Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Refuznyiki - Reményi Péter: Ami a vitából mindig kimarad – Szólásszabadság vagy félrevezetés? - Vágás István: Kiket kapott el tulajdonképpen Bős–Nagymaros kapcsán gigantománia? - Zsuffa István: Vita? Álvita

REFUZNYIK1 183 Refuznyiki Az alábbi cikket szerzője közlésre elküldte a Heti Világgazdaságnak és a Népszabadságnak. Egyik sem közölte. Ami a vitából mindig kimarad A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer körüli vita hullámai még mindig verdesnek — bár úgy tűnik, kissé csillapodóban. Teljes energiadisszipációról persze nem beszélhetünk — valószínűleg még sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy visszatekintve valamelyest és objektív módon lehessen megítélni az 1988. óv nyarán kirobbant szenvedélyes — néha kissé egyoldalú — vitát. A Refuznyiki néven most induló időszakos rovatunk azon publikációknak kíván teret adni, melyeket a forró nyár hivatalos magyar sajtója visszautasított. Vagy vissza sem utasított — válasz nélkül hagyva és váratva a szerzőket. A szerzők egyetértésével esetenként közöljük a szerkesztőségekbe küldött leveleket is — tartalmuk mellett a dátum is izgalmas információt rejthet. Az eddig még nem közölt publikációk közreadásával elsősorban az a célunk, hogy a jövő kutatóját segítsük, midőn a Dunaszaurusznak elkeresztelt lény élettanának leírásába kezd. A publikációk tartalmával Szerkesztőségünk nem szükségképpen ért egyet. Egyben várjuk Olvasóink adalékait a visszautasítottak szalonjának gyűjteményébe. Szólásszabadság vagy félrevezetés? A dunai vízlépcsőrendszer körüli vitában már az egekig csapnak az érzelmi hullámok. Szakszerű és szakszerűtlen, értő és értetlenkedő, indokolt és megalapozatlan kérdések, érvelések özöne önti el a magyar sajtót és hírközlést. A beruházásnak kimondottan pechje van. Negyven év minden gazdasági, társadalompolitikai feszültségének a biztonsági szelepévé vált. És a sok bába között elvész a gyerek. Pánikhangulatot keltve, ökológiai katasztrófát hirdetőktől a technokrata, mindent megoldani tudók gőgjéig, szinte mindenki szót kér a vitában. A nihilista mindent tagadás és ellenzés, megkérdőjelezés, a tudományok, a szakintézmények és közreműködő szakértők iránti bizalmi válságot erősítő állásfoglalások eluralkodása késztetett a véleményalkotásra. A társadalmi közmegegyezést szolgáló, értelmes és főleg fegyelmezett párbeszéd, a kölcsönös megértés és tolerancia kialakításához nagyon sok kérdés és tény elsikkad. Ezekből szeretnék néhányat bemutatni, szinte kizárólag ökológiai, természet- és környezetvédelmi szempontból. 1. Füstöt és port — va?y gátat és vizet? Az önmagától folyamatosan megújuló, káros kibocsátásokat nem árasztó „fehér" vízenergiával szemben a hőerőművek füstgázai (savas eső), pernyéje, salakja, egyes szeneink radioaktív sugárzása kezelésének, az atomerőművek környezetvédelmi biztonsági berendezéseinek, a gázturbinás csúcserőművek nitrogén-oxid-kibocsátását csökkentő (tőkés importból beszerezhető) katalizátorok költségeit, illetve a lakosság egészségének veszélyeztetését az alternatív energiaforrások esetén miként mérlegeljük? És a különböző erőművek kibocsátásai hány ember környezetét érintik közvetlenül? S ehhez járul a bányászat a vízszintsülylyesztéssel, a tájroncsolással, a rekultivációs költségekkel. Mi az egészségesebb és olcsóbb energiaforrás végül is? Vagy egyik sem kell? Energia, villanyáram sem kell? .2 Ültetvények, hulladékdepóniák között hömpölygő csatorna A vízlépcsőrendszer állítólag jóvátehetetlen károkat fog okozni a természeti környezetben. De milyent és miben? Zsigmond király már 1426-ban kötelezte a Szigetköz településeit a közös árvízvédelemre. 1832ben kezdődtek meg a part- és mederrendezési munkák, s ma a Duna egy mesterséges csatorna. A Szigetköz területén működő erdőgazdaságok a 332 hektár területű, őshonos lombos keményfafajokból álló erdőket 1982-re 94 hektárra csökkentették. A Szigetközben a gazdasági hasznot hozó nemesnyáras ültetvények uralkodnak. Komárom és Esztergom között ipari üzemek és hulladéktárolóik uralják a Duna partját. Esztergom— Nagymaros között intenzív üdülőkörzetté vált a táj. A kalibáktól a hivalkodó, giccsparádés villákig és kerítésekig, mindennel túlzsúfolt a táj. Ezek miatt nem lehetett a pilisi és a börzsönyi tájvédelmi körzetek határait a Duna partjáig kiterjeszteni. Milyen őstermészeti, ökológiai viszonyokat, védelemre méltó értékeket veszélyeztet a vízlépcsőrendszer? Konkrétan, milyen növény- és állatfajok végleges és pótolhatatlan kipusztulását fogja eredményezni a beruházás megvalósítása? Erre eddig egyetlen ellenvélemény sem tért ki konkrétan, csupán a sablonos, homályos szöveg hangzik el, hogy az ökológiai kérdések nem kellően tisztázottak, vagy maradandó és jóvátehetetlen ökológiai változások fognak fellépni. DOUBLE BLUES PRODUCTIONS PRESENTS AN ÉVENING WITH Blues Brothers