Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Papp Zoltán: Vulkánkitörésekre visszavezethető anomáliák Magyarország csapadékmennyiségének időbeli eloszlásában

PAPP Z.: Vulkánkitörésekre visszavezethető anomáliák 147 2. ábra. Hazánk évi átlaghőmérsékletének (A, G) és csapadékmennyiségének (B, D) idősorából a szuperponált epocha analízissel kapott diagramok. Az évszámok a kulcsévek, azaz, a figyelembe vett vulkánkitörések évei (VEI>- 4). A kulcsévben (0) és azt követően ( +1, +2) az előző évekhez viszonyítva a grafikonok egyértelmű csökkenést jeleznek Az évi csapadékmennyiség hosszabb időszakra vonatkozó átlagainak, és a feltételezetten vulkáni hatást hordozó évek különböző kombinációk szerinti csapadékátlagának összevetésére a /-próbát alkalmaztuk. Az adatokat és az eredményeket részletszámítások nélkül a 3. táblázat foglalja össze. A vizsgálat szerint a kitöréseket követő, legfeljebb három éves időszak (éves) csapadékminimumainak átlaga 99—99,9%-os valószínűséggel tér el a kitörések évét középen magában foglaló 21 éves időszak átlagaiból képzett alapsokaságtól. A 21 éves idősorokból való átlagszámítást az alábbiak indokolják: — a szakirodalom szerint legfeljebb 5 évre, a hazánkra vonatkozó eredmények alapján pedig legfeljebb 4 évre terjedő, vélhetően vulkáni eredetű időjárási anomáliák 21 év átlagában már elmosódnak; — ugyancsak elmosódnak a naptevékenységnek a 11 éves, és az annál rövidebb periódusaival összefüggőnek feltételezett csapadékmennyiségingadozások (Papp, 1987); — a már hivatkozott szerzők által a hemiszférák egészére végzett hőmérséklet-vizsgálatokkal történő összehasonlíthatóság — e kutatók a tpróba során szintén 21 év átlagát vették figyelembe. 3.2. A századforduló körüli hevesebb vulkánkitörések időrendjének összevetése a csapadék időbeli eloszlásával Krakatau (1883), Tarawera (1886), Bandai San (1888) A történelmi idők egyik legintenzívebb vulkánkitörés-sorozatának időszakában figyelemre méltó csökkenés mutatható ki hazánk évi átlagos csapadékmennyiségének alakulásában (3. ábra). A havi átlagos csapadékmennyiséget az 50 éves átlaghoz viszonyítva (4—5. ábrák) a Krakatau nevezetes kitörését követően kb. 3 hónap múlva mutatkozik erőteljes visszaesés. A kitörést követő szokatlan időjárási, meteorológiai jelenségeket (bíborvörös napfelkelték és naplementék, ködös nappalok, kék színű napkorong, stb.) említő hazai és európai legkorábbi feljegyzések ugyancsak 1883 októberéből—novemberéből származnak. 3. lábláza < A csapadékeloszlás™ vonatkozó statisztikai vizsgálat (t-próba) alapadatai és eredményei Sza^ Vizsgált ElemElembadValóidőtartam I. halmaz szám II. halmaz szám ságSd t színűségi kulcsévei (»,) <"«) fokok szilit (»,) <"«) száma 1854—1956 21 éves 9 0, +1 átlaga 9 16 17,285 1,040 60 % periódus 0, +1 átlaga 1854—1956 21 éves periódus 9 0, +1, +2 átl. 9 16 14,893 1,711 80 % 1854—1956 21 éves periódus 9 0, +1, +2 minimumainak átlaga 9 16 15,486 4,678 99,9 % 1883—1956 21 éves periódus 7 0, +1, +2 átl. 7 12 18,338 1,728 80 % 1883—1956 21 éves 7 0, +1, átlaga 7 12 21,643 1,005 60 % periódus 0, +1, átlaga 1883—1956 21 éves periódus 7 0, +1, +2 minimumainak átlaga 7 12 18,973 3,865 99 %