Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Szabó Tamás: Helyi szennyvízkezelés és elhelyezés

SZABÓ T. Helyi szennyvízkezelés 153 Helyi szennyvízkezelés és elhelyezés Szabó Tamás Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Mély- és Szerkezetépítési Tanszék 4028 Debrecen, Landler Jenő u. 2—4. Kivonat: Települések szennyvizeit központi vagy helyi rendszerekben lehet gyűjteni, tisztítani és befogadóba elhelyezni. A lehetőleg teljes körű gyűjtés és központi szennyvíztisztítás gyakorlatának fenntartása mellett felismerhető a törekvés a különböző egyéni és közösségi szennyvízrendszerek, mint műszaki-gazdasági változatok hatékonyságuknak megfelelő párhuzamos alkalmazására. Befogadóként a felszíni vizek általában nagyobb, a talaj többnyire kisebb igényt támaszt a bevezetett szennyvizek minőségét illetően. Amennyiben a talajréteget nem teljesen telítették vízzel, levegő jelenlétében telítetlen áramlás alakul ki — a szennyvíz a kisebb pórusokban és a szemcsék felületén áramlik, könnyebben jönnek létre azok az abszorbeiós ós biokémiai folyamatok, melyek a szemcsés halmaz fizikai szűrőhatásán túlmenően fejtenek ki tisztító hatást. A talajtól független rendszerekben utótisztítókónt az intermittens homokszűrők nyújtják az egyik legígéretesebb megoldást. Kulcsszavak: helyi szennyvízgyűjtés, helyi szennyvíztisztítás ós elhelyezés, befogadók védelme 1. Bevezetés Települések szennyvizeit központi vagy helyi rendszerekben lehet gyűjteni, tisztítani és befogadóba elhelyezni. A szennyvizek keletkezésük helyszínén történő gyűjtésének, tisztításának és elhelyezésének Magyarországon sok vonatkozásban kialakult gyakorlata van. Ennek és a kapcsolatos kutatásiszabályozási tevékenység ismeretében és azt feltételezve, ez a munka az U. S. Environemtal Protection Agency (1977 a, b) a témával fogla kozó kiadványai és Ancy (1980) valamint Johnson (1978) alapján egy olyan ország gyakorlatába kíván — a részletezés igénye nélkül — betekintetni, amely ezt a szakterületet Magyarországnál nagyobb léptékben és technikailag fejlettebb szinten műveli. Magyarország lakosságából mintegy 2,5 millió háztartásban 6 millió állampolgár él szennyvízcsatorna szolgáltatás nélkül. A háztartások számát, amelyek szennyvízproblémájukat maguk oldják meg 1,5 millióra szokták becsülni, többségükben szükségmegoldások, kialakításuk nem kellően szakszerű, környezetszennyező. Az egyéni megoldások többsége a mintegy 1100 településen keletkezett, melyekben vezetékes vízellátás van, de közcsatornázás nincs. Az egész településeket vagy azok kisebb-nagyobb részeit ellátó szennyvízgyűjtő közcsatorna rendszerek ós a hozzájuk csatlakozó központi szennyvíztisztító berendezések a szennyvízkezelés kipróbált ós bevált megoldásai. Egységes és megbízható megoldást nyújtanak, gyakran bizonyulnak a leghatékonyabbnak. Mindezek ellenére kisebb és szótszórt településeken, különösen ha a terep, talaj, talajvízviszonyok is a csatornaépítés szempontjából kedvezőtlenek, a központi gyűjtés magis költségei az egyes fogyasztókat vagy azok kisebb csoportjait ellátó helyi szennyvízrendszerek, mint végső megoldások alkalmazását indokolhatják. A nyomás alatti és vákuum szennyvízcsatornázás azáltal, hogy éppen a kis laksűrűségű, kedvezőtlen domborzatú, talaj és talajvízviszonyokkal rendelkező területeken teszik lehetővé a szennyvízcsatorna építés költségeinek csökkentését, szűkítik, de nem szüntetik meg azt a kört, amelyben a helyi rendszerek az összes műszakigazdasági szempontot mérlegelve hatékonyak. Esetenként a megfelelő befogadó hiánya is helyi szennyvízrendszerek mellett szólhat. Indokolt lehet helyi rendszerek alkalmazása átmenetileg is arra az időszakra, amíg a kérdéses település fejlődése a központi gyűjtés kiépítését időszerűvé teszi — azzal, hogy a központi gyűjtésre átállást követően a helyi szennyvíztisztító berendezéseket vagy felszámolják, vagy megtartják és a már kezelt híg szennyvizet vezetik el gravitációs, nyomás alatti vagy vákuum csatornarendszerben. 1970-ben az USA mintegy 60 millió háztartása közül 19,5 millióban volt valamiféle házi szennyvízkezelés, ós 46 640 olyan településének, melyeknek lakosszáma 26—1000 fő között van, nem egészen 10%-ban van közcsatorna és központi vagy regionális szennyvíztisztító mű. A helyi szennyvízrendszerek szakszerű létesítése és üzemeltetése számos előnnyel járhat. Hazai viszonyaink között is figyelemre méltó, hogy létesítésükbe jobban bevonható a magánerő, társulásos vagy egyéni formában. A szennyvizet úgy kell megtisztítani, hogy befogadó környezetét — az élővizeket, a talajt vagy a légkört — ne károsítsa. A folyók, tavak általában nagyobb, a talaj mint befogadó, többnyire kisebb igényt támaszt a bevezetett szennyvizek minőségét illetően. A szennyvíznek a talajban való elszikkasztásához kevesebb agyag és energia szükséges, csökken az üzemeltetés és a karbantartás munkaerőszükséglete. Elmarad az a kedvezőtlen hatás, amikor a meglévő gyűjtőcsatornák hozzájárulhatnak hosszan elnyúló települések kialakulásához. A helyi szennyvízrendszerek szakszerű, környezetkímélő létesítése és üzemeltetése nem képzelhető el megfelelő állami szigor nélkül a környezet — mindenekelőtt a talaj és a talajvíz — szennyezőivel szemben. Szükséges a megfelelő ipari háttér, a kellően egységes tervezés, kivitelezés, hatósági engedélyezés, karbantartás és üzemeltetés. A leghatásosabban működő és leggazdaságosabb megoldásokat feltehetően gyakran a két szélsőség, az