Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

1. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Vízszerzési lehetőségek a Paks–Sió közötti Duna partszakaszon

44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZAM A fúrások tisztázták a fekü mélységi helyzetét és a szemcsés dunai üledékek változatos kifejlődési adottságait. A fekü a peremtől a Duna felé mélyül és a mentén éri el a legnagyobb mélységet és ott 40—50 mBf-i magasság körüli értékben ingadozik. A parti sávban Gerjen—Dombori községek között van a legmélyebb helyzetben. Ennek megfelelően alakul a folyóvízi vízadó összlet vastagsági adottsága is. így a Duna mentén átlagban 40 m vastag, de helyenként megközelíti az 50 m-es értéket is. Ezért lerögzíthető, hogy a folyóvízi összlet igen jelentős vastagságú és elterjedésű, amely kedvező lehetőségeket teremt vízkészletének hasznosítására. A dunai üledékösszlet igen változatos kifejlődésű. A homokos kavicstól a kavicsos homokon, kavicsszórványos homokon keresztül az iszapos finom homokig terjedő szemcsetartományokba tartozó mindenféle anyag előfordul. Az összlet alsó két harmadára a durvább szemcseösszetétel a jellemző, és felfelé fokozatosan elfinomodik és átmegy agyagos, iszapos finomhomokos kifejlődésbe, amely már a vízadó összlet fedőjének tekinthető. A fedő átlagban 5 m vastag, de helyenként eléri a 10 m-es értéket is. A teljes összletben a homokfrakció az uralkodó. A legjobb vízadónak minősíthető kavicsos rétegek az összleten belül szintekben jelentkeznek. Fúrásonként 2—4 kavicsos réteget lehetett megbízhatóan elkülöníteni. Megállapítható volt, hogy e rétegek elhelyezkedése szeszélyes. A földtani és geomorfológiai vizsgálatok szerint a Duna a vizsgált területen esak a középső pleisztocén végén, ill. a felsőpleisztocénben jelent meg (Erdélyi, 1955; Rónai, 1964). Korábban nem járt ezen a területen, mert az idősebb Duna anyagot eddig nem sikerült kimutatni (Ad ám, 1955; Pécsi, 1959). így a süllyedők területe akkor földtanilag és morfológiailag szervesen kapcsolódott a Paks—Dunaszentgyörgy-i löszterületekhez. Az elkülönülést a felsőpleisztocónben bekövetkező süllyedő mozgás okozta, amely kiváltotta a Duna megjelenését és üledékeinek felhalmozódását. A süllyedő mozgás a mai löszterületek peremein kialakult törések mentén ment végbe. A dunai üledékek vastagsága alapján a vizsgált terület a megsüllyedés első szakaszában kb. 20—25 m-t süllyedt. Az első, ill. a legidősebb dunai üledékek a terület nyugati részén mutathatók ki felszín közelben futóhomokkal lefedve. A Duna mentén pedig az ott feltárt összlet alsó részét képviselik. A süllyedő mozgás a felsőpleisztocén második felében tovább folytatódott, de ez már nem terjedt ki az egész területre, hanem csak annak a keleti oldalára, vagyis arra a részre, amely az ármentesítés előtt még a Duna hatásterülete volt. Ennek megfelelően a folyó e részen a korábbi üledékeire újabb törmelékanyagot rakott le 15—25m -es vastagságban, fgy az újabb süllyedés mértéke elérte a 20 m-t, sőt egyes részeken ezt az értéket is meghaladta (5. ábra). A folyó menti parti szűrésű vízszerzésre alkalmas összlet a területen több szakaszban végbement süllyedő mozgásoknak és a Duna üledékfelhalmozó tevékenységének köszönheti kialakulását. 4. ábra. Vízföldtani hosszelvény a Duna mentén 1. Dunai LKV bevetített szintje, 2. Dunai mederfenék bevetített szintje (Megjegyzés: további jelölések a 3. sz. ábrán)