Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
1. szám - Törökné Kozma Andrea–Mayer Gábor: Toxikus cianobaktériumok hazai felszíni vizeinkben
50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 198(1. 68. ÉVFOLYAM, 1. SZAM 1. ábra. HPLC analízis kromatogramjai a norvégiai Akersvatnct melletti tározóból víztisztítás során nyert vízformáknál. A toxikus vízvirágzást Microcystis aeruginosa okozta (Skluberg et al., 1985. nyomán) A cianobaktériumok okozta vízvirágzások toxicitása kiszámíthatatlan. Jóllehet bizonyos tavakban szinte minden évben előfordul algavirágzás, a toxicitás jelentősen változik a különböző években, sőt akár egy éven belül is. Egyetlen vízvirágzáson belül azonos fajok különböző toxicitású törzsei is előfordulhatnak [.Carmichael és Gorham, 1981; May, 1981 \ Scott et al., 1981). Mivel mikroszkopikus megfigyeléssel, morfológiai bélyegek alapján nem lehet elkülöníteni a toxintermelő és nem termelő vonalakat egy fajon belül, az irodalomban a toxintermelő cianobaktériumok vizsgálatára az intraperitoneális (ip.) vagyis hasüregi injektálással végzett egérteszt terjedt el (Carmichael, 1981). Hazánkban 1982-ben hivatalos jelentések a Pátkai tározón (a Velencei tó előtározója) 1700 db vadkacsa pusztulásáról számoltak be. Ezzel egy időben a part menti víztérben Aphanizomenon flos-aquae (L.) Ralfs, hatalmas tömegeit detektálták (klorofill-a mennyiségek: 858—918 mg/m 3). A pusztulást feltehetően a botulotoxin vagy a cianobaktérium toxinok okozták (Gorzó, 1983). Ezen a tározón szabad strand létesítését tervezték. Az engedély megadása előtt a cianobaktérium tömegproduktum higiénés kivizsgálását intézetünk végezte el. Vizsgálataink (ip. egérteszt) az 1983-ban ugyancsak többszöri vízvirágzás idején gyűjtött Aphanizomenon flos-aquae-t és Microcystis aeruginosá-t toxikusnak ítélték (Török et al., 1986). 1983 óta országos felméréseket végeztünk toxikus cianobaktériumok előfordulásának felderítésére. 2. Vizsgálati anyag Vizsgálatainkhoz a biomasszát a cianobaktérium virágzás idején 28 /um lyukbőségű planktonhálóval gyűjtöttük. A nativ mintákkal, valamint a kísérő baktériumflóra vizsgálatokkal előző közleményünkben foglalkoztunk (Török et al., 1986). 3. Vizsgálati módszerek 3.1. Akut toxikológiai teszt A biomasszát liofilizáltuk, majd az így nyert fiziológiás sóoldattal, felező hígítással 25—800 ing cianobaktériumpor/kg egértestsúly dózistartományban liígítási sort készítettünk. A cianobaktériumok biológiai aktivitását akut toxikológiai vizsgálattal tanulmányoztuk. Az egyes koncentráció értékekhez tartozó szuszpenziókból 0,5—0,5 ml-t fecskendeztünk CLFP állományú 25—30 g nőstény egerekbe intraperitoneálisan. Approximativ letalis dózisnak (ALD) azt a legkisebb koncentrációértéket tekintettük, amely még a kísérleti állatok pusztulását okozta. Huszonnégy óra elteltével valamennyi kísérleti állatot felboncoltuk, ós belső szerveiket — máj, vese, gyomor, belek, szív ós tüdő — makroszkóposán megvizsgáltuk. 3.2. Haemagglutinációs teszt A májtoxinok kimutatására az egyszerűbben és olcsóbban kivitelezhető haemagglutinációs tesztet használtuk (Carmichael és Bent, 1981). A módszer azon alapul, hogy a hepatotoxinok (májra ható toxinok) a vörös vértesteket kicsapják, agglutinál. x -Masp- Y -Adda-d-Glu-Mdha X = leucin, Y »lanin Masp = -metilaszparaginsav Adda = -amino »»»maradék 3-amno-9-metoxi2,6,8-trimetil10-feniideka4, 6-dienol »»»ból Mdha = metildahidroalanin 2. ábra. Cianobaktérium toxinok szerkezeti képletei a) Microcystis aeruginosa-ból nyert peptidtoxin szerkezeti képlete (Krishnamurthy, 1U85 nyomán) b) Anabaena Ilos-aquae-ból nyert alkaloidtipusú toxin szerkezeti képlete (Carmichael et al., 1985)
