Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
4. szám - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés: IV. rész. A kórokozó eltávolítása vízkezelési eljárásokkal
236 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM let a gyakorlatba is átment: először az USA 1977-es állami ivóvíz-szabályozása (PDWR, 1977), majd az AWWA (1980), végül az 1986-os állami ivóvíz-szabályozás (Thompson, 1986) előírják minden, ivóvíz-hasznosításra kerülő felszíni víz szűrését és minden ivóvíz fertőtlenítését. Egyúttal kötelezővé teszik felszíni vízeredet esetében a Giardia eiszták vizsgálatát, valamint — ugyanebből a célból — minden ivóvízből a zavarosság meghatározását. A víztisztítási eljárások megválasztásával kapcsolatosan Logsdon (1987) megjegyzi, hogy célszerű kísérleti műben, még a kivitelezés előtt megállapítani azt, hogy a Giardia eiszták eltávolítása a szóban forgó nyers vízből milyen technológiát követel. A rosszul megválasztott szűrési mód, a hibás-hiányos szűrés hamis biztonságot jelent és vízjárványokat eredményezhet (Braidech és Karlin, 1985; Logsdon et al, 1981, 1983; Lippy és Logsdon, 1984; DeWalle et al., 1984). 2.1. Koaguláció-flokkuláció, ülepítés, gyorsszűrés A vízkezelési eljárás ma 3 változatban használatos: (1) konvencionális (koaguláns adagolás, keverés, flokkulálás, ülepítés, gyorsszűrés), (2) direkt szűrés (koaguláns adagolás, keverés, flokkulálás, gyorsszűrés), (3) „in-line" szűrés (koaguláns adagolás, keverés, gyorsszűrés). Az egyes változatok hatékonyságával a Giardia eiszták visszatartását illetően, három tanulmány foglalkozik: Logsdon et al. (1982), DeWalle et al. (1984), Al-Any et al. (1986). Szerzők megállapítják, hogy optimális kémiai előkezeléssel (adekvát dózisú alumínium-szulfát és polimer segédderítőszer) 99% feletti cisztacsökkenéssel lehet számolni minden szűrési változatnál. A hatásfok koaguláns nélkül csak 7,6—68,3 % közötti (másoknál: Hendricks et al., 1984, csak 7—90% közötti), helytelenül megválasztott koagulánsdózissal 95,3—99,2% közötti. Optimális előkezelés esetén az egyes szűrési változatok között nincs lényeges differencia (Id. Hendricks et al, 1984). Szimpla (homok) és kettős (antracit + homok) szűrőanyagok közül az utóbbi jobb hatásfokúnak bizonyult. A szűrési sebesség hatását a Giardia cisztákra, baktériumokra és a zavarosság csökkenésére az 1, ábrán mutatjuk be. A szűrési sebesség 5,83 m-s— 1 Szűrési sebesség ím s' 1! 1. ábra. A szűrési sebesség hatása a zavarosság, összbaktériumszám, coliformszám és a Giardia eiszták százalékos csökkentésére (nyers víz zavarossága 1,1 ntu; hőmérséklete 3 °C; a koaguláns 18,6—23,0 mg/l alumínium-szulfát, a polimer 1 mg/l) (Al-Any et al., 1986 nyomán) értékig nincs hatással a Giardia ciszták és baktériumok visszatartására, ezen érték felett kissé gyengül a hatásfok. A szűrési sebesség növelése 3,33 m • s— 1 felett, a zavarosság eltávolítási hatásfokát hirtelen lecsökkenti, azaz a szűrt víz zavarossága nő. A szűrés folyamán tehát a zavarosság gyors megemelkedése a Giardia ciszták átjutásának lehetőségére is figyelmeztet. Logsdon et ál. (1985) a Giardia ciszták visszatartását kísérleti műben vizsgálták. Értékelik a vegyszeres előkezelést, a koaguláció-flokkuláció folyamatát, a gyorsszűrési változatokat, a szűrőanyagokat és egyéb tényezőket. Megállapítják, hogy az ülepítés és a szűrés során a zavarosság és a ciszták eltávolítása között szoros az összefüggés, mint azt a 2. ábra demonstrálja. A ciszták biztonságos kiszűréséhez a szűrt víz zavarosságát a lehető legalacsonyabb értéken kell tartani. Ez az érték nyilvánvalóan a nyers víz zavarosságától függ. Igen lényeges megállapításuk az, hogy közvetlenül a szűrők visszamosatása után a Giardia ciszták visszatartása rosszabb, mint érett szűrők esetében. A hatásfok a visszamosatás után kb. 15—30 perccel kezd ismét javulni. A megvizsgált szűrőanyagok közül a giardiákra nézve kb. egyforma hatásfokú volt a homok, a kettős szűrő (antracit + homok) és az aktív szén, míg az antracit magában gyengébb teljesítményt nyújtott. A szűrés hatékonyságát (a ciszták visszatartási százalékát) növelte az alumínium-szulfáthoz adekvát mennyiségben adagolt polimer. 2. ábra. A zavarosság és a Giardia ciszták csökkenése ülepítés során (Logsdon et al., 1985. nyomán) Tekintve azt, hogy a gyorsszűrés, ill. az azt megelőző előkezelés a hazai felszíni víztisztítási gyakorlatban igen elterjedt, érdemes áttekinteni azokat a lehetséges hibákat, hiányosságokat, melyek a Giardia ciszták kiszűrését kedvezőtlenül befolyásolhatják. A leggyakoribb hibák a következők: (a) koagulálás nem megfelelő pH-n (DeWalle et al., 1984; Kimer et al., 1978). (b) koaguláció nem optimális koagulánsdózissal (Logsdon et al., 1981, 1983; DeWalle et al., 1984) (c) a szűrési sebesség túlzott emelése (Logsdon et al., 1981)
