Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
5. szám - Vita - Vágás István: A kutatás alkotó tevékenység, nem pedig ügyiratkezelés – hozzászólás Goda László vitairatához
308 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZ ÄM Vita A kutatás alkotó tevékenység, nem pedig ügyiratkészítés — hozzászólás Goda László vitairatához* Vágás István Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 6701 Szeged, Pf. 390. Én már 36 éve vagyok kapcsolatban a vízgazdálkodási tudományos kutatással. Én is tanúja voltam nagy kutatási programok indításának-megszüntetésének,centralizálásának-decentralizálásának. Tevőleges szervezője sohasem voltam egyik ilyen programnak sem; néhány éven át legfeljebb talán passzív szenvedője. Viszont sikerült megőriznem kutatói önállóságomat, ós jóformán sohasem kellett zavartatnom magam ós főként kutatásaimat hozzá nem értő irányítók kedvétől, vagy érdekeitől. Igaz az, hogy a vízgazdálkodási kutatásoknak is a tényleges gazdasági szükségletek a közvetlen meghatározói. De a vízügyi tudományoknak, mint minden más tudománynak önmozgása, önfejlődése is van, önálló törvényei is vannak, amelyeket lehet, hogy velük ellentétes konjunkturális viszonyok olykor korlátozhatnak vagy mérsékelhetnek, de az is lehet, hogy ezek az önmozgások késztetik a gazdasági életet valamilyen irányba, így, ámbár a kutatásnak a közvetlen, köznapi vagy rövid távú igények igen fontos vezérlői és finanszírozói, a tudomány önmozgása viszont az igényeket alakítja. Ezért kell gondot fordítani a kutatások praktikus oldalára, ugyanúgy, mint a * Megjelent a Ifidről. ICözl. 1987/5—6. számának 229— 241. oldalain. teoretikus oldalára. Minden olyan terv, amelyik ezt az arányt erőszakosan eltorzítja, önmaga lehetetlenülésébe visz. Nagyjából ez volt az oka a vízgazdálkodási tudományos irányítás, tervezés és finanszírozás Goda László (1987) által gondosan körvonalazott kudarcainak. Wisnovszky Iván (1987) hozzászólása is rámutat, hogy Goda értékelése kizárólag a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet (VITUKI) tekintette a vízügyi kutatások letéteményesének, holott ennek az intézetnek a kutatásai a vízgazdálkodási érdekkört! kutatásoknak csupán „jelentős részét, de nem egészét" képezik. így ón — teljesség nélkül — kapásból felsorolhatom a Budapesti Műszaki Egyetem két vízzel foglalkozó tanszékét, azok laboratóriumait, a vízgépészeti, a geológiai tanszékeket, a kémia technológiájával foglalkozó tanszéket, a Magyar Állami Földtani Intézetet (talajvíz, vagy akár öntözési kutatásait is, hivatkozva pl. Rónai Andrásra, Schmidt Eligius Róbertre, de továbbmenően: Vitális Sándor intézeti vagy egyetemi kutatásaira és másokra), a különböző intézményekhez és tárcákhoz csatolgatott, Urbancsek János nevével fémjelzett „Vízföldtani Szolgálat"-ot, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat talajvízzel, szivárgásgátlással, vízkémiával, víztechnológiával, számítástechnikával stb. foglalkozó különböző kutatórészlegeit, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyes tanszókeit, elsősorban a Kultúrtechnikai és Vízgazdálkodási Tanszéket, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet öntözővízzel, talajvízzel, kísérleti területek berendezésével foglalkozó kutatóhelyeit, a Tihanyi Limnológiai Kutató Intézetet, az Eötvös Loránd, a debreceni Kossuth Lajos, a szegedi József Attila tudományegyetemek földtani, földrajzi, biológiai, kémiai tanszékeit, s itt még egyáltalában nem értem a sor végére. Ezek is azért jutottak elsősorban az eszembe, mert eredményeiket nap mint nap használom, s véleményem szerint ezek biztosan olyanok, amelyek a vízügyi kutatás arculatát az elmúlt kb. négy évtizedben döntően meghatározták. A felsorolt intézményeknél működő kutatók munkáival van tele a szakirodalom, döntően a Hidrológiai Közlöny. Ezek közt a VITUKI hiába törekedett volna monopóliumra, működésüket, ha akarta volna sem tudta volna átvenni, vagy helyettesíteni. De még irányításukra is hiába vállalkozott volna. Ha tehát a vízgazdálkodási kutatásokat irányították vagy tervezték, vagy csak akarták, ez a VITUKI kutatásait érinthette, a többi intézményét legfeljebb csak annyiban, hogy ha jónak látták, és meg tudták oldani, csatlakozhattak, vagy csatlakoztak is egyes programrészekhez. Milyen volt az a Goda szerint 1952—1965 közt fennálló „akadémiai" irányítás? Szervezetileg sokkal lazább, tudományosan sokkal mélyebbre ható, mint az utána következő „ágazati" irányítás. Kezdetben a műegyetemi tanszéki kutatások domináltak, azért, mert akkor még nem volt VITUKI, vagy amikor már lett volna, hidraulikai laboratóriuma még nem működött. A vízépítési laboratóriumok a Műszaki Egyetemen oktatási és ipari feladatokat láttak el, s voltak közvetlenül a Magyar Tudományos Akacémia által finanszírozott kutatásaik is. Viszonylag a legtöbb pénz mindig a konkrét ipari témákon volt. Hogyan lehetett mégis alapkutatásokat végezni? Úgy, hogy az ipari célra épült kísérleti változatokat kis költséggel — amit elbírt vagy az eredeti kísérlet, vagy az oktatás — át lehetett alakítani, most már olyan újabb változatokká, amelyeken alapkutatáshoz tartozó mérések folyhattak. Ha azután az eredmények megérték és indokolták, lehetett ezekből utólag tervesitett alapkutatásokat
