Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

3. szám - Alföldi László:A felszín alatti vizek mikrobiológiai kérdése

134 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, 3. SZ

ANt ^ ábra. A felszínközeli övezet jellemző redox-rendszerének zonalitása és a mikroorganizmusok különböző anyagcsere típusai vertikális megoszlásának vázlatos bemutatása 3. A mikroorganizmusok terjedése a leiszínközeli vízadókban Keswick et al. (1982) értékelést ad a nyomjelzőként (tracer) alkalmazható mikroorganizmusokról abból az elvből kiindulva, hogy a kémiai jelzők nem mindig tükrözik a mikroorganizmusok mozgását a talajvízben. Mivel bizonyos baktériumok és vírusok potenciálisan patogének, ez a mikrobiológiai szennyeződés kimutatását eleve szükségessé teszi. A patogén mikroorganizmusok perkolációjának folyamata a talajon át a talajvízig részletfolyamataiban nem teljesen feltárt ugyan, de az esettanulmányok sokaságából a függőleges és vízszintes terjedés fő vonásai felvázolhatok. Kiemeli az Escheria coli (fecal coliform) fontosságát, mint olyanét, amely a természetben nem lakója sem a talajnak, sem a talajvíznek. Fecal coliform törzseket a szennyeződés helyétől 2,5 km távolságban is kimutattak a talajvízben, ami alkalmasint 2 hét tartózkodási időt is jelent. Bacillus stearothermophilus közel öt nap múlva is kimutatható volt áramló vízben, de a talajban természetes körülmények között is előfordult. Érdekes és további vizsgálatot érdemlő megállapítást közöl Pyle (1979), mely szerint Űj-Zélandon E. coli-t együtt használtak nyomjelzésre rhodamina WT festékkel, és azt tapasztalták, hogy az E. coli gyorsabban haladt, mint a festék. Minden valószínűség szerint ez onnan ered, hogy a vízben oldott kemikáliák különösen porózus vízadókban való vízáramlás esetén mechanikai diszperzáció útján erőteljesen hígulnak, míg a baktérium-sűrűség a mikroorganizmusok saját mozgása ós a baktériumok mérete következtében nem teljes, legfeljebb részleges mechanikai diszperziót szenved. Bear (1972) a mikroszervezetek talajvízben való horizontális mozgásának a leírására az általános transzport egyenlet vektorális formáját használta, és abban a késleltetésnek (retardációnak), az eliminációnak ós a baktériumok aktív mozgásának is szerepet adott. Nem kell itt hangsúlyozni ezen három tényező numerikus meghatározásának a nehézségét, hiszen maguk a folyamatok sem kellőképpen feltártak. A mikroorganizmusok transzportját korlátozfiatják a pórusméretek és a mikroorganizmusok mérete. A mycoplasmák, amelyek még bizonyos baktériumszűrőn is áthaladnak, eljuthatnak akár vízadóként számba nem vehető iszapféleségekbe, míg a nagyméretűek és a telepalkotók transzportját az átlagosnál kisebb pórusméretek már akadályozhatják. A szabadon élő baktériumok anyagcsere • tevékenysége a mélytengeri üledékekben legalább 50-szer kevesebbnek mutatkozott, mint a sekély vízben vagy sekély szedimentben (Wissen és Jonasch, 1974). A felszín alatti vizek, víztermelőhelyek, vízkészletek szennyeződés elleni védelme, vagy a szenynyeződés veszélyeinek elhárítása szempontjából a mikroorganizmusok felszín alatti túlélésének, transzportjának minél pontosabb ismerete rendkívüli jelentőségű. A gyakorlatban elterjedt fogalmak, mint a tartózkodási idő, szállítási idő túlélési idő stb. azt az időtartamot kívánják rögzíteni, mely alatt legalább is a patogén szennyeződés eliminálódik, a mikroorganizmusok vagy elpusztulnak, vagy elvesztik vírusellenességüket. Oradovszkaya és Molozhacaya (1977) túlélési időket határozott meg: coliform bacillus és enterobacter (bacterium tart. 10

5—10

6 per liter) —400 nap typhoid salmonella (10

2b/l) — 50 nap (10

4 b/1) —120 nap V-paratyphoid salmonella (10

2 b/1) (10

4 b/1) —220 nap —70—400 nap Ezek az értékek azonban még mindig relatívak, mert a túlélési idő a környezet és a mikroorganizmus állapotától, a talajvíz hőmérsékletétői és annak változásától (Goldberg, 1986) is függ. A szennyeződést, a tápanyag utánpótlódást befolyásolja a vándorlási területen bekövetkező koncentrált csapadékszivárgás. Újabban befolyásoló tényezőnek kell tekintenünk a peszticid és minden toxikus vízszennyezést is. A toxikus vízszennyezés olyan mérvű is lehet, hogy a mikroorganizmusok