Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
1. szám - Gulyás Pál–Vermes László: Szemlecikk: Biológia a vízgazdálkodásban
6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 198(1. 68. ÉVFOLYAM, 1. SZAM evegőztetőmedencébe adagolva fokozzák az eredetileg, spontán kialakult mikroflóra tisztítóképességét. Baktériumtenyészetükkel üzemi körülmények között is jó eredményeket értek el. Ugyancsak szelektált baktériumtörzsek alkalmazásával sikerült intenzifikálni a tejipari szennyvíz tisztítását Szabó ós munkatársai dolgozata szerint. A nitrogén- és a eleveniszapos szennyvíztisztítás során Miháltz és munkatársai olyan többfokozatú, anaerob és anoxikus egységekkel kiegészített eleveniszapos rendszert javasolnak, amelyben az eleveniszapos kevert mikroorganizmus közössége a redoxpotenciáltól függően más ós más szennyezéseket (N, P, C) távolít el, és dolgozatukban ennek megoldási lehetőségét és feltételrendszerét tárgyalják. Nagy István és Nagy Árpád dolgozata gyakorlati példákon keresztül mutatja be azokat a vizsgálati- és mikrobiológiai tesztmódszereket, amelyek segítségével egy vegyipari üzem veszélyes hulladék kategóriába tartozó hulladékait sikeresen tudja lebontani a kondicionált eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerben, kihasználva annak csökkent terhelésű időszakait és ismerve a rábocsátható anyagok minőségét. A speciális és kombinált szennyvíztisztító rendszerek és folyamatok körében Dobolyi a foszforeltávolítás biológiai módszereivel foglalkozik. Áttekinti a kérdés irodalmát és beszámol arról a modellkísérletről, amelyben 91%-os KOI, 84%-os összes nitrogén és 67%-os összes-foszfor eltávolítást ért el. Győző a ROTAFILT nevű forgókazettás csepegtetőtestes kisberendezést ismerteti, amely 100 m 3/d kapacitáshatárig előnyösen alkalmazható főként lakótömbök, üdülők, közintézmények szennyvizének teljes biológiai tisztítására. Lakatos és Kiss az olajipari szennyvizek tisztítására javasolnak többlépcsős tisztítórendszert , amelyben a TABTA-rendszerű eleveniszapos biológiai egységet előülepítő, valamint stabilizációs és oxidációs utótisztító tavakkal egészítették ki. Dolgozatukban ezen a rendszeren végzett optimalizációs vizsgálatok eredményeiről számolnak be. Mindenhol nagy gond a nagyüzemi állattartó telepek vízszennyező hatásának megszüntetése, felszámolása. Voitcheva kombinált, többlépcsős tisztító rendszer kialakításával látja lehetségesnek a sertéskombinátokból eltávozó víz tisztítását a BOI5, az összes lebegőanyag ésazNH + ( egyaránt 99% körüli eltávolítási fokával. Ugyancsak sertéshíg trágya kezelésével foglalkoznak Fischer és munkatársai, akik a mező fii anaerob rothasztás és a rögzített biofilmes reaktorok több változatának hatékonyságát vizsgálták. Megállapították, hogy a konvencionális reaktorban alkalmazott 6—20 napos tartózkodási idő a biofilmes reaktorokban 2—3 napra csökkenthető, a terhelés arányos fokozása mellett. Maximális teljesítmény esetén a napi mBtántermelés a reaktor hasznos térfogatának 2—3-szorosát is eléri. Az erjedési folyamat stabilitása jó, speciális adalékanyagokat nem igényel, de a folyamat antibiotikumokra rendkívül érzékeny. A rögzített biofilmes reaktorok üzemeltetését elsősorban szűrt hígtrágya esetében javasolják. Különleges feladatot jelent a nagyvárosok szennyvíztisztító telepeinek megfelelő kialakítása és működtetése. Bratchkov a szófiai, jelenleg 220 000 m 3/d kapacitású szennyvíztisztító telep létesítését, üzembe helyezését, üzemelésének tapasztalatait ismerteti dolgozatában. Egészen más — sokkal kisebb — léptékű, de több szempontból sajátos körülmények között létesült a Gyula városi szennyvíztisztító-elhelyező-hasznosító komplexum, amely mesterséges és természetes elemekből áll, de amelyben a természetes biológiai folyamatoknak . ron döntő szerepük. Ennek a csaknam két évtizede eredményesen működő rendszernek technológiáját mutatja be Obert és Őri anyaga, amely követésre méltó példát mutat a közepes és kisméretű városok viszonylag gazdaságos szennyvízkezelésének megoldására. A természetes biológiai szennyvíztisztításban jelentős szerepet játszanak a természetes körülmények között kialakult növényállományok, különösen a mocsári társulások és a nádasok. Lawson és munkatársai arról számolnak be, hogy a telepített nádasokban történő szennyvíztisztítás terén Angliában is jó eredményeket értek el. Ismerteti a mesterségesen kialakított nádágyakban végbemenő tisztulási folyamatokat, a nádágyak kialakításának feltételeit és tapasztalatait, valamint az angliai kísérleti nádas szennyvíztisztítókon az elmúlt 30 hónapban végzett vizsgálatok eredményeit és a továbbiakban tervezett kutatások körét. 1987-ig 16 helyen létesült nádas szennyvíztisztító telep az Egyesült Királyságban. A tavas tisztítás és utótisztítás kérdéseivel foglalkozik Szöllősi anyaga, továbbá Morozov két dolgozata. Szöllősi arról számol be, hogy a hipertróffá vált Palicsi-tó vízutánpótlásának egyik, egyelőre nélkülözhetetlen forrását képezik — a talajvíz és a kútvizek mellett — a tisztított szennyvizek is. Azért, hogy ezek ne okozzanak a tóban nagy tápanyagdúsulást, a kezelt szennyvizeket két előtározón keresztül vezetik a Palicsi-tóba. A dolgozat ezek hatásfokát mutatja be az 1985. évi vizsgálatok alapján. Morozov egyik dolgozatában arról ír, hogy a kőolaj-szennyeződések és a különféle vegyi anyagok (pl. peszticidek) szennyvízből való eltávolítását baktériumok és vízi makrofiták szimbiotikus kapcsolatának kialakításával sikerült megoldania. Vizsgálatai alapján ismertek már az ehhez legalkalmasabb makrofitafajok, telepítésük sűrűsége, a tisztításhoz szükséges terület nagysága, a tisztítás különböző fázisai, valamint az a szerep, amit a növények a tisztítás folyamatában betöltenek. Morozov második dolgozata is a vízi ökológiai rendszerek szervesanyaglebontó funkciójával foglalkozik. Ezúttal a zöldalgák erőteljes baktericid, valamint szerves- és ásványi szennyeződéseket csökkentő hatására mutat rá, sertés- és szarvasmarhatelepi, valamint baromfiüzemi hulladékvizek tisztítótavas kezelése során. Vegyes algakultúrát és makrofitafajokat tartalmazó hármas tórendszerben 15 napos
