Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
4. szám - Vita - Borbély György: Miért cianobaktériumok a „kékalgák” – gondolatok Felföldy Lajos „hozzászólása és általános morgolódása” kapcsán
242 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZ ÄM tóriumok közé annak ellenére, hogy a „plankton", a bakterioplankton tagjai lehetnek (Felföldy, 1981). Felvetődhet, hogy az oxigént fejlesztő fotoszintézis miért nem lehet sajátja a baktériumoknak, annak a csoportnak ahol mint korábban láttuk eltérő típusú, fiziológiájú,anyagcseréjű, „biológiájú" szervezetek fordulnak elő? Az evolúció során az oxigént fejlesztő fotoszintézis kialakulhatott egy pro kari ót a sejtben is (mint ahogy más tulajdonságok is)! Az eukarióta organizmusok organellumai (kloroplasztisz, mitokondrium stb.) eredetére vonatkozó endoszimbiota elmélet is az előbbi koncepciót támogatja, ill. abból következik (Vida, 1987). A szóban forgó organizmus-csoporttal kapcsolatban a rendszertani, ill. nómenklatúra-problémák is számosak. A rendszerezési törekvések során három megközelítés alakult ki (Konstantinos és Komarek, 1985). (7)A tradicionális vagy GEITLER-féle koncepció: hagyományosan együtt tárgyalja a cianobaktériumokat az algákkal. A rendszerezés Gyanophyta szervezetekre vonatkozik és a rendszerezéshez morfológiai, citológiai ós elvétve ökofiziológiai érveket használ. (2) Az ökológiai megközelítés, vagy a DROUET-rendszer: elsősorban az USA-ban volt népszerű, amely a kékalgákat erősen polimorf szervezeteknek tartja ós úgy véli, hogy közöttük csak nagyon kevés diszkontinuitás áll fenn — a morfológiai különbségeket a környezeti tényezők befolyásolják, idézik elő reverzibilis vagy kevésbé flexibilis módon. A fikológusok ós a mikrobiológusok sohasem fogadták el ezt az elgondolást és használatát nem javasolják. (3) A bakteriológiai megközelítés vagy aSTANlERrendszer: a rendszerezés a bakteriológiában általánosan elfogadott kritériumokon nyugszik, amely a morfológiai és a citológiai jellemzőkön túl fiziológiai, biokémiai tulajdonságokat is igénybe vesz a fajok, ill. a rendszertani kategóriák leírására. Tiszta tenyészetben (axenikus) tartott törzseket alapvető egységnek tart ós azokat referenciaként használja a fajok leírására. A bakteriológiai rendszer nagyon gyorsan népszerű lett a kísérletes kutatásokkal foglalkozók körében, ós egyre terjed az ökofiziológusok és ökológusok között is. A cianobaktériumok valódi sejtszerveződési természetét figyelembe vevő koncepciónak megfelelően 1974 óta, a baktériumok rendszerével foglalkozó fíergey-kézikönyv is felveszi a cianobaktériumokat a prokarióták világába. Bár a különböző cianobaktérium-gyfijtemónyekben számos tiszta, élő tenyészetet tartanak számon, a rendszerezés munkája bakteriológiai alapon nem befejezett. Úgy tűnik, hogy a botanikusok az új koncepciót nem, vagy csak nehezen fogadják el, és azt a botanikai kódra hivatkozva vetik el, amely herbáriumi — tehát holt anyagot — típusfajt, referenciát kíván az összehasonlításhoz. A bakteriológiai kód mindenkor élő típusos törzset kíván az egyéb, a botanikai kód által is megkívánt referenciákhoz. Az ellentétek és ellentmondások feloldására kompromisszum alakult ki — a Nemzetközi Botanikai Kongresszus Sydneyben (1981) és a Nemzetközi Mikrobiológiai Kongresszus Bostonban (1982) elfogadta, hogy mindkét kód (a botanikai és a bakteriológiai) használata érvényes. Gibbons és Murray (1987) javaslatára a cianobaktériumokat a Photobacterium osztály Cyanobacteriales rendjébe sorolják. Azonban kifogás merült fel, mert a bakteriológiai kód szabályai szerint a magasabb taxon elnevezése (példánkban a rend) genus elnevezésen alapszik, és a cianobaktériumok nomenklatúrája nem felelt meg ennek a kritériumnak. Amikor Stanier a cianobaktérium szót kreálta, még nem létezett a Cyanobacterium genus név. 1983-ban Rippka es Cohen-Bazire az egysejtű cianobaktérium fajok revíziója során az alacsony átlagos DNS bázis összetételű (39—41 mol% G + C) egysejtű fajokat a Cyanobacterium genusba sorolta. Referencia fajként a korábban Synechococcus sp. PCC 7202 (Synechococcus cedrorum CCAP 1479/2a és 2b) néven nyilvántartott organizmust Cyancbacterium stanieri-nek nevezte el, a cianobaktérium koncepció kidolgozójának tiszteletére. Az előbbieket figyelembe véve: /. Valószínű nem érdemes nomenklatúra-vitát indukálni a Cynophyta, Cyanobacteria és Oxypholoprokaryota elnevezések, amelyek magyar megfelelője kékalga (kékmoszat), ill. cianobaktérium, mellett vagy ellen, ha általában tudjuk milyen organizmuscsoporttal foglalkozunk. Ráadásul a Cyancphyta Kutatások Nemzetközi Szövetsége a 9-ik szimpóziumának (1985) elfogadott ajánlásai első pontjában kimondja, hogy mind a Cyanophyta mind a Cyanobacterium elnevezés használható és azok használata felcserélhető (Golubic et al., 1985). 2. Az olyan nézetek, hogy a szóban forgó szervezetek ,,. . .egyértelműen a fitoplankton tagjai. . ." és „...jól elkülönülnek a baktériumoktól ... hiszen nem baktériumok..." nem állják meg helyüket. 3. Végül, de nem utolsósorban a cianobaktérium koncepció elvetése valószínűen olyan hiba lenne, mintha a növények rendszerezésében, Linné iránti tiszteletből nem fogadnánk el a természetes növényrendszerezési koncepciót és ragaszkodnánk a „Species plantarum" mesterséges rendszeréhez. Hivatkozások Konstantinos, K., Komarek, ./., 1985. Modern approach to classification system of cyanophytes. Arch. Hydrobiol.Suppl.71: 291—302. Bernal, J. D. 1963. Tudomány ós történelem. Gondolat, Budapest. Felföldy L., 1981. A vizek környezettana, általános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Felföldy L., 1987. Hozzászólás ós általános morgolódás. Gorzó György: „Fizikai ós kémiai faktorok hatása a Balatonban előforduló heteroeisztás cianobaktériumok spóráinak csírázására" című tanulmány kapcsán. Hidrol. Közi. 67: 220—221. Gibbons, N. E., Murray, K. E., 1978. Proposal concerning the higher taxa of bacteria. Int. J. syst. Bact. 28: 1—6. Golubic, S., Campbell, S. E„ Zehnder, A., 1985. The 9th Symposium of the International Association for Cyanophyte Research (IAC) Report. Arch. Hydrobiol. Suppl. 71: 3—14. Gorzó Gy. 1987. Fizikai ós kémiai faktorok hatása a Balatonban előforduló heteroeisztás cianobaktériumok spóráinak csírázása. Hidrol. Közi. 67: 127—133. Stanier, Ii. Y., Cohen-Bazire, G., 1977. Phototrophic prokaryotes: the cyanobacteria. Ann. Rev. Microbiol. 31: 255—274. Vida G., 1982. Az élővilág evolúciója. Natura.
