Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
3. szám - Alföldi László:A felszín alatti vizek mikrobiológiai kérdése
ALFÖLDI L.: A felszín alatti vizek 143 speed and direction of their movement ( Fig. 11). In the confined aquifers, the rate of water exchange in these regions is a smaller one, the flow velocities are of the cm/year order, so that even the aquifers replenished directly from the surface contain fair old waters. Proceeding downward along a normal vertival profile, at a depth depending on the steepness of the geothermal gradient, but normally around 3 to 4 thousand metres, the water temperature rises to the boiling point, which may considered the upper limit of extended biological life. The pressure increasing gradually with depthis probably not a major factor restricting the prolification opportunities of the microorganisms. Some bacteria are capable of resisting pressures as high as 1700 bars. The analogies with deep-sea biological research concenrning the influence of pressure seem to be applicable, notwithstanding the reverse variation of temperature with depth (Fig. 12). One of the fundamental questions is in groundwater microbiology, namely whether indigenous bacteria exist in these aquifers, or not, whether the microbe population which had thrived thousands of years earlier on the infiltration surface has migrated under natural conditions together with the water, what selection has taken place in the slowly changing environment and have any new species or strains evolved under such conditions. Another logical question arising is concerned with the time limit up to which microbe populations isolated hermetically from the surface contacts are capable of surviving. Some groundwaters are up to several hundred thousand years old. In some rocks, clays and special geological structures fossile waters are stored which have entered the ground millions of years ago. Can a bacterium population — however transformed — survive underground a time span of perhaps several million years beginning with the aerly deposition of a particular sediment? It is suggested that in and around the deposits which have sunk into regions of elevated, even up to several hundred Centigrades temperature, bacterial activity has been arrested, but upon rising again into the cooler region of more intensive water circulation these have become inoculated again (Fig. 13). In sediment formation a few thousand years represent a very short time span. In the vertical profile of large sedimentary basins the entire transformation process beginning with loose sediments through gradually consolidating older rocks, up to diagenesis can be traced. The original sediment water is exchanged several times with one of not necessarily the same compositon. Thus waters of a few ten thousand years age are present in many million years old sediments? What was the fate of the microbes bured with the water mani million years ago. Have they been replaced by new ones in the course of water exhange? Perhaps repeatedly? It seems we should accept that microbe populations may continue existing for millions of years underground. The evidence is, however, not conclusive enough! We are not ascertained that the bacterium populations coultivated from the surroundings of hydrocarbon deposits are identical in their composition with the populations at depth. However ample the information on the microbiological apects of petroleumand ore deposits, and in general, of special geological situations may be, our understanding of formations yielding simple domestic water is scarce and incomplete. Precious little is known about the microbiological conditions in these aquifers holding dilute waters of low salts concentrations, although these may and should be the main sphere of interest in groundwater microbiology. Keywords: groundwater microbiology, bacteria transport, transport of viruses, microbial livin conditions, access time, confined aquifers, pollution, incubation, drilling ALFÖLDI LÁSZLÓ 1928-ban született Tiszadobon. Gimnáziumi tanulmányait a debreceni Református Kollégium gimnáziumában kezdte, majd a Ref. Lévai József Gimnáziumban folytatta. 1952-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karán geológus diplomát szerzett. 1956-ban kinevezték a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóhelyettesének, majd az Intézet Uránkutató Osztályának megszervezése után, annak vezetője lett. 1958-tól rövid megszakításokkal a Mongol—Magyar Vízkutató Expedíció hidrogeológusaként a Góbi sivatagban dolgozott. Tapasztalatait doktori értekezésben foglalta össze, és az ELTE-n Summa cum laude fokozattal doktori címet nyert. 1978-ban megvédte a Magyar Tudományos Akadémián a Budapest hévizei című disszertációját és elnyerte a Földtudományok Kandidátusa fokozatot. 1981-ben a Nemzetközi Rendszerelemzési Intézetben (IIASA) a felszín alatti vizek nitrátszennyezósével foglalkozó munkacsoport hidrogeológusaként a nitrátszennyeződós hidrogeológiai vonatkozásait foglalta össze. 1982-ben a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége (IAH) konferenciáján a „Nitrát és Pesticid szennyeződés mozgása a felszín alatt" című téma korreferenseként írt összefoglalóját megjelentette az Environmental Geology c. lap 1983-ban. 1983-ban az Európai Gazdasági Bizottság felszín alatti vizek védelmével foglalkozó athéni szemináriumán alelnökké választották. 1972 óta dolgozik a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetben. Először a Felszín alatti vizek főosztályát vezette, majd a Vízrajzi Intézet helyettes vezetője lett. Néhány évig az Országos Vízügyi Hivatalban teljesített szolgálatot, mint a Kutatási ós Műszaki Fejlesztési Főosztály vezetője, majd a Vízgazdálkodási Főosztálv vezetője. 1985. január l-jétől a VITUKI főigazgatója. 1972-től 1986-ig társelnöke a Magvarhoni Földtani Társulatnak. Tagja az MTA—OVH Vízügyi Bizottságának, a Központi Földtani Hivatal Földtani tanácsának, valamint elnöke az MTA Hidrológiai Bizottságának és tagja az MTA Vízgazdálkodási Bizottságának.
