Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki - Homonnay András: Blickfang - Szőllősi Nagy András: Csúsztatások kora - Füzy Olivér–Trenka Ernő–Marik Miklós: Nagymaros és a kavitáció

254 HlDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 4. SZÄM 6. További vizsgálatok szükségesek a tározott térben lejátszódó kiülepedési folyamatok feltárására és előrejelzésére. 7. A folyó duzzasztótere mentén elhelyezkedő egyes parti szűrésű vízadó rétegekben az ammónia, a vas és mangán megjelenése valószínű. Ennek kiegyenlítésére kutatásokat kell folytatni nagy hatékonyságú és költségkímélő ammóniaeltávolítási technológiák kidolgozására. 8. A Gaböikovo térségében lévő üzemvízcsatorna szigetelőrétegének egy része aszfalt. Bár ezt a vízszigetelési eljárást az egész világon ismerik és alkalmazzák, szükséges az alkalmazott aszfalttípus esetleges közegészségügyi hatásainak vizsgálata. 9. A duzzasztott térben és a Dunai mellékágakban bekövetkező ökológiai rendszerbeli változások befolyásolhatják a felszíni vízkivételeket új, a Duna vizében korábban nem honos fitoplankton és más mikroszervezetek megjelenésével és elterjedésével. Ezen szervezetek némelyikének toxikus vagy íz- és szagrontó hatásuk lehet és káros melléktermékek keletkezhetnek az ivóvíz klórozása során. Kutatásokat kell folytatni a felszíni vízkezelési technológiák hatékonyságának növelésére és az^esetleges nemkívánatos hatások minimalizálására. Tudományos igényességgel a tanácskozás tárgykörében ezt, és csak ennyit lehetett megállapítani a BősNagymarosi Vízlépcsőrendszer esetleges vízminőségi hatásaival kapcsolatban. Perczel Károly által idézett megállapítások magánvélemények, melyek Sandoz-esetet sejtető önkényes csoportosításban alkalmasak arra, hogy a tekintetet csapdába ejtsék, de arra is, hogy a közvéleményben katasztrófa pszichózist generáljanak. Ez azért a Vaskapunál és az ausztriai vízlépcsőknél sem indokolt. Ami indokolt az az esetleges ökológiai változások pontosabb megismerése és a megelőző-javító beavatkozások tervezése, De belátom, hogy ennek szorgalmazásából hiányzik a „Blickfang". Homonnay András [Budapest, 1988. augusztus vége] Soltész István főszerkesztő Magyar Nemzet Kedves Főszerkesztő Úr! Nagyon megköszönném, ha alábbi hozzászólásomat a Magyar Nemzet „Merre lépjünk" vitájában változtatás nélkül közölné — talán még nem késő egy teljesen az érzelem síkjára átcsúszott indulatkampány megállítása és racionális érvekkel való visszafordítása. Miután engem személy szerint is eléggé unfair eszközökkel páholgatnak a magyar sajtóban itt-ott-amott, rendkívül hálás lennék, ha módot adna kis szösszenetem megjelenésére. Ha a szöveget kicsit keménynek tálálja, annak egy oka van: civilizált laikusoktól minden véleményt türelmesen meghallgatok, s próbálom higgadt érvekkel meggyőzni az aggódókat — szakemberek vaskos tévedései érdesebbé tesznek. Várom értesítését a megjelenés esélyeit illetően. S zívélyes üdvözlettel: Dr. Szöllősi-Nagy András Másolat: Kindler József egyetemi tanár, MKKE 1988. szeptember 16. Csúsztatások kora ,,Lappangások kora" című cikkében (Magyar Nemzet, 1988. szeptember 8.) Kindler József, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára Bős-Nagymaros kapcsán egy nekem tulajdonított állításból vona le olyan következtetéseket, amelyek teljesen hamisak, félrevezetők és (Kindler egyetemi tanár kifejezésével élve) a negatív tudás iskolapéldái. A BNV létesítése elleni cikkében Kindler egyetemi tanár többek között azt írja, hogy van egy „sokkal súlyosabb ellenvetés is, s ez pedig az «ökológiai rendszer» modellezhetőségének ós szabályozhatóságának kérdése". Ezután idézi a nekem tulajdonított mondatot: „a vízlépcsőrendszer mindinkább ökológiai rendszerű (Kiemelés tőlem. SzNA), többcélú hasznosítású mű lett". Kindler cikkének olvasása után sokat gondolkodtam, vajon hol mondhattam e mondatot? Talán a Heti Világgazdaság augusztus 16-án, a BNV pro és kontra érvelőivel szervezett kerekasztal-megbeszélésén, ahol Kindler egyetemi tanár és én is részt vettünk? (mellesleg a beszélgetés ígért rövidített szövege hozzászólásom írásakor sajnálatos és számomra érthetetlen okokból még nem jelent meg.) Kölcsönkértem a vitáról készített hangfelvételt — a meghallgatott szalagokon az állítás nem így hangzott el. A véletlen segített ahhoz, hogy a nekem tulajdonított mondatot megleljem a Magyar Nemzet ez évi július 23-i számában („Lépcsőzetesen?") [Sárvári Márta cikke.] A cikk a július 13-i helyszíni sajtótájékoztatóról számol be. Átlapoztam a többi lapot is, melyek az eseményről tudósítottak — mindegyikben másként találtam mondatom. Ezek után már nem is lepődtem meg, hogy Kindler egyetemi tanár vitába száll egy általam nem mondott, de nekem tulajdonított mondattal, s azt írja előbb már idézett mondata után, hogy „Noha nem teljesen világos, hogy ez a tudományos igazgatóhelyettes szerint mit jelent, mégis tételezzük fel, hogy a létesítményt teljes környezeti rendszerébe helyezve, az ökoszisztémákra gyakorolt hatásaival együtt tekinti". Egyben egyetértek Kindler Józseffel: a nekem tulajdonított mondat tényleg „nem teljesen világos" — de nem is én írtam le. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a vitáknak van egy általánosan elfogadott etikai követelménye: csak pontosan idézett és autentikus forrásból származó állításokkal illik vitázni — az „áthallások" bizony félrevezetők lehetnek. Örültem volna, ha Kindler egyetemi tanár fölhív telefonon, vagy beszél velem személyesen — mindig készséggel állok rendelkezésére —, hogy a félreérthető mondatot közösen értelmezzük, mielőtt feleslegesen támadásba lendül. A BNV-vitában, erősen elhalványulván az etika szerepe, ezen ma már persze nem is igazából lepődöm meg.) Amit viszont már sok helyütt modtam — és le is írtam — az úgy szól, hogy a BNV üzemeltetésének alapvető célja a víz- és energiagazdálkodás igényeinek kielégítése oly módon, hogy a környezeti kockázatok mérhetők és minimalizálhatók legyenek — tehát a környezetvédelem és —,'gazdálkodás céljainak kell alárendelni minden egyéb célt; még az energiatermelés kárára is. A tárdadaimi ethosz változásával egyre inkább előtérbe kerültek az ökológiai vonatkozások — bár sajnos igaz, hogy ezt a tézist a szakmán belül nem ismerte föl időben mindenki. Az előzőekből pedig egyenesen következik, hogy a „vízlépcsőrendszer mindinkább ökológiai szemléletű, többcélú hasznosítású mű lett". Ezt a mondatot már vállalom — egy aprócska szóváltozás („rendszerű" helyett „szemléletű") máris értelmet adhat a rosszul idézett mondatnak. így talán már érthető, hogy „elsőbbséget kell biztosítani a környezetvédelmi szempontoknak ... a kockázati elemek csökkentésének" (idézet Marosán György kormányszóvivő sajtótájékoztatójából; Magyar Hírlap, 1988. szeptember 8.). A rosszul idézett mondat ellenére Kindler egyetemi tanár mégiscsak megfejti annak rejtélyét: igen, arról van szó, hogy a létesítményt teljes környezeti rendszerében, az ökoszisztémákra gyakorolt hatásaival együtt kell tekinteni. Ezt viszont, úgy tűnik, képtelen elfogadni, hiszen — mint írja: „Ha ez így van, akkor viszont a Conant—Ashby-téte\ szerint az ökológiai rendszer elvileg sem szabályozható, mivel nem tudjuk jól modellezni". Ez a mondat többszörösen is példázza a negatív tudás és csúsztatás szélső értékét. Először: ha valaki figyelmesen és értve olvassa Conant és Ashby idézett általános tételét (in: Rendszerelmélet mint társadalmi igény, p. 193. Akadémiai Kiadó, 1982.), akkor észreveszi, hogy ez egyáltalán nem zárja ki az ökoszisztémák modellezhetőségét és szabályozhatóságát. (Mellesleg, de nem elhanyagolhatóan: az ökológiai modellezésnek és szabályozásnak ma már óriási irodalma van, legyen szabad itt példaként csupán az Ecological Modelling című nemzet-