Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
5. szám - Kovács Zsuzsanna: A Berettyó műszaki–hidrológiai jellemzése
276 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1088. 08. ÉVF., 5. SZÁM vényekre jellemző vízhozamgörbék időbeni változása jól érzékelhető (kivéve Szeghalom), a mederszabályozások és egyéb, a vízgyűjtő terület egészén történt beavatkozások nyomán csökkent a lefolyási idő. Legnagyobb hatása az Ér-rendszerben 1967-ben elkezdett fejlesztésnek van (új mederbe terelődött az Ér-csatorna), amelyek hatására a Berettyó saját árhulláma ós az Ér árhulláma közötti 6—8 napos időeltolódás 3—4 napra csökkent. A nagyobb sebességek hatására vízhozam-növekedés tapasztalható. Legszembetűnőbben ez a változás Pocsaj-szelvény vízhozamgörbéinél a 2. ábrán látható. Szeghalom-szelvénynél a vízhozamgörbében bekövetkezett változások kimutatásáéra megbízható adatok hiányában nem kerülhetett sor, meg kellett elégedni a vizsgált időszaknak egy vízhozamgörbével való jellemzésével. Újabban 17 millió m : l tározó létesült az Éren, ezáltal a további lefolyásgyorsulás várhatóan csökken vagy megszűnik (különösen akkor, ha a magyar területen kialakított vésztározó is számításbajön). Utóbbit figyelembe véve célszerűnek látszott az adatsort nem javítani, mert megfelelő tározóüzemelési mód esetén a korábbi lefolyásgyorsuló tendencia a továbbiakban megszűnik. A Berettyó vízjárását magyar területen jelenleg a következő tényezők alakítják: A Berettyó magyarországi területe mindkét oldalon töltésezett. A befogadó Sebes-Körös viszszaduzzasztó hatása főleg az árhullámok levonulásakor számottevő. Öntözési időszakban jelentősen nő a Berettyó alsó szakaszának vízkészlete, a Keleti-főcsatornából a Kállón keresztül leadott vízhozamok eredményeképpen. Vízleadás 10 m 3/s-ig lehetséges. A Berettyóra települt vízhasználatok mértékadó vízigénye 400 l/s körüli — e csekély vízigények bármikor kielégíthetők. 1978 óta kisvíznél a Berettyó alsó szakaszán kb. 15 km-ig a befogadón megépített Körösladányi duzzasztó hatása érvényesül. A további vizsgálat javítatlan adatok alapján készült. 6. A műszaki-hidrológiai számítások eredményei A felszíni vízkészletek felhasználóinak többnyire vízrajzi észlelések nélküli szelvényekre vonatkozó információkra van szükségük. A vízrajzi szelvényekre vonatkozó információkat a vízfolyás teljes hosszára ki kell terjeszteni, ezt a célt szolgálják a hidrológiai hossz-szelvények. Az 1984-ben kiadott új Országos Vízgazdálkodási Keretterv már a hossz-szelvények továbbfejlesztése újszerű módszertani kérdéseinek segítségével —- vízhozamnoinogramok, tartóssági felületek stb. — a hidrológiai jellemzőket kiterjeszti mind térben, mind időben, így a vízfolyás hossz menti adathiányai áthidalhatók. A Berettyó-tanulmány készítésekor jórészt már a Vízgazdálkodási Intézet útmutatása szerint -— újszerű módszertani megoldások kerültek alkalmazásra és elkészültek mindazok a segédletek, amelyek a Berettyó mentén reálisan várható különböző vízgazdálkodási igényeket kiszolgálják. A konkrét felhasználói segédletek mellett a tanulmány grafikus feldolgozást ad mindhárom vízmérceszelvényre olyan jellemzőkről is, amelyek csak közvetve szolgálják a műszaki célokat, ilyenek pl.: — A jellemző apadási görbék (megbontva felszíni és felszín alatti lefolyásból származó szakaszokra), amelyekkel középtávon előrejelezhetők a csapadékmentes időszakok kisvizei. Megjegyzendő, hogy az apadási görbék jellege a vizsgált időszak folyamán nem változott, feltehetően érvényességük a mai állapotokra is fennáll. A 3. ábrán Berettyóújfalu-szelvény jellemző apadási görbéje látható, amelyen a felszíni és felszín alatti lefolyásból származó apadás más-más együtthatójú közelítő görbével került meghatározásra. BERETTYÓ-BERETTYÓÚJFALU 1975. július 5. 3. ábra. Jellemző apadási görbe — Az árvizek lefolyását jellemző 1 % -os valószínűségű, a VITUKI (1976b) adatai felhasználásával számított mértékadó árhullámképek töltésterhelések számításához felhasználhatók. Ezenkívül a mértékadó árhullámképek ismeretében, kritikus esetben az esetleges gátszakadáskor kiömlő víztömegek nagysága is előrejelezhető. Berettyóújfalu-szelvény mértékadó, az 1970. évi mederállapotra, és a nagyvízi lefolyási viszonyokra vonatkozó árhullámképe a 4. ábrán látható. Ennek érvényessége a szakirodalom szerint a mai állapotokra is fennáll.
