Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
3. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Dunaföldvár–déli országhatár közötti Duna-jobbparti parti szűrésű vízszerzés lehetőségei
164 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM 3. Vízminőségi adottságok és környezetterheltségi állapot ismertetése 3.1. A Duna vízminősége 2. kép. Magaspart-részlet Dunaszekcsőnél víznyerésre alkalmas dunai üledékek hiányoznak. Mohácsnál az alacsonyodott partfal elfordul a Dunától és az országhatárig medre ismét saját üledékanyagában alakult ki. Ez morfológiailag a Mohácsi-süllyedék, amely a Duna-jobbparton kialakult medencék közül a legdélibb és az országhatáron túl is folytatódik (5. ábra). A Mohácsi-süllyedék nagy része a Duna árteréhez tartozott, amelyet árvízmentesítettek. Alacsony fekvésű és 85—89 mB. f. magassági értékekkel jellemezhető. A sík felszínt a Duna egykori, részben feltöltődött meanderező mellékágai, árvízi medrei tagolják. A folyó csökkent hordalékszállító képessége folytán a süllyedékkel kitöltő üledékösszleten belül a durvább kavicsos hordalékanyag részaránya erősen lecsökken, gyakran hiányzik. Az üledéksort ártéri iszap, finom homok, öntés agyagrétegek zárják. A vízadó dunai üledékek vastagsága Mohács belterületén már a 30 m-t is meghaladja. A várostól délre 15—20 m vastagságú, majd délkelet felé ismét növekszik a vastagsága és Kölkedtől délre ismét eléri a 30 m-es értéket. Az országhatár közelében az ismereteink hiányosak, mert nem készültek ezen a területen fúrások. A kavicsos-homokos összlet feküjét általában felső-pannóniai agyag, iszap, ritkán homok alkotja. A fekü délkelet felé határozottan mélyül. Mohács északi részén 65 mB. f., Kölkednél 50—55 mB. f. a fekü mélységi helyzete, és attól délre már 50 mB. f. alá sülylyed. Megemlítendő, hogy Mohács belterületén is mutatkozik a feküben kimélyülés, 55 mB. f. alatti feküszinttel. A durvább szemcséjű jó vízadó összlet felett általában először finom homok található, amelyet felfelé felváltanak iszap, agyag öntésrétegek. A fedőrétegek vastagsága a helyi viszonyoktól függően 6—15 m. A Duna medre alatt is megtalálhatók 15—30 m vastagságban a vízadó rétegek. így a Duna itt is a saját törmelékanyagán folyik. A medermélység alakulása szerint a folyó hol közvetlenül, hol pedig a fedő finom homokréteg közbeiktatódásával érintkezik a vízadó rétegekkel. Ennek megfelelően, a Mohácsi-süllyedék egész partszakaszán potenciálisan adottak a parti szűrésű vízszerzési feltételek. A folyó vízminőségét a vizsgált terület felett bevezetett szennyvizek befolyásolják, így a területre érkező Dunának már egy adott alapterhelése van. Erre terhelődik a jobb parton Dunaföldvár, Paks, Tolna, Szekszárd és Mohács, a bal parton pedig Kalocsa és Baja szennyvize. Ezeken túlmenően, igen problematikus szennyeződést okoz esetenként a Sió. A rendelkezésre álló adatok alapján, a folyó vize a különböző szempontú minősítés szerint első, ill. másodosztályú. Ennek megfelelően, a folyó jelenleg olyan minőségű, amely lehetővé teszi a parti szűrésű vízszerzést, ill. nem korlátozza azt. 3.2. A süllyedékek talajvizeinek vízminőségi jellemzése A vizsgált dunai partszakasz hátterét képező medencesüllyedékek vízadó összletében hatalmas vízmennyiség tározódik. Nagyarányú vízkivétel hiányában, ez a víz jelenleg gyakorlatilag pangó állapotban levőnek tekinthető. A víz ivóvízként való felhasználását, illetően, vízkémiai szempontból elsősorban a kívánatosnál nagyobb vas-, mangán- és ammóniatartalom, valamint a nagy összkeménység okoz általában gondot. Nitrit és nitrát ugyanakkor általában nem mutatható ki. A Madocsai-süllyedék területén a vas 0,1—2,9 mg/l, az ammónia 0,1—1 mg/l, az összkeménység 17—35 nkf között változik. A paks—-bátai süllyedék területén általában a vas 0,3—8,0 mg/l, a mangán 0—1,0 mg/1, az ammónia 0—2,5 mg/l, az összkeménység 15—50 nkf szélső értékek között mozog. A Mohácsi-süllyedék területén pedig általában a vas 0,1—7,6 mg/l, a mangán 0—1,0 mgA, az ammónia 0—1,6 mg/l, az összkeménység 16—30 nkf tartományban jelentkezik. Megkívánjuk ehhez kapcsolódva jegyezni, hogy a közvetlen parti sáv vízminőségére vonatkozóan csak igen korlátozottan rendelkezünk adatokkal. Ezért a későbbiekben ismertetett parti szűrésű víznyerő területeknél elsősorban a vízminőség megállapítása szükséges. 3.3. Környezetterheltségi állapotvizsgálat A vizsgált terület túlnyomó része nagyüzemi mezőgazdasági művelés alatt áll, és mintegy 75— 80%-a szántóterület. A legelők és kaszálók csak viszonylag kisebb területet foglalnak el, és nagyrészt az alacsonyabb felszíni fekvésű területekre korlátozódnak. A felhasznált műtrágya mennyisége növényfajtánként és táblánként változik. Adagolása a legtöbb gazdaságban nem mechanikusan, hanem talajmintákból meghatározott igény szerint történik. A nitrogén alapú műtrágya évi mennyisége átlagban és nitrogén hatóanyagban kifejezve 100—250 kg/ha/év között mozog. A területen kiterjedt nagyüzemű állattartás folyik. Környezetvédelmi és vízvédelmi szempontból
