Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Refuznyiki - Szöllősi-Nagy András: Oculos habent - Kontur István: Hulljon le a kombiné!

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY íoea. 69. EVF., 2. SZAM szerzéséért. Az is igaz viszont, hogy a képviselők, azt hiszem, bármikor megnézhették ós megnézhetik a részleteket. Itt is elmondom: az a véleményem, hogy a BNV üzemeltetését a környezeti kockázat minimalizálásának kell alárendelni — annak minden következményével együtt. * Lehet, hogy fölösleges, de azért megválaszolom Szász Imre hozzám intézett konkrét kérdéseit is. Nagybajcs: 900 m

3/sec legkisebb vízhozam mellett a csúcsrajáratás hatására 4 métert változik a vízállás 5 óra -— ós nem 35 perc — alatt. A változás maximális sebessége 3 cm/perc. Komárom: 5 óra 30 perc — ós nem 120 perc — alatt 1,2 méteres vízállásváltozás, maximum 0,4 cm/perc sebességgel. Ezek az adatok — a többivel együtt — nem titkosak. Bárki megnézheti, ha veszi a fáradságot. A „másik oldal" sokat emlegetett — ós abszolút autoritásként tekintett — szakértői nem ismerik az új terveket; vagy azért, mert már korábban kiszálltak a tervezés folyamatából, vagy azért, mert nem hajlandók észrevenni, hogy — pontosan a kutatómunka eredményekónt — a tervek ma már mások, mint amit rendületlenül támadnak. Ha már a kérdéseknél tartunk — s remélem, Szász Imre ezt nem veszi rosszízű személyeskedésnek — ami hovatovább túlteng a BNV-vitában —, hisz elveinek, azt hiszem, társa vagyok, csak magam is szeretnék tisztán látni — hadd kérdezzem meg: ugye nem vitazárónak szánta a Videant consules-tl Ha nem, akkor remélem a vitát csak élénkíteni akarta. Ha igen, akkor kár, hogy Kató Pál hozzászólásáról (,,A vízlépcső igazsága", Új Tükör, 1988. aug. 14.) megfeledkezett — a „másik" oldalra is érdemes néha odafigyelni. Ha mást nem, ezt a tanulságot csak megadta nekünk a vita. * És végül: Ciceróval ós Szász Imrével együtt én is remélem, hogy a képviselőknek lesz rá gondjuk, hogy a köztársaság hátrányt ne szenvedjen, ós észreveszik, hogy itt politikáról van szó — nem szakmáról. Mert nagy baj lenne, ha bekövetkeznék: Oculus habent et non videbunt — szemeik vannak, és nem látnak. Szöllősi-Nagy András ,,Élet és Irodalom" Szerkesztősége Budapest Visszhang Tisztelt Szerkesztőség! Mint lapjuk régi előfizetője és egyúttal mint vízépítő mérnök, a vízépítő mérnököket tanító tanár szeretném felhasználni az alkalmat, amit Mészöly Miklós „Egy interjú és ami kimaradt belőle" című cikke nyújtott, hogy ehhez kapcsolódva kifejtsem véleményemet. Más lapokban már annyira elmérgesedett a ,,párbajozás" Bős-Nagymaros ügyben, hogy a higgadt és tárgyszerű vita elképzelhetetlen. Lépten-nyomon az embernek szegezik a kérdést, főleg ha kiderül róla, hogy vizes — „ellene, vagy mellette"1 És nincs irgalom, nem lehet kitérni az állj, vagy lövök mentalitás elől. Nem lehet részint, de ebben itt van igazság, abban ott, egyik fél részéről, másik fél részéről, . . ., mert az ilyen középutast a jelenlegi felkorbácsolt tömegpszichózis közepette mindkét oldalról lepuffantják. Szerintem külön kell választani a jelenlegi pillanatban teendő gyakorlati lépéseket és külön kell tárgyalni az esetből levonható politikai, társadalmi tanulságot. Budapest, 1988. szeptember 10. Maradok tisztelettel: Dr. Kontur István HULLJON LE A KOMBINÉ! Bős-Nagymaros körül magasra csapnak a hullámok —a társadalmi hullámok. Az Elet és Irodalom 1988. szeptember 2-i számában Mészöly Miklóssal készített teljes interjú szövegéhez fűzött toldalékban írja a szerző „...a kedvserkentő műsorfüzet ígérete ellenére a kombinénál rémülten megtorpan a sztriptíz". Nem tudhatom, hogy Mészöly Miklósnak mely „műsorfüzet" jár a mi „glasznoszty-peresztrojka bárunkban", de hát hulljon le a kombiné! Itt nnír régen nem Bős-Nagymarosról, környezetvédelemről van szó, itt politikáról van szó, hatalomról, az elmúlt 40 évben elkövetett hibákról, helytelen döntésekiől van szó, társadalmi problémákról. A BősNagymaros kísérleti terepe lett a társadalmi érdekütközések levezetésének, és csak egy példa a társadalmi folyamatok és állapotok bemutatására. Hadd erősítse meg ezt egy kis történet, hogy miként vélekedik az ún. „köznép . Elmúlt pénteken ott jártam az Ady szobornál, ahol a DUNA c. antológiát árulták, ill. a szerzők dedikáltak. Odaérve a tömeghez megkérdeztem: tessék mondani mi van itt? Bős-Nagymaros! Kicsit a tudatlant tettetve tovább kérdeztem: és tessék mondani: ellene vagy mellette? Egy hölgy magából kikelve fordult hátra: Megőrült!? A Kormánnyal!? Tehát világos a kép: Aki Bős-Nagymaros ellen, az a Kormány ellen, aki Bős-Nagymaros mellett, az a Kormánnyal. Más választás nincs. Nem lehet BősNagymaros mellett és a Kormány ellen, vagy BősNagymaros ellen ós a Kormány mellett szavazni. Igen. Ám legyen népszavazás, de kérem külön-külön. Külön a politikáról ós külön a szakmáról, egy létesítmény, egy beruházás sorsáról! Tudom nem könnyű szétválasztani a politikát és a szakmai kérdéseket, különösen most nem, amikor egy folyamat sodrásában vált eggyé a politikai ellenzés és a környezetvédelmi tiltakozás. A történetet talán szabad az alábbi lakonikus rövidséggel vázolni. Az 1980-as évek elején a kormányzat a Bős-Nagy maros halasztását akarja elérni, most ne firtassuk, hogy milyen okokból: az ország gazdasági helyzete, vagy más ágazatok erősebb költségvetési nyomására. Ez egybeesik Bős-Nagymaros elleni fellépés utcára vitelével, sajtóban való engedélyezésével, amellyel egyidőben a Vízügyben érvénybe lép az Ú11. „szájzár": Bős-Nagymaros ügyben senki sem szólalhat meg, a szakmának hallgatni kell, bármilyen vádak is érik a vízügyet. A társadalmi nyomásra való hivatkozással a Bős-Nagymarosi építkezés csipkerózsika álomba merül. Ezt követően, vagy már ezzel egyidőben a hatalom a vízügyet, de elsősorban Bős-Nagymarost odadobja koncnak az ellenzéknek, vagy társadalmi oppozíciónak. Ezt lehet szidni. Az ellenzéket is az erdőbe (mocsárba), lehet vezetni, a Bős-Nagymaros elleni mozgalom komoly erőket leköt. Ezen a kijelölt kis területen lehet rugdosni a demokrácia rongylabdáját. így válhatott valahogy szinonim fogalommá a politika elleni ellenérzés és a Bős-Nagymaros elleni támadás. Bár úgy tűnik sokan már látják, hogy a Bős-Nagymaros kérdéskomplexum nem az ok, hanem az okozat, egy hatalmi struktúra felszíni megjelenési formációja. Ezért kérem, hogy a lényeget és a lényegtelent össze ne kerverjük, a humánum mesgyójéről, az emberiesség ösvényéről le ne térjünk, a hatalmi struktúrát ne azonosítsuk a víziigy becsületes dolgozóival, vízmérnökeivel, akik legjobb tudásuk szerint, a hagyományokra és a világon máshol is sikeres példákra alapozva igyekeztek egy művet létrehozni az elvárásoknak megfelelően. Az ökológia, a környezetvédelem, tájesztétika stb. új diszciplínák, melyeket természetesen integrálnunk kell a vízépítési oktatásban ós a tervezésben. Én nagyon remélem, hogy még mielőbb a folyamatok veszélyes eszkalációja elindul, — sikerül különválasztanunk a tudományos kérdéseket ós a politikát, már amennyire lehet ós akkor majd Bős-Nagymaros ügyben is a szakértők okos gyülekezete fog vitakozni, sine ira et studio — harag ós részrehajlás nélkül, elemezve az ide vezető utat és buktatóit és megadva a legjobb megoldást