Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Gulyás Pál–Vermes László: Szemlecikk: Biológia a vízgazdálkodásban

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 198(1. 68. ÉVFOLYAM, 1. SZAM A szekció dolgozatainak áttekintése után összegzésként megállapítható, hogy a biológiai módszerek még sok, eddig kellően ki nem használt lehetőséget nyújtanak és tartogatnak számunkra a vízgazdálkodás nagy feladatainak, a vízkezelésnek, de különösen a szennyvíztisztításnak és a szennyvíziszap elhelyezésnek hatékonyabb megoldásában. A bemutatott eredmények is arra ösztönöznek, hogy éljünk jobban ezekkel a lehetőségekkel! — Ehhez azonban szakítani kell az egyoldalú, csak a technikai megoldásokra alapozó törekvések favorizálásával, és következetesen érvényre kell juttatni a biológia eredményeit felhasználó ökológiai szemléletet. 4. A konferencia ajánlásai 4.1. Általános kérdések Nemzetközi kérdések A Konferencia javasolja a Veszprémben megtárgyalt témák folytatását, először az 1. szekció: „Élővizek biológiája", „Biológiai módszerek a vízügyi gyakorlatban" szakterületen. A konferencia felkéri elsősorban a csehszlovák, NDK és lengyel küldötteket, hogy hazaérkezve, egy 1990-ben tartandó hasonló konferencia szervezésére vonatkozó javaslatot vessenek fel a saját illetékes szerveiknél. A Konferencia felkéri az 1987. évi Veszprémi Konferencia Szervezőbizottságának Titkárságát, hogy a következő konferencia szervezésére érkező vállalkozásokat koordinálja, a Konferencia színhelyének ós szervezőjének meghatározásáig. A Konferencia résztvevői szükségesnek tartották a vízügyi biotechnika és biotechnológia elméleti megalapozását, eredményeik alkalmazását és műszaki szabályozását a külföldi eredményekkel összhangban, új megoldások kidolgozását, valamint a meglévő módszerek alkalmazásának elterjesztését. Ennek érdekében széleskörű szakmai tájékoztatás megszervezése célszerű a gyakorlat számára, amelynek eredményekónt az elmélet ós gyakorlat találkozik egymással. A Konferencián ismertetett megoldások egyben környezetkímélő módszerek, tehát a vízgazdálkodás és a környezetvédelem céljait egyaránt szolgálják. A Konferencia fontosnak tartja az egységes szemléletű, vízgazdálkodásban alkalmazott biológiai terminológiai-szótár kiadását. Magyarországi kérdések A Konferencia javasolja a komplex, interdiszciplináris szemléletű vízi biotechnikai oktatás és továbbképzés biztosítását, elsősorban műszaki oktatási intézményekben. A Konferencia javasolja a vízgazdálkodási ág vezetésének, hogy foglaljon állást a biológiai kutatásfejlesztési eredményeknek a vízgazdálkodás területén való fejlesztése és bevezetése terén, biztosítva ennek anyagi ós egyéb feltételeit. 4.2. A szekciók szakmai ajánlásai 1. szekció: Élővizek biológiája. Biológiai módszerek a vízügyi gyakorlatban A biológiai vízminősítés, a biológiai part- és töltés védelem, a növény produkciójának szabályozása, valamint a vízminőséget javító tavak és tározók témakörben hangzottak el előadások. Az előadók elméleti kérdéseket és azok gyakorlati alkalmazását mutatták be. Aggodalmukat fejezték ki a vizek minőségével és annak élővilágával kapcsolatban, mivel a felszíni vizekbe jutó szerves és szervetlen szennyező anyagok hatására fokozatosan megváltozik, romlik azok kémiai és biológiai állapota. A szerves szennyezőanyag terhelés a vizek szaprobitását, a szervetlen növényi tápanyagok pedig (foszfor és nitrogén) a trofitás fokát, az eutrofizációt növelik. Ezeknek a lebontását és a vizekből történő eltávolítását élőlények végzik. Az egyik külföldi előadó szerint a víz természetes tisztulása olyan fontos az emberiség számára, mint a föld termőképessége. Olyan értékelő rendszereket kell kidolgozni, amelyekkel a vízminőség változása, a vízi életközösségek összetételében és mennyiségében bekövetkező átalakulások, ezáltal a víz felhasználhatósága is megállapítható. A változások mértékéből és típusából egy ökológiai monitoring rendszer fejleszthető ki, de ez még részleteiben nincs kidolgozva. Ennek rendszerré való fejlesztését és szóles skálán való alkalmazását kell elősegíteni. A hosszútávú vízminőség előrejelzés elsősorban a tavak ós víztározók vízminőségóért felelős szakemberek számára nyújt hasznos ismereteket, akik a vízminőség romlásának megállításán dolgoznak. További megállapítás volt, hogy az elméletnek jobban kell követnie a gyakorlatot. Olyannak kell lennie, hogy azt a gyakorlati szakemberek könnyen megérthessék. Ezért a biológusoknak a műszaki látókört, a mérnököknek pedig a biológiai látókört kell bővíteniük. A biológiai szempontokat már a műszaki tervezés megkezdésekor figyelembe kell venni, és bevonni abba a biológusokat. Ennek a közös eredményes munkának egyik bizonyítéka a magyarországi Kis-Balaton vízminőségvédelmi tározó rendszer. A gyakorlatban már alkalmazott módszerek: — a vizek természetes tisztulási folyamatának számszerűsítése, — a mikrobiológiai ós hidrobiológiái adatok együttes felhasználása a folyóvizek minőségének a meghatározására, — az eutrofizálódó tavi ökoszisztémák funkcionális változásainak megállapítására alkalmas paraméterek és indexek, — könnyen bomló és illó anyagok koncentrációjának állandó szinten tartására alkalmas toxikológiai eljárás, — a Kis-Balaton védőrendszer komplex vízkémiai ós hidrobiológiái vizsgálata, — a növények felhasználása a biológiai part- ós töltósvédelemben, — a biológiai partvédelem tochnológiája, — a vízgazdálkodás biotechnikai megoldásainak rendszerezése, szabványosítása. Ezeket a kipróbált módszereket a helyi körülményekhez igazodva adaptálni lehet. További kutatás-fejlesztés szükségessége, feladatok: — a folyók vize, természetes tisztulása ós a fizikaikémiai paraméterek közti összefüggések feltárása, — bioindikátorok felhasználása a víz minősítésében, — vízminőség előrejelző monitoring rendszer alapjainak kiszélesítése, — új hosszantartó víztoxikológiai módszerek kidolgozása, — megfelelő biotechnikai megoldások kidolgozása a vízügyi.szakágazatok részére, — a vízügyi földművek ós kapcsolódó területek biológiai védelmének továbbfejlesztése,