Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
3. szám - Szabó Tamás: Helyi szennyvízkezelés és elhelyezés
156 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZ ANt lógiai állapota, a telített vagy telítetlen talajvízáramlás stb. Jól működő homok talajszűiők 30—40 cm-es körzetében, mellette és alatta a baktériumok száma és fajtája azonos lehet, mint a természetes tala,ban (4. ábra), de telített áramlás esetén a talajban található já: at ok sok kórokozót tartalmazó szennyvizet vezethetnek el nagy távolságokra. Házi szennyvizek tartalmazhatnak néhány a közegészségre vagy a környezetre veszélyes vegyszert, figyelmet érdemlő mennyiségben juttathatnak a talajba vagy a felszíni vizekbe nitrogént és foszfort. A nitrogén nitrátok és nitritek formájában károsíthatja az ivóvízkészletet és a szennyvizekkel a felszíni vizekbe jutó nitrátok gyorsíthatják az eutrofizációt. A nitrát, oldataiban szabadon mozog a talajban. Az oldómedencékből származó nitrogén 80%-ban ammónium és 20%-ban szerves nitrogén, nagy része a levegővel ellátott talajokon való telítetlen áramlás közben biológiai átalakulás során nitráttá változik. Az 5. ábra egy telítetlen homoktalajban 2 5 10 20 30 iO 50 60 70 30 90 95 98 minták %-ában 5. ábra. NH t, N0 3, szerves N és CL koncentráció homoktalajokban működő szikkasztók beszivárgást gátló kérge alatt ( U. S. Wisconsin) működő szikkasztó beszivárgást gátló kérge alatt a különböző alakban lévő nitrogének koncentrációját mutatja. Ha anaerob körülmények uralkodnak a talajban, a nitrogén ammónium formájában marad, amely a magas agyagtartalmú talajokban felszívódik és így igen lassan vándorol. A foszfor feldúsulása a szikkasztók alatti talajvízben ritkább, de tartósan túlterhelt mezők alatt 5 mg/l foszfátkoncentrációkat is találtak. A homokanyagú szikkasztókban a foszfor 50—100 cm/év, agyagokban 5—10 cm/év sebességgel mozog lefelé. A talajok képesek nehézfémek és különböző szerves vegyületek adszorbeálására is. 3. Szennyvizek elszikkasztása a talajban A szennyvizet elszikkasztani általában valamely telken kell, az adott helyen vizsgálva a talaj vízelnyelő képességét, a terepadottságokat, a talajvízszintjét, az alapkőzet minőségét és szintjét, az időszakos áradások valószínűségét, kutaktól és felszíni vizektől mérhető távolságot. A szikkasztó tervezést megalapozó döntőket az országonként nagyon eltérő szabályozások ismeretében kell meghozni. A beszivárgás mórtékénekmeghatározásához -megbízható méretezést tehet lehetővé a kéregteszt, amely a szikkasztó felület alatti rétegben a kapilláris feszültség mérésére ós annak a vízáteresztő képességgel való összefüggésének a meghatározására szolgál, ós alkalmas a telítetlen talajok áteresztőképességének közvetlen meghatározására. A vizsgálat nehézségei miatt a hasonló szerkezetű talajokra a gyakorlati alkalmazás céljából grafikonokat dolgoznak ki, a 2. ábrán U. S. Wisconsin államban jellemző talajokra kidolgozott grafikonok láthatók. Ahhoz, hogy az ilyen grafikonokat hasznosítani lehessen szikkasztórendszerek tervezésekor ismerni kell a kapilláris feszültséget a jellemző talajokban működő szikkasztók beszivárgást gátló kérge alatt. Szennyvizek talajban történő elszikkasztására megfelelő körülmények esetén jó eredménnyel alkalmazhatók a hagyományos oldómedence-szikkasztó kombinációk. Az elszikkasztás döntő kérdése a helyes szennyvízadagolás, túladagolás — akár a nagyobb mennyiségből, akár az egyenlőtlen elosztásból származik — jó vízáteresztő talajokban nem kielégítő tisztítást (talajvízszennyezést), roszszabb vízáteresztő tala^knál pedig az eltömődés felgyorsulását eredményezi. A szikkasztó árokfenék eltömődésének előrehaladtával a szennyvíz felduzzad és így növekszik az árok oldalfalának szerepe a szikkasztásban. Az oldalfalak szikkasztó képessége a gravitáció hatásának csökkenése miatt száraz talajokban is kevesebb, mint az árokfenéké, csapadékos vidékeken és időszakokban, nedves talajokban pedig csak tartalékként vehetők az árok oldalfelületei figyelembe. A gravitációs rendszereknél megbízhatóbban működnek a nyomás alatti elosztórendszerek, 'csökken az eltömődés és javul a tisztító hatás. A szennyvíz tisztításának szempontjából a jó áteresztőképességű talajok helyes terhelése különösen fontos, mert túladagolás esetén a talajszemcsék között telített áramlás következik be, szennyeződik a talajvíz. A jó adagolás azáltal, hogy lehetővé teszi a talaj szellőzését aerob környezetet tart fenn, elősegíti az üledékanyagokat pusztító mikroorganizmusok fejlődését, nagyobb a fauna. Szennyvízszikkasztó berendezések korai meghibásodásának egyik leggyakoribb oka a nem megfelelő kivitelezés is lehet, ha a beszivárogtató felület nyitott pórusait már az építőgépekkel tönkreteszik. 4. Szűrők és szikkasztók beszivárogtató felületének regenerálása Az eltömődött berendezések áteresztőképességének helyreállítása két módon történhet: pihentetéssel és kémiai módszerekkel. A pihentetés lehetővé teszi a beszivárogtató felület fokozatos kiszáradását és a levegővel való érintkezését, így az üledékanyagok pár hónapon belül fizikai és biokémiai folyamatok során lebomlanak, jórészt helyreállítva a talaj áteresztőképességét. A pihentetés idejére tartalék sz.kkasztómezőre van szükség. A pihentetéshez hasonló hatást egy-két nap alatt lehet elérni oxidálószerek, általában hidrogén-peroxid (H 20 2) adagolásával. A hidrogénperoxid a szikkasztómezők természetes pH-értéke mellett hatóképes és nem hoz létre káros melléktermékeket. A vegyszeres kezelés tartalékmező nélkül, üzem közben is végezhető.
