Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Alföldi László:A felszín alatti vizek mikrobiológiai kérdése

ALFÖLDI L.: A felszín alatti vizek 139 13. ábra. A Shor-Suelőfordulása legfontosabb jellemvoná­sainak diagram-szerű bemutatása (Ivanov, 1968) szénhidrogén tároló antiklinálisokból mutattak ki szul­fátredukáló baktériumokat. A plutonikus, lassan mig­ráló vizekből (Ivanov, 1968) a leszivárgó vizekkel való érintkezés mentén Tiobacilus thioparus volt kimutatható amely a H 2S-t oxidálja. A baktérium legaktívabb ott volt, ahol a Ph egészen az 1 értékig esett vissza (13. ábra). Valószínű, hogy a nagyobb, esetleg több száz fokos hőmérsékletű régiókba lesüllyedt telepekben és környezetükben megszűnő bakteriális működés a hidegebb és a gyorsabb cirkuláló vizek zónájába való visszaemelkedés útján újra beoltódnak. Maga Davis is felveti azonban azt a kérdést, hogy vajon mikor és hogyan kerültek a baktériumok a tele­pekbe? Mi történik a lassan áramló vagy zárt víztárolóban elpusztuló szervezetekkel, miért nem okoz toxikus hatást az évezredek során elpusztuló mikroszervezetek bomló szerves anyaga? Vagy talán heterotróf baktériumok számára szolgál szervesanyagként? E téren a kérdések sokasága tárul elénk. Az üledékképződés maga is lassú folya­mat, a fokozatosan felhalmozódó üledékekben a mikrobiológiai működés nem szünetel, még a mély­tengeri üledékekből is sikerült baktériumokat kimutatni. Az is természetes, hogy a baktériumok száma az üledékfelszín alatt a mélység függvényé­ben csökken. A folyamatos üledékképződés során képződött 10 000 évesnél idősebb üledékekig még a teljes szelvény mentén kimutatható volt a bakteriális működés (ZoBell, 1949). Néhány ezer év az üledékképződésben rendkívül rövid idő. A nagy üledékes medencék függőleges szelvényében a laza üledékektől kezdve a fokoza­tosan koszolidálé dó idősebb kőzeteken át egészen a diagenezisig a teljes átalakulás végig követhető. Az eredeti üledékvíz többször is kicserélődik, korántsem az eredetivel azonos összetételű vizekre. A nagy magyar Alföld quarter üledékeiben leg­feljebb 50 ezer éves vizek mozognak, még a pliocén hévizek sem sokkal idősebbek. Sok millió éves üledékekben néhány tízezer éves vizek találhatók. Mi történt a millió évekkel ezelőtt a vízzel elte­metődött mikrobákkal? IJjakra cserélődtek a vízcsere során? Üjra és újra cserélődtek a víz­cserével együtt? A szénhidrogén telepek a lassú vizes re', öv z' tében találhatók, a kőolaj képződése mi, robi Jógiéi tevékenység nélkül elképzelhetetlen. Mi töitént az olajképződést elősegítő baktériumokkal, ha az anyakőzet nem került a 100 C°-os hóhatár alá? Publikációk sokasága foglalkozik a kőolajtelepeket kísérő szulfátos vizek, máskor a sódómokkal kapcsolatos kőoalajtelepek szulfétredukciójával. Ügy tűnik, elfogadottnak kellene tekintenünk, hogy mikroba populációk évmilliókon keresztül élhetnek a felszín alatt. Elfogadottnak, de nem eléggé bizonyítottnak! Nem vagyunk bizonyosak benne, hogy a szénhidrogéntelepek környezetéből kitenyésztett baktérium populációk összetételük­ben azonosak a mélyb^li populációval (Davis, 1967), egyes típusok jelenlétét valószínűleg s~m kitenyésztéssel, sem baktériumszűrők alkalmazá­sával nem észleljük. Egy-egy szénhidrogénmező termelésbe állítását számos kutató és feltáró fúrás előz meg, ezért az esetleges autochton és a feltárás során megtelepe­dett baktériumok elkülönítése ma még aligha tekinthető megnyugtatónak. Kitenyésztettek (Kuznetsova, 1960) szulfátredukáló baktériumokat az olajmező vizében, melynek ásvány­anyag tartalma elérte a 100 g/litert ós a Cl- tartalma 36 g/l volt. Az ilyen vizek olyan bonyolult fizikokómiai folyamatok során képződnek, amely valószínűtlenné teszi azt, hogy a baktériumok az eredeti üledékképző­désből származnának. A kőolajtelepekkel kapcsolatos ismeretek az esetek többségében konszolidált üledékekre, illetve kőzetekre vonatkoznak, ami eleve kizárja az eredeti mikroba tartalmat, és feltétlenül utólagos beoltásra utal. A kérdés csak az, hogy ez a folya­mat vajon mikor kezdődött. Maga a konszolidáció bonyolult fizikokémiai folyamatok sokasága, melyben nem kis szerepe van a hézagok eltömődésének, homokkövesedés­nek stb. A Pannon-medence üledékeiben a kalcium hidro­gónkarbonátos víz nagyjából ezer méter mélység­ben a kezdődő homokkövesedés övezetében nát­rium hidrogénkarbonátossá válik, kétségtelenül ioncserélődés következett be. Nem tudjuk, vajon van-e szerepe a baktériumok életműködésének ezen folyamat lejátszódásában, vagy fordítva, < z a változás mennyire befolyásolta a ba, tóriumok életműködését. Amennyire bőséges ismeretanyaggal rend 1. o zünk, a kőolajtolepek, érctolep?k ált oli'bon í különleges földtani helyzetek mii robklógiai v> n.,t kozásairól, annyira hiányosak és szegényesek isme­reteink az egyszerű ivóvizet szolgáltató vízadókról. Ezekről a híg, kis sókoncentrációjú vizeket tartal­mazó vízadók mikrobiológiai viszonyairól szinte semmit sem tudunk. Nagyszámú irodalma van a fémszulfidokkal kapcso­latos geomikroliológiai ismereteknek (Ehrlich, '18 !. Az órctelepek ós ércbányák vizeitől, az órcl anyuk meddőhányóiból és órchulladókokból gyakran nyernek ki vagy dúsítanak fémeket baktériumok közreműködő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom