Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
1. szám - Gether István–Haszpra Ottó: Az eszperantó nyelv terjedése a nemzetközi tudományos kapcsolatokban
ő ETHER I.—HASZPRA O.: Az eszperantó riyelV 63 Slosil-vortoj: GETHER ISTVÁN HASZPRA OTTÓ montras largan spektron: La kanalo Elbo-Odero, la Danuba projekto „Gabcikovo— Nagymaros", utiligo de la ondo-energio, kanalizado por miksa fluo, akvoresursoj de Kubo kaj Mongolio, hidroelastika simileco, hidraulika modelumado, faligiloj, elementoj de hidraüliko, elementoj de hidrologio k. a. Aperis aparta libreto pri la cina Kanalo Ruga Flago, pri la akvomastrumado en Hungario k. a. Vortaroj, kiel la Multilingual Ice Dictionary of IAHR (Starosolszky, 1981), aü la Esperanta varianto de la Duden Bildwörterbuch (Eichholz, 1987) kaj pluraj specialigitaj kaj generalaj vortaroj enhavas ankaü nombron da akvo-vortoj. Ci tiuj u nu a j pasoj montras la perfektan aplikeblecon de Esperanto por la celoj de la akvosciencoj. En la periodokiam fine la „internacia lingvo" deSI por la mezurunuoj kaj simboloj estas jam akceptita de la evoluintaj landoj kaj la rezultoj de la aplikado de Esperanto pli kaj pli vaste konatigas, la kompreno por kompieta internacia lingvo, plenumanta Hujn bezonojn de la scienco kaj tekniko, estas sendube kreskanta kaj tio malfermas favorajn perspektivojn por la internacia akcepto de Esperanto. Esperanto, internaciaj kontaktoj, scienco, akvoaferoj, pontlingvo, internacia lingvo Okleveles közgazdász ós külkereskedelmi üzemgazdász, az Országos Vízügyi Hivatal Nemzetközi Főosztályának főelőadója. 1971—79 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen oktatott tanársegédként, ill. adjunktusként. 1979-től először az OVH Közgazdasági Főosztályának, 1983-tól a Nemzetközi Főosztályának dolgozója. 1980tól a Magyar Eszperantó Szövetség Közgazdász Csoportjának titkára, ill. tagja, 1984-től az Eszperantó Világszervezet Nemzetközi Gazdasági és Kereskedelmi Csoportjának vezetőségi tagja. 1986-tó! a MESZ Ellenőrző Bizottságának elnöke. Oki. mérnök, egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási ós Vízépítési Intézetének igazgatója. 1928-ban született Budapesten. Mérnöki oklevelét 1952-ben szerezte a BME Mérnöki Karán. 1951 és 55 között tanársegéd, adjunktus a Közlekedési Műszaki Egyetem, Szolnok, Matematikai Tanszékén. Kutatómunkaként nomográfiával foglalkozik, gazdasági épületeket tervez, geodéziai felmérést végez. 1956—79 a V1TUKI hidroinechanikai főosztálya kutatómérnöke, műtárgy- ós szivárgáshidraulikai osztályának vezetője, főosztályvezető, majd a V1TUKI tudományos igazgatóhelyettese. A hidraulikai modellezés módszerével gyakorlati feladatokat old meg (öntözési kisműtárgyak, a kiskörei, dunakiliti, nagymarosi, Sió-toroki vízlépcsők gátszerkezetei ós energiatörő medencéi, a paksi atomerőmű, a leninvárosi hőerőmű hűtővízcaatornái stb. hidraulikai kialakítása). 1966-ban a műszaki tudományok kandidátusa (öntözővízmórós energiaveszteség nélkül), 1973-ban a műszaki tudományok doktora (hidroelasztikai rezgések modellezése). (Közben 1964—67 a Vízépítési Tanszók adjunktusa, a hidromechanika előadója.) 1979 óta egyetemi tanár, a magyar- ós az angol nyelvű oktatásban ahidraulika ós a folyadókmechanikaelőadója. Háromdimenziós regionális szivárgási (Szigetköz), hidrotennodinamikai (Hó víz, Szeged) stb. feladatokat old meg. Kutatási eredményei — a hazai létesítményeken kívül — a magyar—csehszlovák Duna-hasznosításban, iraki völgyzárógát, folyami vízlépcső és öntözőrendszer, tuniszi öntözőrendszer újszerű létesítményeiben realizálódtak. Több, mint 200 publikációja, számos könyve, jegyzete jelent meg magyar, angol, eszperantó, spanyol ós orosz nyelven. Öt világrészben tartott előadásokat. ENSZ hidromechanikai szakértő. Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának elnöke. A TMB tagja. Eötvös Loránd-díjas.
