Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Varga Csaba: Az ivóvíz azbeszttartalmának higiénés megítéléséről

174 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM A bevonattal ellátott csövek használata csak néhány országban terjedt el, Európában pl. az NSZK-ra jellemző. 3. Az azbeszt kimutatási módszerei Az ivóvizek azbeszttartalmának vizsgálata so­rán már a mintavétel is fokozott körültekintést igényel. A mintákat, mivel igen kicsiny (tized­vagy századmikrogramos) azbesztmennyiségekről van szó, erélyesen (esetleg ultrahang segítségével) megtisztított üveg vagy polietilén palackokba célszerű venni (Commins, 1983). A mintavétel helyét természetesen mindig a vizsgálat célja határozza meg, de nem tekinthető reprezentatív­nak a pangó szakaszokon használaton kívülí csapokból, hydránsokból) vett minták. Az ilyen helyeken végzett mintavétel felkavarja a lerakó­dott üledéket, és hamis eredményt adhat. A minta­vétel használatban lévő csapokból (pl. háztartások­ból) célszerű, normál áramlási sebesség mellett. A minták tartósítása nem szükséges, de a feldol­gozást, mely mindig az alkalmazni kívánt vizsgá­lati módszer függvénye, minél hamarabb el kell kezdeni. Első lépésben a jelenlévő rostokat kon­centrálni kell, melynek módszerei: a centrifugál ás vagy a membránszűrés. A koncentrált minták fénymikroszkópos vizsgá­lata nem kielégítő, mert a rostok többségének mérete a láthatóság határa alatt marad (Commins, 1983). A fénymikroszkópos vagy makroszkópos méretű rostok előfordulása elég ritka (3. ábra). Elképzelhető ugyan egy olyan prediktív modell, mely alapján a fény(fáziskontraszt)-mikroszkópos adatokból becsülhető a valós mennyiség. Erre azonban eddig csak légtérminták esetében történt biztató próbálkozás (Kiefer et al. 1987). A rostok nagyságrendjéből következően egzakt ered­ményt csak elektronmikroszkópos vizsgálattól várha­tunk. A transzmissziós technika a legfinomabb (0,01 fim átmérőjű) fibrillumok kimutatására is képes. Szükség szerint a 100 000x-es nagyítás is elérhető. Az elektron­mikroszkópos vizsgálat a rosttípus azonosítása céljából kiegészíthető mikroanalitikai módszerekkel is, pl. elektrondiffrakciós vagy energiadiszperzív röntgenmikro­3. ábra. Makroszkópos méretű (3 mm) amfibol-rostköteg ivóvízben (fent) és kinagyított részletei. Származási hely: Keleti Főcsatorna—Debrecen azbesztcement távvezeték AI = 10,8 analízissel. A scanning elektronmikroszkópia lényegesen kisebb felbontóképessége miatt összehasonlító értékelésre nem használható (Commins, 1983). Említést érdemel még a röntgendiffrakciós analízis (Cook et al., 1974), mely gyorsabb és olcsóbb, mint az elektronmikroszkópia, de csak tömeget határoz meg (Longsdon et al., 1981). Ivóvizekben mért azbesztrost-koncentrációk az Egyesült Államokban és Kanadában 2. táblázat Ország Vízellátási terület Rostkoncentráció (millió 1) Szennyeződés eredete Hivatkozás USA Duluth, Minnesota San Francisco Bay 1—30 0,02—34 Nyersvíz azbesztcement-cső és nyersvíz Cook et al. 1974 Kanarek et al 1981 Kanada Thunder Bay (1974) (1986) Asbestos, Quebec (1971) (1977) Ottawa (1971) (1986) Montreal (1971) (1986) Sherbrook Thetfort Mines, Quebec (1971) (1977) 0,8 1,9 5,9 200 2 0,2 2,4 0,4 153 172 172—1300 nyersvíz Cook et al. 1974 nyersvíz Wigle et al. 1986 nyersvíz Cunningham és Pontefract 1971 nyersvíz Wigle 1977 nyersvíz Cunningham és Pontefract 1971 nyersvíz Wigle et al. 1986 nyersvíz Cunningham és Pontefract 1971 nyersvíz Wigle et al 1986 nyersvíz és azbesztcement-cső Wigle et al. 1986 nyersvíz Cunningham és Pontefract 1971 nyersvíz Wigle 1977

Next

/
Oldalképek
Tartalom