Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
1. szám - Törökné Kozma Andrea–Mayer Gábor: Toxikus cianobaktériumok hazai felszíni vizeinkben
52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZAM 1 2x 4x 8x 16x 32x 64x 128x hígítások © © © © © © © © Microcystis aeruginosa oooooooo Aphanizomenon flos-aquae OOOOOOOO Oscillatoria mougeotll OOOOO OOO kontroll (100,ulZ-8 tápoldat) JELMAGYARÁZAT: O üzélt vörösvértestek Q agglutinált vörösvértestek Q normál vörösvértestek /. ábra. Cianobaktériumokkal végzett haemagglutinációs teszt eredményei A Zámolyi tározó ban 1985. augusztus 28-án Anabaenopsis raciborskii Wolosz okozott vízvirágzást. Az ekkor gyűjtött Anabaenopsis raciborskii toxikusnak bizonyult (ALI): 200 mg/kg, pusztulási idő 12—16 óra). Ez a faj a Balatonban évek óta okoz vízszíneződést. 1982-ben jelenléte az egész tóra kiterjedt, míg az utóbbi években főleg a Keszthelyi-öbölre koncentrálódott a megjelenése (Gorzó, 1985). Az 1986. évben 37 olyan esetet jelentettek a körzeti orvosok a Balaton déli partjáról, amikor a betegek bőrkiütéssel, erős viszketéssel keresték fel a rendelőket. A bőrkiütést csak a Balatonban való fürdőzéssel lehetett kapcsolatba hozni (Virágh, 1987). A Balatonból Fenékpuszta térségéből izolált Microcystis aeruginosáhó\ laboratóriumi tömegtenyészetet állítottunk elő. A monokultúra liofilizátumával kezelt egerek 200 mg/kg dózistól 1,5—4 órán belül elpusztultak. A két legtoxikusabb Microcystis aeruginosa törzset a Bánki-tó ban 1984. október 25-én és a Diósjenői tóban 1986. június 23-án gyűjtöttük. Első esetben az ALD érték 80 mg/kg, 1—3 órás elhullási idővel, míg a másodikban 100 mg/kg dózis 3/4—1 1/2 órán belül okozott pusztulást. A Bánki tavon 1985. október 23-án Anabaena flos-aquae és Microcystis aeruginosa együttes virágzásából származó minta magasabb dózisban (400 mg/kg) volt letális, mint az egy évvel azelőtti minta, azonban hatását szintén igen hamar, 1—2 órán belül kifejtette. Az 1986. május 28-án a cibakházi Holt-Tiszán (szabad strand) gyűjtött Lyngbya limnetica Lemm. és Aphanizomenon flos-aquae együttes tömegproduktuma igen alacsony dózisban (50 mg/kg) volt halálos, azonban hatását elhúzódóbban fejtette ki (pusztulási idő 12—16 óra). 1986. szeptember 9-én a, Kis-Balatonon, Balatonhídvégnél gyűjtött Microcystis aeruginosa szintén toxikusnak mutatkozott (ALD 400 mg/kg, pusztulási idő: 1—2 óra). Egy-egy nagyobb kiterjedésű, masszív toxikus cianobaktérium virágzás az itt megtelepedett ritka, kipusztulással fenyegetett madárfajokat veszélyeztetheti. Végül Mihálygergén, a Komravölgyi-tározó ban 1986. szeptember 24-én gyűjtött cianobaktériumbiomassza toxicitásával szeretnénk foglalkozni. Ezt a tározót az Ipoly vizével táplálják, és a felszíni víz tisztítása révén ivóvizet nyernek belőle. 1986. július végétől szeptember végéig folyamatos vízvirágzás volt. Az üzemi szinten (felszín alatt 7,5 m-re) 12 mg/l liofilizált szárazanyagtömegű Microcystis biomasszát mértünk. A víz felszínén 5—10 cm vastag iszap sűrűségű cianobaktérium biomassza koncentrálódott. A toxicitási vizsgálat alapján az ALD érték 400 mg/kg-nak adódott, a pusztulási idő 3—16 óra volt. A tározó vizéből nyert ivóvizet mikroszkopikusan is vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy az ivóvízben Microcystis aeruginosa sejtek tízezres nagyságrendben fordultak elő literenként. Az élő sejtek által termelt toxin a sejtfalhoz gyengén kötötten fordul elő, azonban a sejtek öregedésével, valamint külső roncsoló hatásokra a toxin kikerül a víztérbe [Carmichael at al., 1985; Török et al., 1986). Ebben az esetben az ivóvízben a toxin jelenlétével mindkét formában számolnunk kellett, mivel a sejtek kimutathatóak voltak, valamint a víztisztítási technológia folyamán a sejtek roncsolódása is természetes jelenség. 10 liter vizet leszűrtünk 1,2 pm pórusátmérőjű membránfilteren, így csak a fennmaradó sejtszuszpenziót tudtuk liofilizálni. A nyert anyaggal kezelt egerek hátsó lábukat maguk után húzták, hasuk leért az aljzatra, szőrük borzolódott, szem körüli vérzéseket figyeltünk meg. Az egerek a kezelés után kb. 30 óra múlva elpusztultak. Hasonló eredményeket kaptak Skulberg et al. (1986), akik az ivóvízben a toxin jelenlétét HPLC eljárással bizonyították (1. ábra). Ugyanezen a tározón 1985-ben is lezajlott vízvirágzás [Pandorina morum — zöldalga és Microcystin aeruginosa — cianobaktérium együttes tömegproduktuma), azonban az október 23-án vett minta nem bizonyult toxikusnak. Vizsgálatainkat kiegészítettük az in vitro haemagglutinációs teszttel is. A vizsgált három minta közül az egyik a Balatonból, Fenékpusztánál izolált Microcystis aeruginosa laboratóriumi tenyészete volt. Az egértesztben ez a törzs hepatotoxikusnak bizonyult, boncoláskor a májon sötétvörös pettyezettséget lehetett megfigyelni, amely a haemorrhágiás vérömlenyektől keletkezett, ALD értéke 200 mg/kg volt. A második minta a Zámolyi tározóból gyűjtött Aphanizomenon flos-aquae volt (ALD 400 mg/kg, de májkárosodásra utaló bélyegeket nem figyeltünk meg). A harmadik minta az Adonyi tározóból gyűjtött Oscillatoria mougeottii Kg. liofilizátuma volt, mely egértesztben nem bizonyult toxikusnak. Kontrollként fiziológiás sóoldatot használtunk. A vizsgálati eredményeket a 4. ábra tartalmazza. A mikrotiterlemez felső sorában a Microcystis aeruginosa hígítási sorában, a tömény felúszó lizálta a vörös vértesteket, a többi hígításban a vörös vértestek agglutinációját figyeltük meg a 128-szoros hígításig. Az Aphanizomenon flos-aquae hígítási sorában agglutináció nem volt. Az Oscillatoria mougeottii tömény felülúszója agglutinálta a vörös vértesteket ,'de a többi hígítás negatív maradt.
