Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Hírek

IIIREK 117 Dr. Zsuffa István: A társasági belső vitáknál ma fontosabb a társadalomban kialakult vita a dunai vízlépcső építéséről. Ez alól nem térhetünk ki, mert szakmánk egészét érinti. A velünk szemben álló, politikai indíttatású profi módszerekkel szemben, a laikustól az akadémikusig hangoztatott vádakkal szemben nekünk az erveket kell ütköztetnünk. Voltak már vádak ellenünk a 30-as években is, hogy vízrendezéseink szárazzá változtatják az Alföld éghajlatát, vagy, hogy elszikesítik a termőtalajokat. Akkor szakembereink könyveket adtak ki, cikkeket írtak a helyes tudományos álláspont megvilágítására. Hasonlót kell a Társaságnak felvállalnia ma is. Történelmi Bizottságunk a Vízügyi Könyvtár és Múzeum segítségével összeállíthatná a vízügyet ért különböző támadások történetét. Ehhez jó lenne összegyűjteni ama megjelent vízügyellenes cikkeket, röplapokat. Foglalkoznunk kellene a vízügyi szolgálat 1975. évi szétzúzásának kérdéseivel, az akkor leváltott Dégen Imre államtitkár működésének és érdemeinek helyes értékelésével, akinek jelentőségét sokan Vásárhelyi Páléhoz, Sajó Eleméréhez mérik. Oertel Nándor: Javasolja, hogy a Környezetvédelmi Bizottságban a Limnológiai Szakosztály szervezetszerűen képviseltesse magát. Környei László: A szakosztályi ülések látogatottsága néha igen gyér, a tagság elöregedése is nagy gond. Az egyesületi életet mozgalmasabbá tenné, ha a MTESZ klubhelyiséget tudna rendelkezésre bocsátani. Dr. Entz Béla: Javasolja, hogy nyugdíjas tagtársaink egyesületi rendezvényeken, tudományos üléseken való részvételét az utazási költségek, vagy más kiadások megtérítésével is segítse elő a Társaság. Obert Ferenc: Társaságunk eddig is segítette a népgazdasági döntés-előkészítést szakmai munkájával. A jövőben mindezt nyíltabban kell a közvélemény elé tárnunk. Javasolja, hogy a Társaság az országban állandó lakhatási engedéllyel letelepedett külföldieket is tagként felvehessen. Javasolja továbbá, hogy az alapszabályból ne maradjanak ki a marxi ideológiai utalások, mert a marxista tudománypolitika nem alapjában rossz, ha lehet is rosszul csinálni. Hajdú György: 1985. vezetőségválasztó közgyűlésén tett hozzászólására visszautalva ismét helyteleníti a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítését, mert annak költségén az ország szennyvíztisztításának tekintélyes részét, szennyvízelvezetésének az egészét meg lehetne oldani. Nem vízerőellenes álláspontból mondja ezt, hiszen ő is vízerőműves gépészmérnök. Hosszú évek óta több illetékes helyen képviselte elgondolását, félve attól is, hogy a vízellátás és csatornázás kérdéseivel a tudomány is keveset foglalkozik, és félve attól is, hogy a Fővárosi Vízművek Szentendre-szigeti bázisa is károsodik. Nem helyeselte a továbbiakban a regionális víz- és csatornamű vállalatok létesítését sem, amelyeknek célja gigantomániás koncepcióból fakadva nem a gazdaságosság volt, hanem az OVH súlyának növelése. Dr. Szigyártó Zoltán: A főtitkári beszámoló kiegészítését kéri az elmúlt időszak kitüntetettjeinek felsorolásával. Az Ellenőrző Bizottság javaslatát azzal egészíti ki, hogy aki aktív részvételt nem vállal a társaságban, az lehessen csupán „pártoló tag", de aki valamit elvállal, az csinálja is azt meg. Lötz Gyula: A Társaság a legszorosabban együttműködve a Vásárhelyi Pál Társasággal, folytasson széles körű felvilágosító tevékenységet arról, hogy a BősNagymaros vízműrendszerre szükség van. Figyelve a zöldek nyugat-németországi és ausztriai tevékenységét, meggyőződött róla, hogy ezekkel az emberekkel nem lehet tárgyalni, hiába érvelünk. Több részletes javaslatot is tett az alapszabály-módosításhoz, többek közt azt is, hogy a társasági tag egy szakosztályban, vagy egy területi szervezetben lehessen nyilvántartva (az eddigi „és" helyett). Kontur István dr.: Felhívja a figyelmet a következő évi gazdálkodási rendre, amely a megbízásos munkák csökkenése miatt a társasági bevételi források apadását eredményezheti. Dr. Alföldi László: A társaságon belüli szakmai vitákra szükség van, ezek hiánya káros volt. Nem ért egyet Hajdú György regionális vízművekkel kapcsolatos véleményével, mert azok költsége az adottságoknál fogva magas. A Bős-Nagymaros vízműrendszer ügyében ma már nem tartja hasznosnak a létezés vitatását ós kiáll az elvégzett kutatások eredményei mellett. Ugyanígy, szükségesnek tartja a szakma becsületének megvédését ott, ahol erre szükség van. A vitákban nem megfellebbezhetetlen véleményekre, hanem a realitások tiszteletére kell összpontosítani a figyelmet. Konkoly János: Részleteiben is vázolja a Környezetvédelmi Bizottság hároméves tevékenységét, a különböző társadalmi szervekkel együtt megszervezett üléseket, nyílt napokat. Egyetért a Limnológiai Szakosztálylyal való szorosabb együttműködés javaslatával. Adatokat közöl a budapesti vízbázisokon végzett 1900—1980 közötti kavicskotrásokról. A hozzászólásokra dr. Szalai György főtitkár, illetőleg dr. Juhász József társelnök adta meg a választ. Az általuk is elfogadott megjegyzések a közgyűlés ajánlásaiban és az elfogadott alapszabály-változtatásokban tükröződnek. Bencsik Béla elnök az időközben a helyszínre megérkezett ilr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszternek adja meg a szót. I)r. Maróthy László: Megköszöni a Hidrológiai Társaság elnökségének a parlament ülésének napján megkapott levelét, amely kinyilvánította a Társaság egyetértését a Bős-Nagymaros vízlépcső felépítésével. Két hónappal korábban még jobban jött volna a levél. A társadalmi klímára ma az egyik legjellemzőbb vonás az átalakulás, a másik a társadalom erőteljes politizálódása. A mi ágazatunk ennek a társadalmi élénkségnek a közepén van. Az ágazat most már: környezetvédelem és vízgazdálkodás. Több, vagy, ha úgy tetszik, más, mint korábban volt. Ökológiai biztonságról beszál lna a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, a helsinki értekezlet bécsi utóértekezlete, az Egyesült Nemzetek Szervezete világprogramja. A magyarországi környezet állapotáról mindenre kiterjedően még nincs pontos képünk. Időre van szükség, amíg eredményeket tudunk felmutatni. A Bős-Nagymaros vízlépcső országosan ismert ügyei mellett rövidesen előkerül a vízellátás és csatornázás díjainak kérdése, s a környezetvédelmi kérdések megoldása. Az oktatásnak is fel kell készülnie a környezeti kérdésekre, s ebben a Hidrológiai Társaságnak, sőt még a társaságinál is nagyobb társadalmi nyilvánosságnak is fel kell készülnie. A Bős-Nagymaros ügyben a miniszter köszönetet mondott azoknak a vízimérnököknek, akik magukra hagyva csatáztak, és vállalták a sajtóvitát, vagy megalakították a Vásárhelyi Pál Társaságot. Külön kiemelte a két műegyetemi professzor, illetve Zsuffa István vagy Szöllősi-Nagy András ténykedését, vagy Bencsik Béla elnök segítségét. De, arra is rá kellett jönni, hogy a szakma nem volt egységes. Sajnos, a kívülről sokat emlegetett „vízügyi lobby" a valóságban nem létezik. Az építés mellett vállalni kell a felvilágosító-, oktató-, a propagandamunkát is, hogy a mű, mire készen lesz, a magyar vízépítő karnak olyan műve lehessen, ami nem a mai megosztottságot, hanem a társadalmi egységet szimbolizálja. Bencsik Béla elnök válaszában biztosította a minisztert, hogy a Hidrológiai Társaság szaktudományainak mindenkor elválaszthatatlan része volt a környezetvédelem. Ezért van, hogy nem szakosztályi keretben, hanem a szakosztályokat összefogó bizottsági keretben foglalkozik a környezetvédelem kérdéseivel. A Hidrológiai Társaság, mint a minisztériumnak egyik legnagyobb tudományos bázisa, alkalmas lesz az együttműködésre, s ahogy munkáját a minisztériumi igények színesíteni és szélesíteni fogják, úgy a minisztériumi tevékenységet a Hidrológiai Társaság eredményei segíteni fogják.