Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Starosolszky Ödön: A Balaton jege

STAROSOLSZKY 0.: A Balaton jege 173 A Balaton jege Starosolszky Ödön Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay J. út 1. Kivonat: A Balaton fejlesztésével kapcsolatos programok, különösen a partvonal kiépítése ós új műtárgyak beépítése, tették indokolttá, hogy az OVH kutatás-fejlesztési alapja terhére a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság megbízására a part- és mederszabályozás témakörben a jég megjelenésével, a műtárgyakra gyakorolt hatásával, majd 1984——85-ben a jég teherbírásával ós szilárdságával kapcsolatban kutatásokat végezzenek. A kutatások eredményeit hat kutatási jelentésben foglalták össze, ill. vízügyi műszaki segódlettervezetet állítottak össze Jégteher tavi műtárgyakon és a jég teherbírása (VITUKI, 1985) címmel. Jelen tanulmány a következőkre tér ki: — a balatoni jégjelensógeket az észlelési adatok alapján statisztikailag jellemzi, — képet ad a Balaton jegének szilárdságáról mintavételek ós töréspróbák alapján, — a tanulmány alapján meghatározható mértékadó értékekkel a szakirodalom alapján számítható a jégből eredő terhelés, — illetve kép alkotható a balatoni jég teherbírásáról. Kulcsszavak: jég, tavi jég, jégvastagság, jógtörés, terhelhetőség, mértékadó adatok, hőterhelós, jógszilárdság, Balaton l. Bevezetés A Balaton jégviszonyaival kiterjedten és átfogóan Cholnoky Jenő (1907) foglalkozott a Lóczy Lajos által vezetett Balaton-kutatás keretében. Ezt követően csupán Entz Béla (1964) tanulmánya említhető, amely a balatoni jégjelenségeket rendkívül szemléltetően mutatta be. Míg a folyami jéggel kapcsolatos ismeretek — elsősorban Lászlóffy Woldemár és Horváth Sándor kutatásai eredményeként — folyamatosan növekedtek, a tavi jégre nézve nagyon kevés eredmény került közreadásra. Bár a közhiedelem — nemzetközi viszonylatban is — a Balatont a világ legjobban feltárt tavai közé sorolja, a jéggel kapcsolatos ismeretek inkább csak felszínes tapasztalatok, mint szabatos adatszerűség tekintetében gyarapodtak. A Balaton fejlesztésével kapcsolatos programok, különösen a partvonal kiépítése ós új műtárgyak beépítése, tették indokolttá, hogy az OVH kutatás-fejlesztési alapja terhére a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság megbízására a part- és mederszabályozás témakörben a jég megjelenésével, a műtárgyakra gyakorolt hatásával, majd 1984—85-ben a jég teherbírá-ával ós szilárdságával kapcsolatban kutatásokat végezzenek. A kutatások eredményeit hat kutatási jelentésben foglalták össze, ill. vízügyi műszaki segédlettervezetet állítottak össze Jégteher tavi műtárgyakon és a jég teherbírása (VITUKI, 1985) címmel. Terjedelmi korlátok megakadályozzák, hogy az öt óv alatt folytatott vizsgálatokat teljes terjedelemben ismertessük, de szükségét érezzük, hogy a továbbiakban is hasznosítható eredményekről áttekintést adjunk. Jelen tanulmányban a következőkre térünk ki: — a balatoni jégjelenségeket az észlelési adatok alapján statisztikailag jellemezzük, — képet adunk a Balaton jegének szilárdságáról mintavételek és töréspróbák alapján, — a tanulmány alapján meghatározható mértékadó értékekkel a szakirodalom alapján számítható a jégből eredő terhelés, és — kép alkotható a balatoni jég teherbírásáról. A közreadottak értelemszerűen átvihetők más hazai tavakra és a víztározókra is. 2. A balatoni jégjelenségek jellemzése A jég megjelenését, beállását és eltűnését négy állomásra (Badacsony, Siófok, Aliga, Tihany) vizsgáltuk. Megállapítható, hogy jellegzetes különbség nem észlelhető az északi és déli parti állomások között. A jégtakaró időtartamában néhány napos különbségek találhatók, amelyek azonban nem mutatnak szabályosságot. Nagyobb különbség csak az észlelések kezdetén, az ötvenes években észlelhető, amelyet nem lehet teljesen ténylegesnek tekinteni. Általában a jég beállása és eltűnése 1—3 nap eltéréssel következik be. A legkorábbi megjelenés november 20. körül várható, beállás december 10. körül, gyakran azonban csak december végén vagy csak január 10. körül. A vizsgált 1952—1979 időszakban egyetlen egyszer fordult elő, hogy nem volt jégtakaró: 1974/75 telén, tehát ennek becsült tapasztalati valószínűsége 3—4%ra tehető. 2.1. A jégtakaró időtartama A jégtakaró időtartamát nyolc balatoni és egy velencei-tavi állomásra nézve elemeztük. Sajnos nem minden állomáson volt hiánytalan az idősor, és az ötvenes években észlelt nagyobb eltérések gyanút ébresztenek az észlelések pontossága iránt. Nyilvánvaló, hogy a jégtakaró jelenlétének időtartama az adott tél hőmérsékleti viszonyaitól függ. Hideg tél esetén az időtartam 100—130 napot is elérhet (1962/63). Igen enyhe télen egyik tavunkon se alakult ki állékony jégtakaró (1974/75). A statisztikai elemzés szerint Balatonszemesnél, Siófoknál, Balatonaligánál és Agárdnál a normális eloszlás jellemző az éves jégtakaró-idő-