Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Altnőder András–Geszlerné Szentpáli Ágnes–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szlabó Pál: Rétegvízszerzési lehetőségek vizsgálata Egertől délre Andornaktálya–Füzesabony–Mezőszemere térségében
282 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM A felső 150—300 m-es tartományban északon két vízadó rétegcsoportot (40—70 m, 90—130 m), majd Maklártól három nagyobb vastagságú rótegösszlet, (40—100 m, 120—190 m, 200—300 m) különíthető el. A nyugalmi rétegvízszinteket ezekre az összletekre külön-külön szerkesztettük meg. A nyugalmi szintek minden összletnél i= = 1—1,5°/ 0 0-kel az Alföld irányába fokozatosan csökkennek (Jámbor et al., 1985). Az alsó összletek vizének nyomásszintje mindenütt pozitív, míg a felső és középső összleteknél a nyomásszintek , 3/a ábra negatívak, de mindenütt meghaladják a talajvíz szintjót. 3.2.2. A szivárgási tényező meghatározása A szivárgási tényező meghatározásához kettős alapadatrendszer állt rendelkezésünkre: (1) a víztermelő kutak lótesítéskori próbaszivattyúzási vízhozam-vízszint adatai, (2) az OFKFV lignitkutatása során végzett laborvizsgálatok szemeloszlási eredményei. A víztermelő kutak üzemi vízszint-vízhozam adatainak felhasználásával a szivárgási tényező értékeket számítással határoztuk meg. A számítások során feltételeztük a próbaszivattyúzások helyes elvégzését, vagyis a víztermelés során a permanens-kvázi permanens állapotot. A permanens állapot feltételezésével a számításokhoz egyéb lehetőség hiányában az egy kutas Dupuit— Thiem módszert használtuk fel. A képletben szereplő távolhatás értékét Sichard szerint vettük figyelembe, így tehát a szivárgási tényező meghatározása iterációs módszerrel történt. A szivárgási tényező számítások másik része az OFKFV lignitkutatása során végzett szemcseeloszlási vizsgálatok értékelése volt. A rendelkezésre álló adathalmazból az előzőeknek megfelelően kiválasztottuk az 50 m-nél mélyebb településű vízadó szintekből származó kőzetminták vizsgálati eredményeit. Ezen szemcseeloszlási vizsgálatok értékelése számítógépre alkalmazott Zamarin módszerrel történt. így a földtani kutatófúrásokra 430 db szivárgási tényező eredményét kaptuk. A szivárgási tényező számítások eredményeinek feldolgozása során eloszlási vizsgálatokat végeztünk mind a hidraulikai úton, mind a szemcseeloszlásból meghatározott szivárgási tényező értékekre (4. ábra ). Relatív gyakoriság ( %) maximum és szemeloszlási vizsgálatok alapján számított szivárgási tényező értékekre az 1,01—2,0 m/d értéktartományban jelentkezett: 27 %. A hidraulikai úton számított szivárgási tényezők esetében is hasonló értéktartományban maximális értékű a relatív 3/b öíra 3. a. b. ábra. Vízadó rétegek nyugalmi vízszintjének függéty menti és hossz-szelvény menti változása
