Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - TANULMÁNY - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. II. rész. A Giardia ciszták kimutatása vízből
ANDRIK P.: A Giardia lamblia terjedése 115 — a szűrendő víz üledóktartalmától függően — 2—10 liter/perc. Ezzel a technikával találkozunk a következő szerzőknél: Logsdon et al., (1979); Bellamy et al., (1984. a, 1984. b), Logsdon et al., (1985); Lángé et al., (1986); Al-Ani et al., (1986). Logsdon et al., (1985) 283 mm átmérőjű, ugyancsak 5 /ím pórusméretű membránfiltert is használt. A szűrés végeztével a membránszűrőn visszamaradt Giardia cisztákat a filterről le kell mosni, az üledéket fellazítani, a mosást többször is megismételni. Mosóvízként desztillált víz, szűrt csapvíz, maga a szűrendő víz vagy 0,01 %-os poliszorbát 20 oldat használatos. A mosóvíz koncentrálása többszöri centrifugálással történik. Végül kis térfogatnyi, néhány ml-es szuszpenziót nyerünk, melyből a Giardia ciszták a szokásos parazitológiai diagnosztikával meghatározhatók, számolhatók és egységnyi víztérfogatra vonatkoztathatók. A művelet egyes fázisait 4 °C közelében kell végezni. A mosóvíz további ciszta-dúsításnak is alávethető (ld. később). Itt jegyezzük rneg, hogy a Borsod megyei KÖJAL-ban ezt a technikát adaptáltuk. A szűrőkészülék házilagos kivitelben készült, szűrőként 142 mm átmérőjű, 5 fim pórusméretű Paraplan membránfiltert alkalmazunk. A filterről a ciszták kinyerése desztillált vizes mosással, ecseteléssel, centrifugálással történik, a koncentrátum ciszta-sűrűségét mikroszkóp alatt, Bürker-kamrával állapítjuk meg. A leszűrt vízmennyiség 300—800 liter, az optimális szűrési sebesség 5—10 liter/perc körüli. Modellkísérletekben ez a módszer a ciszták kiszűrését illetően a betenyósztett vízből gyakorlatilag 100%-os, a ciszták visszanyerése a membránfilterről azonban csak 30—80%-os hatásfokú. A membránfilter az eljárás végeztével regenerálható, a készülők sterilizálható. 2.1.2. Orlonszűrös technika Ezt a módszert, a vízeredetfí Giardia járványok terjedése miatt, az Egyesült Államok környezetvédelmi hatósága, az EPA dolgozta ki 1978—79ben (Jakubowski et al., 1978; Jakubowski és Ericksen, 1979; Craun, 1979), majd szabványosításra került (APHA, 1981). Később, hogy a ciszták visszanyerésének hatékonyságát fokozzák a szűrőről, a módszert átdolgozták (Schaefer és Rice, 1981; Erlandsen és Meyer, 1982), és a Standard Methods új kiadásában (APHA, 1985) már ez a javított változat szerepel. A módszer lényege, hogy nagymennyiségű (100—500 gallon) vizet, nyomás alatt, gömbölyített orlonszálakból álló, 1 vagy 7 /an porozitású szűrőkapszulán át szűrnek, közben a leszűrt vízmennyiséget és az áramlási sebességet (kb. 2 liter/perc) ellenőrzik (2. ábra). Szűrés után a szűrőkapszulát kiemelik a szűrőtartóból (melybe új szűrőbetét helyezhető), majd aszeptikus körülmények között az orlonszűrőt 4 részre darabolják, a részeket desztillált vízzel addig mossák, míg láthatóan tiszták nem lesznek. Az egyesített Mintavételi csap Szűrőbetét 2. ábra. Giardia tiszta szűrőberendezés orlonszűrös eljáráshoz (Standard Methods 16th Ed., 1085., p. 939.) 1. ábra. Giardia tiszta szűrőberendezés membránf Uteres eljáráshoz (a szerző készüléke)
