Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Konferencia naptár

384 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZ ÄM konkrét alkalmazási feladatok esetén lehetővé tesziik a valósághoz hű modellek kialakítását. így például a matematikai statisztika fontos része, a becsléselmélet olyan módszereket tárgyal, amelyekkel a valószínűség­• eloszlások paraméterei az eloszlás- és sűrűségfüggvé­nyek vagy ismeretlen valószínűségi változók, minták alapján becsülhetők. A szerzők ezért először a mate­matikai statisztika paraméterbecslési módszereit fog­lalják össze. Ezt követi a valószínűségi változók néhány egyszerűbb becslési módszerének ismertetése, majd a hipotézisvizsgálat. Statisztikai hipotézisen valamely valószínűségi változó eloszlásának típusára vagy az eloszlás bizonyos paramétereire vonatkozó feltevést értjük. A szerzők itt a meteorológiai felhasználás szem­pontjából legtöbbször előforduló próbákat ismertetik néhány példa kíséretében. A tervezési ós méretezési problémák során gyakran van szükség a minta szélsőérték-eloszlásainak, ismeretére. A könyvben az elméletnek csak alapvető ós néhány elemi úton nyerhető eredménye került tárgyalásra. Sokszor szükséges a nagy tömegű mérési adatokban rejlő össze­függések feltárása is, az adatsor rendezése ós csoporto­sítása. Ilyen statisztikai eljárás a cluster analízis. A clus­teranalízis a statisztikának az az ága, amelynek meteoro­lógiai alkalmazása már széleskörűen elterjedt. Ez a hidrológiára még nem mondható el, a hidrológusok számára is hasznos ennek a módszernek az ismerete ós az alkalmazás elterjesztése. A második rész utolsó fejezete a természetes ortogonális sorfejtést tekinti át röviden ós meteorológiai alkalmazását is bemutatja. A könyv harmadik nagy egysége a sztochasztikus folyamatok elméleti alapjainak ismertetését tűzte ki célul. Ez napjainkban nagylóptekben fejlődő tudomány­ág, így a szerzőknek igen nehéz volt a helyzete, amikor ennek rövid összefoglalására vállalkoztak. A sztochasz­tikus folyamatok elméletének megismerése valóban alapvetővé vált, mivel a vizsgált jelenségek nagy része megfelelő pontossággal csak a valószínűségi változók idősorának végtelen sokaságával írhatók le. A szerzők a sztochasztikus folyamatok típusainak nagyon tömör ismertetése után közvetlenül rátérnek a gyakorlati kérdések tárgyalására, a sztochasztikus folyamatok típusának és a folyamat paramétereinek a közelítésére, becslésére. A könyvnek ez a része úgy íródott, hogy a javasolt módszerek a leírás alapján érthetők ós alkal­mazhatók legyenek. így az olvasó igen jól és széleskörű­en használható anyagot kap. Csak néhány címszót szeretnék itt felsorolni, melyek szóles körű felhasznál­hatósága azt hiszem magáért beszél: fehér zaj, lineáris trend, periodicitás vizsgálata,, az Ali-folyamatok para­métereinek becslése stb. A könyv egyik legnehezebben érthető része a stacio­nárius folyamatok spektrális vizsgálatát tartalmazó fejezet. Ez azonban nem a szerzők hibája, hanem inkább az a tény, hogy igen nehéz 30 oldalban összefog­lalni alkalmazási példákkal együtt a témakör elméletét. A sztochasztikus mezőkkel való foglalkozást szükségessé teszi az, hogv számos olyan alkalmazási feladat létezik, ahol a paraméter dimenzióját 1-nól nagyobb értékre kell venni. A könyv csak a homogén és izotróp sztochasztikus mezők elméletét tárgyalja nagyon kivonatosan. Ebben a részben található meg az optimális interpoláció mód­szerének leírása is. Ilyen típusú feladatok lépnek föl térben elosztott hidrológiai változók elemzése során is. A könyv utolsó fejezete a Monte-Carlo-módszerek tárgyalásával foglalkozik. Itt olyan módszerek vizs­gálatára kerül sor, amelyek segítségével a matematikai feladatokat a véletlen mennyiségek modellezésén ala­puló numerikus eljárásokkal tudunk megoldani. A feje­zet végén a szerzők a számítógépes programcsomagok ismertetését kísérelik meg. Ez, ismerve a számítógépes programok rohamszerű fejlődését, túl merész vállalko­zás, a teljességre való törekvés nélkül is. A könyv anya­gának elkészítése óta is jelentek meg igen jól ós széles­körűen használható programrendszerek, így ezen al­fejezet tartalma csak részben aktuális. Összefoglalva: a könyv jól használható a hidrológiá­ban is. A Reimann—V. Nagy: „Hidrológiai statisztika" könyvvel összehasonlítva a két könyv felépítése ha­sonló; a tárgyalt mű tartalmaz azonban néhány, az utóbbiban nem tárgyalt fontos fejezetet (ilyen például a clusteranalízis, sztochasztikus mezők elméletének rövid összefoglalása, a Monte-Carlo-módszer ismertetése) A hidrológia ós a meteorológia egymáshoz annyira közel­álló tudományág, hogy számtalanszor van szükségünk egymás területének tanulmányozására, illetve ered­ményeire. Ezért ajánlom bátran a művet a hidrológusok szélesebb körének is. Mekis Éva A Hidrológiai Közlöny szerkesztősége őszinte köszö­netét fejezi ki az 1988-ban közölt, illetve közlésre be­nyújtott tanulmányok lektorainak, akik a következők voltak: Andrik Péter Bárányi Sándor Bérezik Árpád Bobok Elemér Bognár Győző Csanádi Mihály Csernák Béla Csorna Rózsa Deák Zsuzsanna Déri József Domokos Miklós Erdélyi Mihály Fehér Ferenc Fejér László Fischer János Goda László Gorzó György Grassely Gyula Halász Béla Hankó Zoltán Holló Gyula Hrenkó Pál Jolánkai Géza Juhász Endre Juhász József Karácsonyi Sándor Kelemen László Borsod Megyei KÖJÁL, Miskolc VITUKI, Budapest MTA Ökol. Kut. Int., Vácrátót Nehézipari Egyetem, Miskolc VITUKI. Budapest OKI, Budapest VITUKI. Budapest BME, Budapest OKI, Budapest VITUKI. Budapest VITUKI. Budapest Budapest OVIBER, Budapest Magyar Vízügyi Múzeum, Budapest MTA—SZTAKI, Budapest VITUKI. Budapest KÖDUVIZIG, Székesfehérvár JATA, Szeged FETIVIZIG. Nyíregyháza VITUKI. Budapest KÖVIZIG. Budapest Budapest VITUKI. Budapest KVM, Budapest Nehézipari Egyetem, Miskolc FTV. Budapest VITUKI, Budapest Kienitz Gábor Kontur István Korim Kálmán Körösmezey László Lorberer Árpád Markovits László Markos Gergely Márkus Gábor Molnár László Nováky Béla Orlóci István Princz Péter Rátky István Rónai András Schmieder Antal Somogyi Sándor Stoyan Gisbert Szabó Mihály Szappanos Zoltán Szolnoky Csaba Takács Agnes Székely Ferenc Üjfaludy László Vágás István Varga Csaba Vitális György Winter János V. Nagy Imre Zákonyi János Zorkóczy Zoltán Zsilák Endre VITUKI. Budapest BME, Budapest VIKUVV, Budapest Mélyépterv, Budapest VITUKI, Budapest KVM, Budapest VITUKI, Budapest MTA Geofizikai Kutató, Budapest Dunántúli Reg. Vízmű, Siófok VITUKI. Budapest VGI. Budapest VITUKI, Budapest BME, Budapest Budapest KBFI, Budapest MTA, Földrajztud. Kut. Int., Budapest ELTE Szám. közp., Budapest ELTE TTK, Budapest KVM, Budapest BME. Budapest Orsz. Meteorol. Szolg.. Bp. VITUKI, Budapest VITUKI. Budapest ATIVIZIG, Szeged Balmazújváros MÁFI, Budapest BME, Budapest BME, Budapest KVM, Budapest KVM, Budapest VIZITERV, Budapest

Next

/
Oldalképek
Tartalom