Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - Déri József: A magyarországi Duna- és Tisza-szakaszok nagyvizeinek változási tendenciái

DÉRI J.: A Duna es a Tisza nagyvizei 259 vízállásidősorok jellemzik. A vízjárás nagyvízi szakaszában ezen elemekkel kapcsolatban szá­mottevő változási tendencia nem mutatható ki. Ez a megállapítás lényegében megegyezik az utóbbi években végzett hasonló célú vizsgálatok következtetéseivel (Vágás, 1977). A 3. és 4. táblázat vízállásadataival kapcsolatban meg­jegyezzük, hogy az alkalmazott simuló eloszlásfüggvény Gurnbel-típusú, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben az extrapolált kis valószínűségű értékek nagyobbak, mint a normál eloszlásfüggvény alkalmazása esetében (VITUKI, 1976; Vágás, 1977). Az éven belüli legnagyobb árhullámok tetőző vízállásidősorainak statisztikai vizsgálata alap­ján stabilnak minősített vízjárás nagyvízi tarto­mánya tartalmazhat változó tendenciával jelle­mezhető vízjárási paramétereket is. Erre utalnak az 5. és 6'. táblázat adatai. Ezek különböző árvízi készültségi fokozatokat elért vízszintek időtar­tamait hasonlítják össze az előfordulási valószí­nűség függvényében. Az 5. táblázat a Duna két vízmérceszelvényére jellemző folytonos árvízi időtartamokat foglalja össze. Szembetűnő, hogy a két szelvényben kiala­kult vízjárás a vizsgált 105 éves időszakban nem egyforma mértékben módosult. A budapesti Duna­szakaszon az összes árvízi esemény az első, második és harmadik árvízi készültségi fokozathoz tartozó árvizek összidőtartama erőteljesen növekvő ten­denciát mutat. Ezt a változást elsősorban az első árvízi fokozathoz tartozó vízállások folytonos időtartamainak a növekedése váltotta ki. Ezzel szemben a mohácsi szelvényben az árvízi esemé­nyek összidőtartama nem változott, viszont az árvédelmi töltések kritikus terhelését előidéző harmadik árvízi fokozat időtartama igen jelenté­keny mértékben növekvő tendenciát mutat. Szembetűnő az is, hogy a Mohács környéki Duna­szakaszon kialakuló, kritikus árvízi események időtartama lényegesen nagyobb a főváros környe­zetében kialakuló árvizekéhez képest. A 6. táblázat adatai a Tisza-rendszerre vonatkoz­nak. A szegedi (Tisza), a makói (Maros) és a szar­vasi (Hármas-Körös) szelvényekben kialakuló kri­tikus árvizek közös jellemzője az, hogy az össz­időtartamok a vizsgált évszázados időszakban gyakorlatilag változatlanok, viszont a harmadik árvédelmi készültségi fokozatok időtartamai szá­mottevően növekvő tendenciát mutatnak, míg az első fokozatban lévő árvizeké csökkenő tendenciá­val jellemezhető. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kritikus árvízi eseményeket kiváltó árhullá­mok alakja megváltozott. Az elmúlt száz év folyamán azok az emberi beavatkozások jutottak túlsúlyba, amelyek az árhullámok kritikus tartózkodási ide­jét módosítják. 6. táblázat Az sirvizi események időtartamainak összehasonlító vizsgálata a Tisza rendszer esetén Árvízi készültségi fokozat Idő­szak Tisza, Szeged 1> = 1% 2' Árvízi esemény időtartama (nap) Maros, Makó Hármas-Körös, Szarvas 10% M S p=l% 2% 10' M S p=l% 2% 10% M 2. 3. Összes ár­vízi esemény I. H. I. II. I. II. 137 106 39 40 29 47 117 89 30 30 21 32 66 48 12 11 25 18 4 3 2 3 30 23 8 8 6 9 61 52 14 9 3 11 49 41 11 23 17 4 0,5 0,2 1,2 1,2 0,4 0,1 0,0 12 11 2 2 0,6 2 116 90 55 36 26 36 97 74 43 28 20 27 51 37 17 11 7 9 18 13 4 4 2 3 25 19 11 7 5 7 I. II. 168 152 145 129 83 68 31 24 38 33 72 67 58 27 9 53 20 7 15 166 141 76 26 36 14 140 117 58 20 30 Menjen/rés - I. időszak: 1870—1928 (53 év) M = átlag II. időszak: 1929—1980 (52 év) S =szúrás Az alkalmazott eloszlásfüggvény típusa: Euler-béta 3.3. A vízjárásváltozás hossz-szelvényen belüli ösz­szejüggései Az egyes vízfolyás-szelvényekre vonatkozó víz­szintek alapján meghatározott vízjárásjellemzők változásai a vízrendszereken belül a kölcsönhatá­sok révén egységes folyamatot alkothatnak. Az éven belüli legnagyobb árhullámok meder­beli áthelyeződésének vizsgálata lehetőséget nyújt a vízjárás hossz-szelvényen belüli összefüggéseinek és változásainak a feltárására. Egyes folyams/.akaszon belül sebességnöveke­dés (gyorsulás), más folyamszakaszokon sebesség­csökkenés (lassulás) mutatható ki. Ezt szemlélteti a 7. táblázat, amely a sebességváltozási mártixot tartalmazza. Ennek alapján megállapítható, hogy a 10%-os valószínűséggel jelentkező árvizek le­vonulása a Nagy maros—Budapest- Dunaföldvár fo­lyamszakaszon lassuló tendenciát; Pozsony—Komá­rom—Nagymaros szakaszon gyorsuló tendenciát, Dunaföldvár és Mohács között stagnálást mutat. Szembetűnő, hogy a gyorsulás mértéke lényege­sen nagyobb, mint a lassulásé. A jelentős mértékű gyorsulás Pozsony és Nagymaros között követke­zett be. E folyamszakaszon belül a Pozsony—Ko­márom közötti gyorsulás nagyobb, mint a Komá­rom—Nagymaros közöttié. Ha a sebességváltozást

Next

/
Oldalképek
Tartalom