Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Nagyistók Ferenc: Tranziens nyomásváltozások hatása réztegvizkutak üzemeltetésére

NAGYIST ÖK F.: Tranziens nyomásváltozások }gy A nyomáshullám az eltérő vezetőképességű határfelü­letekről visszaverődik. Ilyen jellemző határfelületek lehetnek a kút-vízadó réteg rendszerben a szűrő­felület (ajj), az érintetlen kőzetzóna határa, (a:,,), a radiális szivárgási zóna határa (x 3), valamint a tápterület határa (a; 4). Az x 1 és x 4 egy ismert rendszerben adott, x 2 és x 3 a folyamatos regisztrált visszatöltődési görbéken általában kijelölhető. Megjegyezzük, hogy a radiá­lis zóna távolsága nem mint valós távolság létezik eltérően a többitől, hanem hidraulikai alapon jelölhető ki. Ehhez Székely (1978) értelmezését használhatjuk fel. Vagyis a leszívás, ill. visszatöltődési görbéken az egyes szivárgási szakaszokat különböző meredekségű egyene­sek jellemzik. A radiális és a nempermanens függőleges átszivárgási szakasz egyeneseinek metszéspontja az s— log t koordináta-rendszerben lényegében a radiális szivárgás időtartamát adja meg. Ettől az időponttól a szivárgás hatása formailag úgy tekinthető mintha a réteg vezetőképessége megnövekedett volna. Gondolatmenetünkben ehhez az időtartamhoz, ill. időponthoz rendeljük a piezovezetőképesség ismereté­ben x 3 értókét. Gömbsugaras áramlás esetén Juhász (1976) szerint c r y/ 2 (7 ) ahol E v = a víz és a kőzet eredő rugalmassági modulusa [kg/m 2] és q a víz sűrűsége [kg/m 3]. Az összefüggés R-re kevésbé érzékeny, így nem követünk el jelentős hibát, ha a kút környezetében c értékét állandónak vesszük. Ha E V — 10 8 [kg -m— 2], .akkor c=10 3 m-s­1 nagyságrendű, míg a szivár­gási sebesség t; = 10~ 3 m-s­1 nagyságrendű álta­lában. Ekkor: h c= 10­1 [m], A szivárgási nyomás értéke: 3,14 -D 3 v h v=—i ¥ Ha & = 10­4 m-s­1, D= 1 mm, v^lO" 3 [m-s" 1] akkor 7j„ = 10 _ 9 [m] nagyságrendű, vagyis h c=\Q 8 -h v [m] Ebből látható, hogy a lengési energia — ha létre­jön — a szemcselemozdítás meghatározó energiája. De vajon mekkora energia kell ahhoz, hogy a szemcse elmozduljon? 3. A szemcseelmozdulás kritériumai A tranziens jelenségek hatására a ható erők nagyságától függően a szemcsék (i) a rétegvázon belül elmozdulhatnak; (ii) kiléphetnek a vázszer­kezetből a kút belső terébe; és (iii) a váz alkotó elemei is kiléphetnek a kút belső terébe. A szemcsék vázszerkezeten belüli átrendeződése, elmozdulása nem, vagy nem feltétlenül jár homo­kolással. A belső átrendezés hatására a kút fajlagos vízadóképessége leromlik, ami felszíni mérésekkel állapítható meg. A szemcsék kilépése a vázszerke­zetből általában a fajlagos vízadóképességet növeli, míg kísérő jelenségként a homokolás lép fel. Számos esetben előfordul, hogy hosszabb-rövidebb idő után a váz stabilizálódik. A vázszerkezet összeomlása erőteljes állandó vagy tartós homo­kolással és fajlagos vízadóképesség csökkenéssel jár. Természetesen a vázolt folyamatok nem min­den esetben jelentkeznek jól elkülöníthetően. A tönkremenetelt követően általában a rétegváz regenerálható, miközben a kút vízadóképessége a korábbi értékre visszaállítható. Esetenként azon­ban a regenerálás nem vezet eredményre, a homokolás vagy a még finomabb frakció beáram­lása csak a vízhozam, a beáramlási sebesség drasztikus visszafogásával, vagy új támasztó réteg beépítésével állítható meg. A szemcseelmozdulás fel­tételeinek megadásával számos szerző foglalkozott. A főbb szempontokat Kovács (1972) értékelése alap­ján vázoljuk. Eszerint a geometriai és energetikai kritériumok együttes megléte szükséges a szemcse­elmozdításhoz. A vízvezetőképződmények összetételüket te­kintve homogének és inhomogének lehetnek. (Homogénnek tekintjük a vízadóréteget a továb­biakban, ha az bármely helyen ugyanazon szeme­loszlás görbével jellemezhető). Homogén vízvezető rétegre a szemeloszlási görbe alapján megadható egy olyan kritikus egyenlőtlenségi tényező, amelynél kisebb értékek­nél a rétegvázon belüli szemcseelmozdulás geomet­riai feltétele nem alakulhat ki. Úgy is fogalmaz­hatunk, hogy ilyenkor valamennyi szemcse a kőzetváz része, vagyis részt vesz a fölötte levő kőzet nyomásának viselésében. Ha az U>U K R akkor a finom frakció, mint mátrix anyag részben vagy teljesen mentesülhet a kőzetnyomás alól. A váz alkotói akkor mozdulhatnak el, ha a megtá­masztás (kútszűrő) nem megfelelő. A geometriai feltétel tehát egyrészt U k r értéké­vel, másrészt a megtámasztási feltétellel megad­ható. E/fc r-ra U k r'~lO—20, míg d s z-re D m-d s z~ x^ —-1,2 értéket szokás megadni. (Ahol D m a mértékadónak elfogadott szemátmérő, d s Z a szűrő rés vagy rács mérete). Vagyis, ha a kútszűrő jól van megválasztva és U UKR, akkor a szűrő támasztó hatása következtében a energetikai feltételek túllépése esetén sem áramolnak szem­csék a kút belső terébe. Ha U>Uk T akkor a szemcseelmozdulás geometriai feltétele adott, ek­kor az energetikai kritérium fog dönteni. A mátrix szemcsékre az elmozdítás határsebes­ségének megadása a szemcseátmérő alapján lehet­séges. A rétegváz alkotóira Kovács (1972) a kőzet­nyomás függvényében adja meg a kritikus sebes­séget. Ennek értékét alapvetően a mélység és a szemátmérő aránya határozza meg. Az összefüggés alapján kiszámítható, hogy a ténylegesen kialakuló szivárgási sebesség energiája gyakorlatilag kis mélységben sem képes a váz alkotó elemeit elmozdítani. Ezzel szemben a lökési energia bármely szóbajöhető mélységben képes erre. Ezt a h c— 10 8-Ä„ arány is egyértelműen mutatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom