Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Varrók Endre: A budapesti Duna-szakasz szabályozása

VARROK E.: A budapesti Duna-szakasz szabályozása 89 ttufffirfcrntuQ* t unt Sunitlrr, -ö'intwrrffr, OlrlvrrbMrutr mii Storcr ítr róm^lidtrn ,$rrnf)aft Vrflb, ivrldn- bűnit íic IfStf llrbrrídwniiiiiiiini tlír íln-rfiíiui ivrlotrii 1111& birtmrd) außer Staub v\cfii;r it'i'tíni linf, ibr GJrWírbr roritrr fortjufiibrcn, li'trfrn birmit aiiforforíírr: Mi"; in Wltfrrn in nlaubfii, nur rinn\i-r vilii ii'irbfr ni ík OTíogltdifíit vrrfujr Iftrbnt ju Műim, ik Oknvrbr |ortjuf(ffii, unt iid> ío ihren S.'rbriiíiimtrrboIt biiirrub víridniími, |ic ndi vom 2 3pri! I. v iiiuttmrii tili nufdiliiülid) 7. briTrlbrn -Moudt*, mi ÍHidirfraimt fterfrfbrii Dorfiúbtr, m ívtldtrii ík vorbrrUrbfridwi'iit 11111114 jdvolint lubrii, t>ir ni brr iinirtii irMbr, uub Slropolblhibr lM>nrnt>rii n'vr bruti órrni 5Viiiiiitr.il r.ifh Frr.il/. ». Szopcssy mi iúbliiJifil ?líhuirtíii,ií t'iuií>f, irtii ©tort in brr 5'orbiillf tri ilrofidi ^.í.ihí mrlb.n, női tie iiió.ilidirn 3'fii íiií, •Jír.|(.iul'ii)iuiiji'ii, obrr 3.ii.lfiiídi.i|"rni bf5 rrlitrrilíu tSdufíii'', .ilu.l« nur lidi bringen móiirii, Kunit birriiiub bli nóibi.i.'ii 2Jtrfiijuiifltii bimidirlid) ibrrr jrtrojTru ivrrbfn rómiiii. Prüb um 3lrrn ?Of,írj ls;IH. Kiirlíivs/.kv Si^iiiimil m. j> JWttfrii.u 1 ;.it '.•.ni: ,1.. i.Tfi.[.li 'hJj|7itI tiuiiji | „ át! ilCíi.» ASWiMiijttUtMMitmKí. kép. A szerszámaikat vesztett kézművesek és munkások árvízkárainak bejelentésére szóló felhívás EGI IIAZI BESKKD. M K 1. I. VET, MIDŐN A' MAGYAR KIRAMI TUDOMÁNYOK F.GYETlvMl: A' IPEOTSÍ V2S«>S©IÍ gyászos pusztítása í r v\ SZERFXCSKS VISSZATÉRTKV KI. m%é «? xmwmMs CtSEPKLTKa II il. t til ÍK ÁT UMViMÍTUl, HViVÉT III. VA8ÁIWAIM4S MW .nut s' Gi.* A" MAGYAR KIR. Tl'l). KCVKTKM' TKMl'l OM ÍH\V T * B T n T T VZ.I.VK//.K FÍÜKlf/• vimitl fi. in , .11r,\ .« • ' MI.VV ,H IUI ** IÁKBÓL MAGYARRA FIIRn <H/ k\IS/l Ó JÓ'/.MK»'. A lakásaiktól megfosztatott, ós élelmi szereikben s/.iikségct szenvedő ezen S/a had Királyi Városi Lakosságnak megnyugtatására Királyi Biztos Ur ő Méltóságának rendeléséből ezennel köztudomásra bocsájtatik, hogy valamint a' -f'elsőségnek fii gondoskodása oda vagyon intézve, liogy az éhséggel küszködő szerencsétlen Lakosoknak élete lenn lartassék, és szomorú környülményeik a' mostani időhöz képpest lehetőségig enyliittessenek, úgy tettlegesen is el láttatott mirnlcu ki azon i lsií ágazatit élelmi szerekkel mellyek élete fenntartására okvclellen niegkivárnainak a' mennyiben pedig közülük némelyek a' szomszéd helységekbe kívánnak tartózkodásaikat által tenni, azoknak utasításul adatik . hogy magokat Teiles Pest Vármegye Curialis házánál szállásoló fenn tisztelt Királyi Biztos Urnái jelentsék. Azok végtére kik Budára kívánnak által költözni a' Kemnitzcr háznál kikötendő Gőzhajón holnaptól fogva naponkint reggeltől estvélig által szállíttatnak; a' szarvas marháknak, és lovaknak a' várasból való kivitetésére kulim talpak készíttetvén cl. «ölt Pesten martins 10,in IsilS. ''.. '/• 4. kép nyibe került volna egy valóban hatékony védőrendszer, a károkról sincsen megbízható adat (3. kép), mégis túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gátépítés költségének legalább tízszeresét, legfeljebb ötvenszeresét tette az okozott kár. Az árvíz után senki sem emelt kifogást az árvédelmi művek építése és az árvizek okainak megszüntetését célzó munkálatok ellen. Rögtön az árvíz után, a József nádor vezetésével tartott tanácskozáson három határozat született: — Pest városa az árvízszint fölé érő, és a kelet felől húzódó magaslatokba bekötő árvédelmi töltésekkel biztosítandó az árvizek ellen. — A város területét fokozatosan fel kell tölteni úgy, hogy n házak földszinti padlószintje legalább 6 hüvelykkel ( ~ 16 cm-rel) az 1838. márciusi árvízszint felett legyen. — A Duna szabályozandó, hogy ezzel a további jégtorlódásnak eleje vétessék. 5. kép. Szaniszló Ferenc (1792—1869) egyetemi tanár, későbbi nagyváradi püspök egyházi beszéde, melyet az árvízkárosultak megsegítésére adtak ki 1838-ban A város a határozat első pontjának hamar eleget tett. Megjavították a megrongált védgátakat, megépítették az északi és déli védtöltést, rendezték a városi szennyvízcsatornák dunai kitorkolását. Az északi töltés a Földművelésügyi Minisztériumtól a mai Néphadsereg utca—Szent István körút—Marx tér—Váci út—Lehel út—Dózsa György út vonalán haladt a Szépművészeti Múzeum épületéig. A déli töltés a mai Dimitrov tér—Közraktár utca—Bor áros tér—Soroksári út—Hámán Kató út vonalon haladt a Gát utcáig. Meglepő dolog,de tény, hogy a Duna partján nem építettek töltést. Az indok: ,,a magas gát sok helyet vett volna el ós a főváros legszebb ékességét, a Duna-parti palotasort csúfította volna el". (Ezt a palotasort, a város büszkeségét vógülis nem árvíz pusztította el; Hentzi tábornok lövette rommá 1849. májusában.) A határozat második pontját, gyakorlati és gazdasági okokból soha nem hajtották végre. A város területének 1 öl («1,9 m) magas feltöltéséhez több mint 2 millió köböl (több, mint 14 millió m

3) földre lett volna szükség és ezt a képtelen mennyiségű földet az újjáépítés megkezdése előtt el kellett volna helyezni. A város újjáépítése (egy rövid tilalmi időtől eltekintve, amikor a házkárok műszaki okait próbálták felderíteni) szinte azonnal megkezdődött és nam sok értelme lett volna a házak bejáratát esetleg méterekkel a tényleges utcaszint fölé helyezni egy bizonytalan időpontban bekövetkező feltöltés reményében. Hiába írta ezt elő az árvíz után rövidesen kiadott építési szabályrendelet, annak kötöttségei alól eleinte esetenként adtak felmentést, később egy-