Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - TANULMÁNY - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. II. rész. A Giardia ciszták kimutatása vízből
ANDRIK P.: A Giardia lamblia terjedése 117 váltakozásából áll. A lenyelt ciszták a gazdaszervezet vékonybelében alakulnak át (excisztálódnak) a kórokozó trofozoit formává. Betegséget tehát csak azok a ciszták terjesztenek, melyek — két gazdaszervezet közötti létük alatt — a természetben (vízben, talajban, tárgyakon stb.) károsodást nem szenvednek és potenciálisan excisztálódásra képesek maradnak. A kutatások szerint 10 cisztából legalább 1 fertőzőképes marad (Shearer és Lapham, 1984). Az elmondottak miatt a Giardia ciszták vízből történő kimutatásának kiegészítő vizsgálatát képezi a kiszűrt ciszták életképességi %-ának megállapítása. A vizsgálatok meglehetősen munkaigényesek, ezért a mindennapi gyakorlatban nem ajánlhatók (Geldreich, 1986; 1987). Laboratóriumi kísérletekben mindenekelőtt az excisztálódást megindító körülményeket kellett tisztázni a rutin vizsgálati módszerek kidolgozásához. A kísérletek tiszta Giardia eiszta tenyészetet igényelnek. 3.1. Giardia ciszták nyerése kísérleti célokra Az excisztálási kísérletekben a Giardia lamblia ciszták mellett vagy helyett előszeretettel használnak más, állatokban előforduló Giardia fajok cisztáit is, különösképpen az egérből izolálható G.muris cisztákat, mert ezek nagy tömegben nyerhetők és könnyebben excisztálódásra késztethetők, mint a G. lamblia ciszták, ugyanakkor lényegi különbség a két faj cisztája között nincsen (Rice et ál., 1982; Wickramanayake et al., 1984 a; 1985; Logsdon et al., 1985; Carlson et al., 1985). A ciszták kinyerését emberi és állati székletből Roberts— Thompson et al., (1976) ós Sheffield és Bjorvatn (1977) dolgozták ki. A fertőzött székletet csapvízzel vagy polyszorbát 20 oldattal (Wickramanayake et al., 1986) mossák, 1000—177 /tin között egyre csökkenő pórusméretű szitákon szűrik, az üledéket szaharózzal flotálják, többször centrifugálják, végül 20—25 ym pórusméretű membránfilteren ismét szűrik. A kinyert eiszta-szuszpenzió denzitását hemocitométerrel határozzák meg. A procedura elvégezhető flotálás nélkül, csak desztillált vizes mosással és többszöri szűréssel is. Az excisztálási kísérletekhez az izolált ciszták 1—2 hót múlva használhatók fel a maturációs periódus miatt (Bingham et al., 1979; Meyer, 1979; Bellamy et <d., 1985). A ciszták csak 4 °C közelében tarthatók el. 3.2. A Giardia ciszták exeisztálódásának provokálása Meyer és munkatársai számos kísérlettel bizonyították, (Meyer, 1979; Bingham és Meyer, 1979; Bingham et al., 1979), hogy a Giardia ciszták exeisztálódási folyamatát egyedül a gyomornedv pH-ja (hidrogénion koncentrációja) indukálja, s ez az indukció a cisztákon kísérletes körülmények között is, szervetlen savakkal (különösen sósavval és foszforsavval) létrehozható. Az optimális pH 2 körüli érték, a sav szükséges behatási ideje a pH-val fordítottan arányos. Az exeisztálódás provokálására a 8 °C-on tartott ciszták a legalkalmasabbak, magát az excisztációt 37 °C-on kell elvégezni. A ciszták exeisztálódási készsége kinyerésük után 1 héttel a legmagasabb, még 2—3 hétig azonos szinten marad, majd hirtelen lecsökken. A ciszták „öregedésével" együtt növekszik a savas exeisztáláshoz szükséges expozíciós idő: 1—2 hetes cisztáknál ez átlagosan 20 perc, 6 hetes cisztáknál 70 perc. A vízvizsgálatokra a kidolgozott eljárásban 1 rész ciszta preparátumhoz (melyet a vízből szűréssel, dúsítással stb. nyertünk) 10 rósz exeisztáló oldatot, azaz pH 2 körüli szervetlen savat adunk és 37 °C-on 1 óráig tartjuk. A szuszpenziót ezután desztillált vízzel többször mossuk-centrifugáljuk, majd az üledéket növekedési oldatba (HSP—3, Id. Meyer, 1979) helyezzük és 37 °C-on 1 óráig, lezárt állapotban inkubáljuk. A ciszták közvetlen mikroszkópos vizsgálatával az exeisztálódási 0/ o kiszámítható. Ennél bonylultabb a Schaefer és munkatársai által kidolgozott excisztálási eljárás (Schaefer et al., 1980; Rice és Schaefer, 1981). Az indukciós lépcsőben a ciszta szuszpenziót pH 2-es sósavval ós növekedési oldattal (összetételét ld. az idézett művekben) 37 °C-os vízfürdőn 30 percig inkubálja, majd centrifugálja. Az exeisztációs lépcsőben a kezelt cisztákat exeisztáló oldatban (tripszin, Tyrode-oldat, nátrium-bikarbonát) szuszpendálja, centrifugával sűríti ós lezárt állapotban 37 °C-on 1 óráig reagáltatja. Az exeisztálódott ciszták %-os aránya mikroszkóppal állapítható meg. A Giardia ciszták életképességének vizsgálata — a módszerek bonyolult volta miatt — az Egyesült Államokban sem szabványosított. 4. összefoglalás Szakirodalmi összeállításunk második részében a Giardia lamblia egysejtű kórokozó vízből történő kimutatásának módszereit ismertetjük. Ezek a módszerek a vízvizsgálatok eddigi gyakorlatában ismeretlenek voltak, az egyszerű módszerek hazai alkalmazása megoldhatónak tűnik. A Giardia ciszták vízből való kimutatásának sarkallatos pontja nagymennyiségű víz koncentrálása. Erre a hazai gyakorlatban legalkalmasabbnak a membránfilteres technika mutatkozik. A szűrési eljárások hatékonyságát növeli a szűredék további dúsítása, ez a cinkszulfátos flotációval, a parazitológiai módszer analógiájára, rutinszerűen is elvégezhető. A Giardia ciszták immunfluoreszcens kimutatása a jövő technikája. Bizonyos esetekben szükség lehet a vízből kimutatott Giardia ciszták életképességének megállapítására. Az excisztálási procedúrák a rutin vízvizsgálati gyakorlatban nem ajánlhatók, járvány esetén viszont elengedhetetlenek. A Giardia ciszták kimutatási módszereinek sikeres alkalmazása a vízvizsgálatokban segítséget nyújt a kórokozó elleni védekezés kidolgozásához. Ezekre a kérdésekre a tanulmány következő fejezetében térünk ki. Irodalom: Al-Ani, M. Y., Hendricks, D. W., Logsdon, G. S., Hibler, C. P., 1986. Removing Giardia cysts from low turbidity waters by rapid rate filtration. Jour. Amer. Water Works Assoc. 78: 66—73. Andrik , P., 1987. A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés: I. A vízeredotű giardiázis. Hidrológiai Közlöny, Vol. 67, No. 5—6., pp. 316—322.
