Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Szabó Tamás: Helyi szennyvízkezelés és elhelyezés

154 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZ

ANt egyéni, helyi rendszerek és a közcsatornázás között, a kisebb közösségeket kiszolgáló rendszerekben lehet megtalálni. A számba jöhető megoldások vagy kapcsolatban vannak a talajjal, vagy függetlenek attól. A talajt mindig tanácsos felhasználni, ahol az kellően vízáteresztő és eléggé száraz, az alapkőzet és a talajvíz szintje, a domborzat, a bel- és az árvízszint kedvezőek. 2. A talaj, mint szennyvíztisztító és befogadó közeg A talaj szilárd részek, valamint levegővel és vízzel telt pórusok komplex elrendeződése. A pórusok alakja ós mérete a szilárd részek elrendeződésének, szerkezetének a függvénye, de megtalálhatók a talajban a benne élő növények ós állatok által képzett szabálytalan járatok, csőszerű, nem folyamatos pórusok is. A talaj vízáteresztő képességét nem önmagában a hézagtórfogata határozza meg, hanem tágabb értelemben vett szerkezete, a pórusok mérete, folytonossága, tekervónyessóge. A nagyobb és folyamatosabb pórusú talajok jobban vízáteresztőek. A talaj szerkezete állandóan változik biológiai élete, a talajművelés, a vízfelvétel, kiszáradás, fagyás, mechanikai és vegyi hatások stb. függvényében — intenzív élőhely. A telítetlen talajban lévő víz a kapilláris szívás és a gravitáció hatására feszültség alatt van. A talaj pórusaiban a kapillaritás hatására keletkező felfelé irányuló mozgás leáll amikor a felemelkedett víz súlya egyenlő a víz és a szilárd ta ajszemcsék közötti vonzóerővel. A gravitáció lefelé hat, a kapilláris szívás a szárazabb talajrészek felé minden irányban, de megszűnik, ha a talaj pórusai vízzel telítődtek. Ha a talaj szárad, vonzásuk növekedésének megfelelően először a nagyobb, majd a kisebb pórusok ürülnek ki, a száradás előrehaladtával a kapilláris feszültség növekszik. Az 1. ábra négy talajfajta nedvességvisszatartását mutatja be. A homoknak viszonylag nagy pórusai vannak, gyorsan szárad alacsony kapilláris szívás mellett, míg az agyag csak kevés vizet adnak le a kapilláris szívás nagymértékű változása ellenére is. A talaj pórusai részben-egészében vízzel vannak telítve, a víz a nagyobb energiájú pontokról a kisebb energiájúak felé áramlik. Amennyiben a pórusok nem teljesen vízzel telítettek levegő jelenlétében, telítetlen áramlás alakul ki, a talaj Darcy-törvénnyel leírt vízáteresztő képessége a száradással jelentősen lecsökken (2. ábra). A telítetlen áramlás a talajszemcsék felületén és a kisebb pórusokban történik, lelassul, útja tekervényessé válik, s szemcsefelületek vizet tartanak vissza. A szennyvizet szikkasztó, szűrő szemcsés közegben telítetlen áramlás vagy azért következik be, mert a szikkasztó felületet kevés vízzel terhelik, vagy mert rajta beszivárgást gátló kéreg képződik. Mindkét esetben a nagyobb pórusok leürülnek és egyre inkább csak azokban a kisebb pórusokban történik a lefelé áramlás, melyek kapillaritása elegendő a vízoszlop megtartásához (3. ábra). 20 íO 60 80 100 Kapilláris feszültség Cm bar] 2. ábra. A telítetlen talajok vízáteresztő képességének és a kapilláris feszültség összefüggése A szemcsés talajok nagy vízáteresztő képességgel rendelkeznek, de vízáteresztő képességük telítetlen áramláskor gyorsan csökken, a kis pórusú kötött talajok áteresztőképessége rosszabb, de száradáskor lassabban veszítik el azt. Az agyag 1 p 1 1 1 0 2,0 U.O 6,0 80 100 Kapillaris feszültség [m bar] 1. ábra. Összefüggés a talajok nedvességtartalma és a kapilláris feszültség között