Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Domokos Miklós: Pietro Palocapa és a magyarországi Tisza-szabályozás
DOMOKOS M.: Paleocapa és a Tisza 105 5. Vásárhelyi és Paleocapa koncepciójának összehasonlítása A két kiváló szakember munkájának eddigi kivonatos ismertetéséből is megállapítható, hogy miben egyezett és miben különbözött Vásárhelyi és Paleocapa véleménye 3. A töltésezést mindketten javasolták, mégpedig csaknem azonos távolságban: Vásárhelyi 570-től 1900 m-ig terjedő távolságot enged a töltések számára a szükséghez képest, Paleocapa pedig 760-tól 1900 m-ig terjedő távolságról beszél. Ha a Tiszán a végiilis megépült töltések távolsága valahol az 1900 m-nél nagyobb, vagy 570 m-nél kisebb, azért sem Vásárhelyi, sem Paleocapa nem felelős, hanem a központi műszaki irányítás és ellenőrzés lazasága, és azok az érdekelt birtokosok, akik a Tiszaszabályozás végrehajtása során, egyéni érdekből, a töltések építését befolyásukkal csak kívánságaiknak megfelelően engedték végrehajtani. Vásárhelyi és Paleocapa véleménye között különbség inkább az átvágások kérdésében volt: a kortársak ezt sem tartották lényegesnek. Kovács Lajos (1812—1890) 4, a Tiszavölgyi Társulat központi igazgatójának szavai szerint „némi" különbség létezik a két terv között annyiban, hogy az egyik 102 átmetszést ajánl, a másik csak 21-et „átengedve a többieknek megtételét akkorra, midőn a töltések közé korlátolt folyó erőteljesebb 3.A két koncepció összevetése legrészletesebben I.ászlóffy Woldemár klasszikus Tisza-könvvóben olvasható (Lászlóffy, 1982). 4 Kovács Lajos jogot ós fizikát tanult Pozsonyban, majd bányászatot Sehnecen. A reformországgyűlósen a fiatal ellenzéki politikusok egyik hangadója. 1845től Széchenyi közeli munkatársa. 1840-tól a Tiszavölgyi Társulatban dolgozik. 1848-ban Széchenyi minisztériumában a közlekedési ügyek felelőse, majd Széchényi távozása után a minisztériumi munkák legfőbb irányítója. 1847-től az Akadémia tagja. A szabadságharc alatt a békepárt egyik vezetője. A forradalom bukása után visszavonult a politikai küzdőtérről ós a Tisza-völgyi Társulat ügyeiben sem vett részt. 1860-ban német nyelvű tanulmánya jelent meg a Tisza—Körös csatornáról. munkálkodásaiban biztosabb útmutatást ad az átvágások pontjaira nézve". A különbség ugyanis erősen csökken, ha nem az átvágások számát, hanem az általuk elért rövidítést állítjuk szembe egymással: Vásárhelyi tervezete szerint az átmetszések által elérendő rövidülések hossza 458 km, Paleocapa javaslata szerint pedig 205 km. Ez tehát a helyes összehasonlítás: Paleocapa a Vásárhelyi-féle rövidítésnek nem 21 %-át, hanem 44 %-át javasolta megvalósítani azonnal, későbbre halasztva a továbbiakat. Paleocapa állásfoglalásából mindenesetre kitűnik, hogy a főmeder megrövidítésének, esése fokozásának azért tulajdonít Vásárhelyinél kisebb jelentőséget, mert szerinte árvízkor a víztömeg jelentős része amúgysem a főmederben, hanem a két töltés közötti keresztszelvény főmedrén kívüli —- jelentős részben erdővel borított — hullámtéri részén vonul le. E feltételezésnek ellentmond a 12. ábra, amely az egyik legnagyobb tiszai árvíz (1970 június) alkalmával a mindszenti szelvényben végzett vízhozammérés eredményeit mutatja be. Az ábrából kitűnik, hogy a 2580 m 3/s-nyi vízhozam 87%-a a főmederben ill. fölötte folyt le, és mindössze 13%-a vonult le a kétoldali hullámtéren. Vásárhelyi és Paleocapa műszaki koncepciójának eltérései már a korabeli magyar sajtóban jelentős vihart kavartak (Hetilap 1847): különböző szakterületek képviselői terjedelmes és sokszor szenvedélyes hangvételű cikkekben érveltek — műszaki meggyőződésük vagy felismert érdekeik szerint — az egyik vagy a másik koncepció mellett, ill. javasoltak különböző kompromisszumos megoldásokat. Paleocapa „Véleményének" magyar változatát (Paleocapa, 1846) nagy példányszámban adták ki: a Tisza-szabályozásban érdekelt legtöbb földbirtokosnak volt belőle példánya, hogy a vitákban érveket vehessen belőle. A vita — noha a Tisza szabályozását 1908 óta gyakorlatilag befejezettnek tekinthetjük — voltaképpen napjainkig sem zárult le. Időnként egy-egy kiváló vízimérnökünk higgadtan újra mérlegre tette a Tisza-szabályozás nagy művét és szükségképpen állást foglalt Vásárhelyi és Paleocapa koncepciója tárgyában (Vágás, 1982). E mérlegelések részletesebb áttekintése meghaladná ismertetésem kereteit; közülük — kiragadott példaként — csupán hármat idézek. Kiváló hidrológusunk, Bogdánfy Ödön (1863—1944) 1906-ban megfogalmazott véleménye (Bogdánfy, 1906) szerint Vásárhelyinek a töltésezésről mondott nézetei 0 WO ~200 ~300 400 500 600 700 [m] 12. ábra. A Tisza mindszenti szelvényének vizszállüása az 1970. júniusi árvíz idején
