Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. III. rész. A kórokozó viselkedése fertőtlenítőszerekkel szemben
96 IIIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 2. SZ ÄM talan lehet, ugyanekkor az ivóvíz megfelelő coliform tesztje a fertőtlenítés hamis bizgonságérzetét kelti. A vízfertőtlenítés hatékonyságát csak olyan indikátor jelzi megbízhatóan, amely az alkalmazott dezinficienssel szemben a mikroorganizmusok közül a legrezisztensebb, állandóan vagy gyakran jelen van a fertőtlenítendő vízben és kellően valószínűsíti a kórokozó ágensek meglétét vagy hiányát a kezelt vízben. E feltételeket a coliform baktériumok nem, teljesítik. Megfelelő indikátor hiányában, a G. lamblia közvetlen vizsgálata — felszíni eredetű ivóvizek esetében — az Egyesült Államokban bekerült az ivóvíz kötelezően ellenőrzendő mikrobiológiai komponensei közé. Javasolt határértéke: 0 ciszta/100 gallon víz Felszíni vizet feldolgozó közüzemi vízművek ivóvizéből a Giardia cisztákat legalább havonta vizsgálni kell (APHA. 1985: Thompson. 1986: Geldreich. 1986 a. b). Tekintettel arra, hogy a Giardia vizsgálatok ma még kevéssé ismertek, szükség lenne egy helyettesítő, dezinficiensekkel szemben hasonló rezisztenciájú, könnyen kimutatható indikátorra, mint pl. bizonyos saválló baktériumok és gombák (Geldreich, 1981). Tlyen törekvések korábban is voltak, de minden szempontból megfelelő indikátort mindeddig nem találtak (Andrik, 1979). Az ivóvizek Giardia-mentesítésére a hagyományos vízfertőtlenítő szerek helyett (vagy mellett) sokkal hatékonyabbnak bizonyult a felszíni vizek komplett vízkezelése: szűrés, ülepítés, koaguláció, stb. (Geldreich, 1986 a: Thompson, 1986). Ezt jelzi az új USA szövetségi előírás, mely a felszíni vizek kezelésére kétszeres „gátat" javasol: (1) szfíróskoagulálás a giardiák visszatartása céljából, (2) fertőtlenítés a baktériumok-vírusok elpusztítására (Geldreich, 1986a). A (iiardia lamblia eltávolítására szolgáló vízkezelési eljárásokat és a védekezés lehetőségeit a tanulmány következő fejezete ismerteti. 5. összefoglalás Szakirodalmi összeállításunk harmadik részében a Giardia lamblia egysejtű kórokozó elpusztításának lehetőségeit tekintettük át a vízfertőtlenítési gyakorlatban. A vízeredetű giardiázis esetek és a laboratóriumi kísérletek alapján a következő megállapítások tehetők: (1) A vizekbe került Giardia ciszták hosszú ideig életképesek maradnak, s különösen 0—10 °C közötti klímában f okozott járványveszélyt jelentenek', (2) A Giardia ciszták klórral szemben extrém, módon rezisztensek, s az általánosan elterjedt vízklórozási gyakorlattal nem pusztíthatok el. A klórhatást tovább rontja az alacsony hőmérséklet és a magasabb pH érték", (3) A ciszták inaktiválására az ózon a klórnál hatékonyabb szer, de a baktériumok-vírusok elpusztítására alkalmazott ózonkoncentrációt emelni szükséges. Az ózonon fertőtlenítés kevésbé pH- és hőmérséklet-érzékeny, mint a klórozás; (4) Egyéb vízfertőtlenítési eljárások közül az U V-fénnyel szemben a Giardia ciszták rezisztensek, egyes, kis vízmennyiségekre alkalmazható dezinficiensek viszont jó cisztaölő hatással rendelkeznek. (5) A Giardia ciszták indikálására fertőtlenített vízben a coliform baktériumok nem alkalmasak. Olyan jelző organizmusra van szükség, melynek ellenállóképessége a cisztákéhoz hasonló. Irodalom Andrik P., 1979. A vízfertőtlenítés mikrobiológiai hatékonysága. Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató, 107. sz. VIZDOK, Budapest. Andrik P., 1987. A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés: I. rósz A vízeredetű giardiázis. Hidrol. Közi. 67, 5—6: 316—322. Andrik P., 1988. A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés: II. rósz A Giardia ciszták kimutatása vízből. Hidrol. Közi., 68, 2: 114—118. APHA, AWWA, WPCF, 1985. Standard Methods for the examination of water and wastewater. (16th. Ed.), APHA, Washington, pp. 937—941. Bingham, A. K., Jaroll, E. L., Meyer, E. A., Radulesc u , S., 1979. Giardia sp. : physical factors of excystation in vitro and excystation vs. eosin exclusion as determinants of viability. Exp. Parasitol. 47. 248—291. Carlson, D. A., Seabloom, R. IF., DeWalle, F. B., Wetzler, T. F., Engeset, J., Butler, R., Wangsuphachart. S., Wang, S., 1 985. Ultraviolet disinfection of water for small water supplies. &YM/600/S2-85/092 Sept. 1985. Project summary. US EPA, Cincinnati. Center for Disease Control (CDC), 1977. Waterborne giardiasis outbreaks Washington, New Hampshire, Morbidity and Mortality Weekly Report, 26. 169—175. Chang, S. L., 1944a. Studies on Endamoeba histolytica. III. Destruction of cysts Endamoeba histolytica by a hypochlorite solution, chloramines in tap water and gaseous chlorine in tap water of varying degrees of pollution. War. Med. 5. 46—55. Chang, S. L., 1944b. Destruction of micro-organisms. Jour. Amer. Water Works Assoc. 36. 1705—1711. Chang, S. L., 1958. The use of active iodine as a water disinfectant. Jour. Amer. Pharmaceut. Assoc. 47. 417—423. Chang, S. L., 1971. Modern concept of disinfection. Jour. San. Engrg. Div. Proc. ASCE 97. 689—707. Chang, S. L., 1978. Resistance of pathogenic Naegleria to some common physical and chemical agents. Appl. Envir. Microbiol. 35. 368—375. Chang, S. L., Fair, G. M., 1941. Viability and destruction of the cysts of Endamoeba histolytica. Jour. Amer. Water Works Assoc. 33. 1705—1715"! Chev, G. S., Hart, L. L., 1983. Prevention of Gardia in drinking water. Drug. Inteti. Clin. Pharmacy, 17. 344—345. Craun, G. F., 1979a. Waterborne disoase outbreaks in the United States. J. Environm. Hlth, 41. 259—265. Craun, G. F., 1979b. Waterborne outbreaks of giardiasis. In: Jakubowski, W., Hoff, J. C. (Eds.) Proc. of a Symposium of Waterborne Transmission of of Giardiasis. EPA-600/979-001. US EPA Cincinnati. pp. 127—147. Craun, G. F., 1979c. Waterborne giardiasis in the United States: a review. Amer. J. Publ. Hlth., 69. 817—819. De Walle, F. B., Jansson, C. R. E., 1983. Inactivation of Giardia by chlorine and UV. Proc. Seminar on Giardiasis and Public Water Supplies. British Columbia Water and Waste Assn., Richmond, Nov. 22., 1983. Engelbrecht, R. S., Weber, M. J., Salter, B. L., Schmidt, C. A., 1980. Comparative inactivation of viruses by chlorine. Appl. Environ. Microbiol., 40. 249—256.
