Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
3. szám - Starosolszky Ödön: A Balaton jege
STAROSOLSZKY 0.: A Balaton jege 177 zJ(T25% = 50 N/cm 2, Zl(T50% = 42 N/cm 2, -40-75% = 25 N/cm 2 Az 1981/82.|év telén végzett vizsgálataink eredményeit (Szepessy, 1982) összevetve az 1985 évivel, a következő megállapítások tehetők: — az 1985. évi jég gyengébbnek bizonyult a három évvel korábbinál. Míg 1985. január 14-i jégminta esetén <t 5 0„ / o=:139 N/cm 2, addig az 1981/82. évinél a 50 % = 190 N/cm 2 volt. — az 1985. évi jég izotrópnak bizonyult, a rétegek szerinti vizsgálatok eltérést gyakorlatilag egyik minta esetén sem mutattak. Az 1981/82. évi vizsgálatok során jelentős különbségek adódtak. (Ez a különbség folyami jég esetén is jelentkezett.) A legszilárdabb jég a jégtábla felső felében, a leggyengébb pedig a jégtábla alján képződött. A törőszilárdságok közötti különbség elérte a 40 % -ot is. 4. A jégteher meghatározása A jég hatásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a jégteher a tavi műtárgyakon gyakori és jelentékeny igénybevételt (Starosolszícy és Kamarásné, 1983) okoz, sőt hazai tapasztalatok szerint is, tönkremenetelüket vagy károsodásukat okozhatja. Az MSZ 15 226—80 pontosabb adatok hiányában táblázatos adatokat közöl a jégteher értékére. A jég elleni védelem pontosabb értékeket kíván, ezért a külföldi újabb eredmények, műszaki előírások, ill. a hazai észlelések alapján módszereket és alkalmazásukhoz a hazai észlelésekből levezetett kísérleti tényezőket célszerű volt segédlet (vagy műszaki irányelv) formájában összefoglalni, amelynek tervezetét kidolgozták. Megállapították, hogy a gyakorlati tervezés számára legjobban a szovjet műszaki irányelvek (VNIIO, 1977) kissé kiegészített hazai adaptálása célszerű. Ezek alkalmazásához, az említett MSZ szellemét, megtartva a magyar tavakon folytatott észlelésekből meg kellett határozni az üzemi, szélső és rendkívüli teherhez tartozó számértékeket. A tavi jég jellemzői közül elsősorban a jég vastagságra sikerült eloszlásfüggvényeket megállapítani 8 balatoni, 1 velencei-tavi és 1 Fertő tavi állomás adatait elemezve. A hazai tavakon a jégvastagság átlagosan várható értéke 25—30 cm, 1%-os előfordulási valószínűségi érték pedig 50—55 cm. A jégvastagodás várható napi átlagértéke 1 cm, míg a fogyásé 2 cm. A jégtakaró várható időtartama 95%-os megbízhatósági szinten 0 és 120 nap közötti. A jég szilárdságát 1981/82 telén vett 289 jégmintából törési próbákkal állapították meg. A hízásiránnyal párhuzamos nyomószilárdság várható értéke 1900 kPa, amely azonban 1000 ós 2800 kPa érték között változhat 0 °C jéghőmórséklet esetén. A hidegebb jég szilárdsága ennél nagyobb, ezért szélső teher számításához 4000 kPa, míg rendkívüli teher számításához 5000 kPa érték javasolható, azt is figyelembe véve, hogy a mértékadó igénybevétel gyakran a jégtakaró hely szerint változó legkisebb szilárdságú pontján érvényes törtőszilárHág szerint alakul. Iliivel a jégtakaró hőtágulásából eredő terhelése a léghőmérséklet-változástól függ, a siófoki észlelési adatokMozgi jég ból eloszlásfüggvényeket vezettek le ós megállapították, hogy az 1%-os valószínűségű léghőfokváltozás 95%-os megbízhatósági szinten 17 és 25 °C között lehet. A szovjet műszaki előírásokban ajánlott eljárással szimulálták az elmúlt időszak hőtágulásból eredő jégnyomásait ós azt találták, hogy az 1%-os valószínűségű termális nyomóerő 80 kN/m értékű. A partokra ható jégnyomást növelheti a szélnek a jégtakaróra gyakorolt súrlódása, ezért a keszthelyi és siófoki szóladatok elemzése alapján megállapították, hogy az uralkodó É—ÉNy-i szélirányhoz 1%-os valószínűséggel 35 in/s várható értékű szélsebesség tartozik. Az előbbi paramétereket vették tehát figyelembe a Vízügyi Műszaki Segédlet tervezetének összeállításánál (1. Függelék). A tervezet első változatából merített az MI—-10—270) 6—84 sz. Vízügyi Műszaki Irányelv is, amikor a partfalakra ható jégteher számítására útmutatót adott. A Vízügyi Műszaki Segédlet tervezete tartalmazza a jégteher jellegének leírását, a jégteher meghatározásához szükséges adatokat, a jégtakaró hőtágulásából eredő teher értékeit, az álló jégből eredő teher számítási eljárásait, a mozgó jég okozta teher számítását, függőleges fal ós oszlop, valamint rózsüs fal ós oszlop esetében, továbbá a partfalakra a jégmező fölötti szélből és a jég alatti áramlásból eredő nyomás számítási módszereit (3. ábra). A jégtakaró hőtágulásából eredő teher számítási módszerét a segédlet nem részletezi, mivel az eljárás eléggé bonyolult és számos adatot ( Bergdahl, 1978; Cartens, 1980) igényel. Ehelyett az észlelési adatokból meghatározott nyomóerőórtékek eloszlásfüggvényét figyelembe véve javasoltak számértékeket az üzemi, szélső és rendkívüli teherhez. Ezek az értékek igen jó összhangban vannak az MSZ 15 226—80 szabványban közöltekkel. A Vízügyi Műszaki Segédlet tervezetét 8 számpélda egészíti ki, ós a tervezet megfelelő alkalmazását ábrák könnyítik meg. A VMS segítségével — többek között a következő tervezési feladatokat lehet megoldani: — kikötő külső mólószár hossztengelyében és rá merőlegesen ható jégteherrel; 3. ábra. A parti művekre ható jégnyomás számítása
