Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
5. szám - Vitális György: A régi térképek vízföldtani tanulságai a XIX. sz. első felében kiadott térképek tanulmányozása alapján
VITALIS GY.: Régi térképek tanulságai 297 a kedvező víztározási lehetőségeket jelzik. A tatai Nagy-tó Fischteich (= halastó) néven szerepel, míg a tőle keletre levő, ma már nem létező Feneketlen-tó, valamint a többi kisebb tó ugyancsak víztározásra alkalmas, mélyfekvésű területet jelez. A Görög—Márton-féle atlasz 1798-ban készült (Nagy, 1977) Fejér vármegyei térképrészlete (3. kép) segítségével nyomon követhetők a Velencei-tóba ömlő Császár-víz menti víztározási lehetőségek, valamint a Velencei-tó (óholocén kori) legnagyobb kiterjedését érzékeltető, a Dinnyés és Seregélyes közötti vizenyős területek. A tótól északra elterülő Velencei-hegységet kupacos formákkal, illetve perspektivikusan vonalkázva ábrázolja. A Görög—Márton-féle atlasz 180l-es keltezésű Csongrád vármegyei térképéről Szentes és Hódmezővásárhely térségét (-1. kép) szemléltetjük. Itt elsősorban a vízfolyások kanyarulatai mentén kialakult kisebb-nagyobb tavakra, illetve vizenyős-mocsaras területekre hívjuk fel a figyelmet. A Tisza Csongrád és Szeged közötti, valamint a Maros Makó és Szeged közötti szakasza nagyrészt még a szabályozás előtti állapotát láttatja. Az erőteljesen kanyargó Tiszát többek között a Kis-Tisza, a Kurca, a Kórógy-ér és a Hód vize ugyancsak kanyargós medrei kísérik. A Kurca Szentes és Szegvár közötti szakaszán látható az egykori Kontra-tó, ettől délre a Ludas-ér mentén a Ludas-tó, Hódmezővásárhely 'határában a Hód vize mentén a Hód-tó nyoma. A térkép északkeleti 5. kép. A Velencei-tó térsége Lipszky János 1806-ban kiadott, sötét lenyomatú, részben színezett (Kinnayeváltozat) térképén sarkában pedig a Kórógy-ér mentén kialakult egykori mocsaras terület található. A térképen látható egykori tavak és mocsarak a lecsapolások következtében ma már mind megszűntek. A folyókat szabályozták, a kisebb vízfolyások mentén pedig belvízcsatornákat alakítottak ki. A térkép egyértelműen jelzi a Tisza-völgy holocén árterét, illetve az időszakosan vízzel elöntött völgyrészeket. Az egykori folyókanyarulatok és tavak helyén öntésföldek, réti agyagok és iszapos (infúziós) lösz, illetve öntés és szikes talajok találhatók. A Tisza kanyarulatai sokkal erőteljesebb meanderezést mutatnak, mint pl. az 1. képen is láthatóan, a Duna kanyarulatai. Ez a völgyet kitöltő üledékek, illetve a folyó által szállított hordalék finomabb szemcsézettségére utal (v.ö.: Galli, 1977; Lászlóffy, 1982). Lipszky János 1806-ban kiadott, az egész ország területét ábrázoló sötét, részben színezett lenyomatú, Kinnayer-változatú (5. kép), és ugyancsak 1806-ban készült, az Artaria cég által 1858ban kiadott finomabb lenyomatú, de Frimontváltozatú (6. kép) térképéből a Velencei-tó térségét szemléltetjük. 6. kép. A Velencei-tó térsége Lipszky János 1806-ban készült, 1858-ban kiadott, finomabb lenyomatú, (de Frimont-változat) térképén A sötétebb lenyomatú térkép (5. kép) erőteljesebb, a finomabb lenyomatú (6. kép) árnyaltabb vonalkázással szemlélteti mind a vízzel borított területeket, mind a domborzati elemeket. A két térképváltozat együttes értékelése alapján jól követhetők a Duna völgye felé irányuló ÉNy— -DK-i irányú törések mentén kialakult vízhálózat kisebb-nagyobb süllyedékei. Ezek közül a legerőteljesebben ábrázolt (a térkép délnyugati sarkában) a Sárvíz menti neotektonikus süllyedék men-