Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Domokos Miklós: Pietro Palocapa és a magyarországi Tisza-szabályozás
102 IIIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 2. SZ ÄM 7. ábra. A ,,Széchenyi-út" emléktáblája. (1955 körül mer/semmisítették ) A Tisza-szabályozás egyik fontos előzményéhez: a Széchenyi és Vásárhelyi korábbi együttműködésével megvalósult al-dunai munkákhoz tett kitérő után visszatérek a Tisza-szabályozás ismertetésére. Vásárhelyi a Tisza-szabályozás elgondolásainak kialakításában a saját ismeretei, korábbi munkája mellett a tiszai mérnöki kar több évtizedes tapasztalataira és az — akkor Európában is egyedülálló, 1833—44 között végzett — Tisza-völgyi vízrajzi térképezések eredményeire támaszkodhatott. Mindezek nélkül megmagyarázhatatlan lenne mind a tervek gyors elkészülése, mind az egész koncepció kiforrottsága. Vásárhelyi a Felső-Tisza árvizeinek „mielőbbi gátlása" érdekében 1845-ben benyújtott „Előleges javaslata" után, a Helytartótanács és a Tiszavölgyi Társulat megbízása, és a meghívott külföldi szakértők — Fynje és Francesconi — az „Előleges javaslat"-ra adott kedvező véleménye alapján kidolgozta és 1846-ban előterjesztette „Általános Tisza-szabályozási tervezetét" (Botár, 1954; Vásárhelyi, 1846), amely kőnyomatos sokszorosításban is megjelent (8. ábra). Ebben Vásárhelyi '/3ff> 4L mft* Jf/óiü ÍOcf. a, # f//,:. .iocyo/i áztf • -í- ..V • •l/i t^íí^ekrÁtá&VZr*. -.r*- r> • • 'it*. • 4MU. fe. - / x 8. ábra. Vásárhelyi Pál ,,Általános Tisza-szabályozási tervezete" (1846). (A kőnyomatos jelentés címlapja) először is megnevezi azokat a helyeket, ahol a Tisza — árvizek idején — kilép medréből és részletesen közli, hogy a „fokokon" kilépő víz merre veszi útját, milyen mocsarakban vész el (2. ábra). A részletes költségvetést is tartalmazó „általános terv" — valójában kivitelezésre alkalmas általános és részletes terv — lényege a folyók túlzott kanyarulatainak átvágással való megrövidítése és a folyók két partján árvédelmi töltések építése volt. Az átvágásoktól azt remélte, hogy az árvízszint le fog szállni és a meder mélyülni fog, ami további vízszintsüllyedéssel jár. A töltések építésének szükségességét a következőképp indokolta: ,,Az átvágások által egyenesebb irányt s nagyobb sebességet, nyert folyó árjaitól ... a környék még nincs eléggé biztosítva . . . ennélfogva a szabályozás egy másik főfeladata azon intézkedést követeli, miképp a nagyobb és a rendkívüli vízár is korlátok közé szoríttassék." Majd részletes irányelveket ad a töltések vonalazására, szemközti távolságára, a töltés anyagára ós az építés módjára nézve. A terv a hajózás előmozdítását célzó intézkedéseket is tartalmaz. A terv a részletek végrehajtási sorrendjére nézve azt mondta ki, hogy a munka az egész Tisza mentén szakaszokban egyszerre megindítható, vagyis öblözetenkónt úgy, hogy az átvágások alulról felfelé, a töltések podig felülről lefelé haladó sorrendben épüljenek. Az 1846. január 20-án megalakult Tiszavölgyi Társulat Vásárhelyit választotta meg igazgató mérnökévé. Sajnálatosképpen Vásárhelyi Pál a szervezés nagy munkája közben kidőlt a sorból: az 1846. április 8-án megtartott tiszavölgyi értekezleten, térképpel a kezében, hirtelen meghalt. Mint a Helytartótanács aktáiból is kiderül, a felsőbb hatóságok eredeti elgondolása az volt, hogy Vásárhelyit 1846-ban külföldi tanulmányútra küldik, mégpedig elsősorban az akkor már híres és tekintélyes olasz vízimérnökhöz, Pietro Paleocapához (1788—1869), a Brenta, a Bacchiglione és az Adige szabályozójához, valamint az egyetlen Tiszához hasonló méretű ós jellegű európai folyó, a Pó szabályozásának helyszíni tanulmányozására. Vásárhelyi tragikus halála után, a tervezett tanulmányút helyett került sor a kézenfekvő megoldásra, Paleocapa meghívására, hogy az olasz folyók szabályozásánál szerzett tapasztalatai alapján és a Tisza Széchenyi társaságában való beutazása után (Széchenyi, 1978) mondjon véleményt Vásárhelyi általános tervéről. (Paleocapa korábban, 1842 augusztusában már járt Magyarországon, amikor József nádor szakértőnek hívta meg a Duna Pest alatti Soroksári ágának elzárása ügyében, és Vásárhelyi előleges Tisza-szabályozási tervét 1845-ben felkérésre, helyszíni szemle nélkül, írásban ugyancsak véleményezte már). Paleocapán kívül az ugyancsak kiváló olasz vízimérnököt, Francesconit is felkérték az általános terv véleményezésére. 0 gyakorlatilag mindenben egyetértett Vásárhelyi tervével, míg Paleocapa annak bizonyos módosításait javasolta. 4. Paleocapa szakvéleménye Pietro Paleocapa mérnök és politikus (9. ábra) a Bergamo-hoz közeli Nese-ben, 1788. november 11-én született és Torino-ban, 1869. február 13-án halt meg. Atyja rnagasrangú hivatalnok volt. Az ifjú Paleocapa
