Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Könyv és folyóiratszemle

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZAM Könyv- és folyóiratszemle Dóka Klára: A vízi munkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1772—15)18) Készült a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda nyomdaüzemében, 25 ív 1V. A/ő terjedelemben (384 o., 15 melléklet, igen részi, levéltári mutató és bibliográf ia, helynévmutató, vízrajzi mutató.) Budapest, 1987. Magyarország földrajzi helyzete szerint lakossága életében a víz mindig nagy szerepet játszott. A Kárpátmedence területének 18%-a a régi időkben vízborítás vagy elöntés veszélyének kitett terület volt. Az ország főfolyója a múltban ós a jelenben fontos nemzetközi víziút volt. A vízi munkálatok összehangolt végrehajtásához különböző irányító szervekre volt szükség. A felsőszintű irányítás leginkább országos szakhivatalok, minisztériumok feladata volt. A vízügyi szervezet — lehetőségeihez képest — mindig küzdött az egységéért, bár ezt csak a legújabb időkben, az 1948. évi államosítás után (végső formájában 1957-ben) érte el. A könyv végigkíséri a vízügyi igazgatás történetét az első vízügyi szervek létrehozásától az Osztrák-Magyar monarchiát megszüntető első világháború végéig. Az irányító szervezetek tevékenységét megvizsgálva a könyv bemutatja a szakfeladatok végrehajtásának szervezeteit is. A vizimunkálatok történetét beilleszti az ország gazdasági fejlődésének mozzanataiba. A könyv tartalma levéltári kutatások anyagán alapszik. A részletes vizsgálatok a történelmi Magyarország 14 megyéjét választották mintájukul, amely megyék vízügyi szempontból elsődleges jelentősógűeknek számítottak. így Bács (Bács-Bodrog), Békés, Bereg, Bihar, Csongrád, Győr, Heves (Jász-Nagykun-Szolnok), Moson, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Tolna, Torontál és Zemplén megyék anyaga szerepel a részletes elemzésekben. Ezekben folyt a Dunát, Tiszát, Körösöket, Rábát és Sárvizet illetően a vízszabályozási tevékenység 80%a. A könyv óriási mennyiségű eredeti kutatási forrásanyagot tár fel és értékel. Ilyen részletességgel ezt a tárgyat még nem dolgozták fel. Imponálóan hatalmas a személynevek tömege ós a személyek tevékenységének eírása. Az évszázadokkal ezelőtti hivatali rendszerek eltárása, az egyes jelentősebb személyek pályájuk során történt mozgásának végigkísérése, tevékenységük eredményeinek vázolása a Szerzőtől nemcsak hatalmas és fáradságos kutatómunkát kívánt, hanem elmélyedt értékelő tevékenységet is. A könyvnek nemcsak az alapadatokig visszanyúló pontosság az érdeme, hanem statisztikai táblázatainak, a táblázatokba foglalt jellegzetességeknek az ereje is önmagában bizonyító. A könyv az alábbi időrendi egységek szerint osztja részekre a feldolgozott időszakot: I. A merkantilista gazdaságpolitika ós az első vízügyi szervezetek (1772—1987). II. A 18—19. század ártéri gazdálkodása III. A Vízi- ós Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788—1848). IV. Vízi munkálatok az abszolutizmus idején (1849— 1867). V. Folyószabályozás ós ármentesítés a kiegyezés után (1867—1889). VI. A kultúrmérnöki ós belvízrendezési munkák megszervezése (18 70—1918). VII. Űj igények a vízgazdálkodásban a századfordulón. Amint látjuk, az időrendi elkülönítés történelmi dátumokhoz kapcsolódik (II. József fellépése, a szabadságharc, a kiegyezés, a szegedi árvíz következményeinek érvényesítése, az első világháború befejezése). Ez természetes, hiszen az említett időpontok a gazdasági élet számára is határkőül szolgáltak, s az irányító szervezetek, hivatalok életében is minőségi változásokkal jártak. A címszerű összefoglalás után nagyon nehéz a könyv tartalmát röviden elmondani, hiszen jóformán minden kis részlet egyaránt fontos lehet benne. Itt legfeljebb néhány különlegesen jellegzetes megállapítást emelhetünk ki. A könyvismertetés írójának véleménye szerint helyeselhető pl., ahogyan a könyv szerzője Herr ich Károly mérnöknek a működését említi ós értékeli. Herrieh, aki 1850 ós 1879 között volt —- különböző minőségekben — a Tisza-szabályozási munkáknak tulajdonképpen az „első ember"-e, a történészek értékelése szerint az eddigi vélemények alapján negatív személyiségnek volt beállítva. Ezekkel a véleményekkel e könyv adatszerű ós adatokon alapuló megállapításai szembeszállnak, s ennek alapján lényegesen valósabb, de lényegesen kedvezőbb képet is alakíthatunk ki Herrichről. Nem is lehet valószínű, hogy olyasvalaki, aki három évtizeden át élén állott egy egész országra kiterjedő kivitelezési munkának, eleve tehetségtelen, sőt, eleve ártó szándékú lett volna, olyan üggyel kapcsolatban, amelyet személye képviselt. Itt-ott talán e könyv megállapításainak is ártott az, amikor egyes egykorú műszaki vélemények nem voltak mindenben megalapozottak, s így mentek át a műszaki köztudatba. A szegedi árvízkatasztrófa okainak taglalásában pl. a Szeged feletti földbirtokosi érdekek szerepét régebben sokszor eltúlozták az árvízmentesítésben érdekeltek általánosan gyenge gazdasági erejének jelentőségével szemben. Manapság ugyancsak eltúlzottnak tekinhetünk olyan, műszakilag megalapozottnak látszó véleményeket is, mintha az Alsó-Tiszán a „ki nem fejlődött" átvágások miatt az árvizek „megtorlódhattak" volna. Amit a régiek, mint ténylegesen észlelt „megtorlódást" a mederviszonyok hibás voltával magyaráztak, az rendszerint a Duna, vagy a Maros Tiszát visszaduzzasztó, hidrológiai helyzetből fakadó hatása volt. (És, az ma is.) Mindez azt jelenti, hogy nemcsak a történettudománynak vannak feladatai a pontosság terén, hanem az adott esetben azt determináló műszaki tudománynak is! Emlékezzünk meg a mellékletekről is, amelyek tulajdonképpen különböző méretarány szerinti térképes illusztrációk. Közlésük lényegesen emeli ós a műszaki szakemberek számára lényegesen könnyíti a szöveges részben elmondottak megértésének lehetőségét. A könyv olvasmányos stílusa ellenére is egészében nehéz olvasmány. Nehéz, mert igen súlyos mondanivalót a nagy terjedelem ellenére is tömören kell, hogy elmondjon. A terjedelmet nem a terjengőssóg, hanem a tárgykör bősége indokolja. A jelen időszak gazdaságilag nehéz helyzetében a könyvkiadásnak is az olcsóbb megoldásokat szükséges előnyben részesítenie. Ezért dicsérendő az alkalmazott forma- ós betűmegválasztás, amely valóban kiegyezett a lehetőségekkel, úgy hogy az még nem ment a kezelhetőség rovására. Ez a munka azonban ennek ellenére