északnyugat-délkelet) az összleten belül túlsúlyba kerülnek a homokszintek (50—65%) ós a negyedidőszaki rétegek alatt helyenként 100 m vastagságot is meghaladó egységes homokösszlet települ, a homokrótegek összvastagsága pedig 150—200 m. E részen a függőleges vízforgalom a negyedidőszaki képződmények felől jelentősebb. A mintegy 250 m vastag összleten belül a lignites-pelites rétegek az alsóbb homokszintek felé a vízátadást korlátozzák. Mezőszemere—Mezőtárkány—Besenyőtelek vonalában a 300 m vastagságú összleten belül túlsúlyba kerülnek a kötött rétegek, a homokrétegek elvékonyodnak, szétujjazódnak, összvastagságuk 50—100 m-re csökken. A függőleges vízforgalom feltételei kedvezőtlenek. A felső-pannoniai képződmények ivóvízszerzésre igénybe vehető homokszintjei felé mélyebb szintek felől feláramlás természetes körülmények között nem valószínűsíthető. A Kerecsend—Füzesabony térségi részsüllyedés területén a geotermikus izogradiens vonalakban (70 °C/km) mutatkozó anomália alapján függőleges feláramlás feltételezhető, amelynek hatása megcsapolás esetén a kitermelt víz nagyobb gáztartalmában jelentkezhet. A vízháztartási vizsgálat a pannóniai összlet északi elterjedési határa, Dormánd—Mezőszemere—Ostoros ós Laskó-patakok közötti kb. 170 km 2 területre terjed ki. A terület vízföldtani modellje egy minden oldalról és felülről nyitott rendszerrel adható meg, amelyben mind vízszintes, mind függőleges vízmozgás lehetősége fennáll. A negyedidőszaki és pannóniai rétegek egységes hidraulikai rendszert alkotnak. Természetes körülmények mellett a függőleges vízforgalom a pannóniai rétegek felé rányul. A homokszintek lepusztult rétegfejein 5. ábra. A vizsgált terület vízháztartási modellje 1. A felső-pannoniai rétegek elterjedési határa, 2. Az Eger-patak holocén felszínközeli kavicsos rétegének elterjedési hatása. 3. A felsőpannoniai összletek belépő vízmennyisége, 4. A felszínközeli kavicsos összlethe belépő vízmennyiség, 5. Az Eger-patak felől belépő vízmennyiség, «. Csapadék, 7. Felszíni lefolyás, 8. Párolgás, 9. A felsőpannoniai összletben továbbszivárgó vízmennyiség, 10. A felszínközeli kavicsos rétegekben továbbszivárgó vízmennyiség, 11. A kavicsos rétegekből a vízfolyásokba átadódó vízmennyiség, 12. Meglevő és tervezett vízbázisok (részletezés az 1. ábrán). keresztül beszivárgó vízkészlet dél felé áramlik; A nyitott rendszerbe vízkészlet az északi perem felől, a csapadékból beszivárgó vízkészletből, a felszíni vízfolyásokból adódik át. Vízkilépés (megcsapolás) a rendszerből az evapotranszspiráció formájában, a felszíni vízfolyások felé és az Alföld irányában a vízadó szinteken keresztül történik. 3.3.2. Vízháztartási vizsgálatok A vizsgált rendszer természetes állapotban hosszú távon egyensúlyban van, azaz vízkészletelváltozás nincs. Vízháztartási mérleg: Cs+Q h e+P+L+Qu=0 Az általános formát a vizsgált vízföldtani egységre átalakítva (5. ábra) : B+Qb e l+Qbe2+ Q be3 — #kii — $kÍ2 — ökÍ3 = 0 Az egyes vízháztartási elemek közelítő meghatározása: Az MHT Hidrogeológiai Munkabizottság 1986. évben elkészítette a térség felszínközeli összleteiből történő vizszerzessel foglalkozó tanulmányát. A vízutánpótlódási vizsgálat egyes hivatkozott adatait e dokumentációból vettük át. (i) Belépő vízkészletek: Beszivárgás (B) A csapadékból beszivárgó hányad meghatározását a hosszabb ideje észlelő törzshálózati Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) figyelőkutak adatai alapján a téli fél év talajvízemelkedése és az időszak alatt számított (Cs t—P t) értékek közötti kapcsolat felhasználásával (Ubell K. módszere) végeztük (6. ábra). Az egyik kút magasabb talaj vízállású, alluviális összlet, a másik kút pedig mélyebb talajvízhelyzetű, kötött réteg beszivárgási adottságait reprezentálja. Az átlagos téli fél év (Cs t-P t) érték 125—130 mm, amelyből a beszivárgó hányad, B= 75—82 mm értéknek adódott. A vizsgált területen (F—HÓ km 2) átlagosan 80 mm beszivárgás alapján a megújuló talaj vízkészlet: 37 000 m 3/d Az északi perem felől beszivárgó vízmennyiségek A pannóniai összletbe belépő vízkészlet (£?be-) : A becslést nem a perem vonalában végeztük az ott meglevő földtani bizonytalanságok és a peremtől délre a tufaösszletből átadódó vízkészlet figyelembevétele miatt. Az ábramellékleteken jelölt perem vonaltól délre, 1,5 km távolságra szerkesztett 11,2 km hosszú szelvény vonalon átszivárgó vízkészlet: öbei~ 3500—4700 m 3/d A negyedidőszaki összletbe belépő vízkészlet (Qb f, 2)A vízkészlet döntő része az Eger-patak durva szemcsés alluviumában érkezik a területre, amely: nek értéke a korábbi vizsgálatok szerint: 0=1500 m 3/d
