Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Gáll Imre: Az árvíz és az állóhíd
GALL I.: Az árvíz és az állóhíd 103 Amikor a Lánchíd, egy évtizeddel az árvíz tetőzése után megépült, egyike volt a világ legkivá óbb műszaki alkotásainak. Ilyen nagy folyóba, amelyen rendszeres a jégzajlás és jégdugulások is gyakran keletkeznek, annakelotte még hídpillért sehol sem építettek s ilyen nagy szabad nyílást is csak a világon két helyen hidaltak át f i. Már ez a tény megérdemelte volna, hogy a műszaki világ erre a kiváló alkotásra azonnal felfigyeljen. Ez nem történt meg s a híd csak utólag részesült és részesül ma is abban az elismerésben, ami már eleve megillette. A Duna szabályozása, amit már az árvíz előtt, az állóhíd építésének előkészítése kapcsán is sürgettek a szakemberek, s amire már fentebb több helyen utaltunk, nagyon nehezen és lassan bár, de megkezdődött és azóta is folyamatban van. Az eltelt 150 év alatt annyit mindenesetre sikerült elérni, hogy a jégtorlaszok keletkezése a főváros körzetében megszűnt, a nagyritkán a felső Dunán keletkező jégtorlaszok levonulása zökkenőmentes és a lentebb keletkezők, ha előfordulnak is, nem veszélyeztetik a fővárost. A Széchenvi-Lánchíd pedig áll, pillérei dacolnak a jégtáblákkal s mint felirata mondja: ,,hirdeti a magyar alkotóerűt és munkalendületet". Jegyzetek: 1 Orsz. Levéltár, Vízrajzi Int. térképei, S—80, Duna 9. 2 Orsz. Levéltár, H. t. t. Éj). Főig. levelozőkönyv bejegyzése. 3 Regélő, 1838. 48. 4 Honművész, Hasznos mulatságok, Ismertető, Regélő, Figyelmező, Társalkodó stb. 5 Gáthi István és Győry Sándor: Budapestnek árvíz elleni megóvásáról. Pest, 1845. 6 A svájci Freiburgban a Saana híd 1834-ben 273 m, a Weeling-i (USA) Ohio-híd 1849-ben 303 m nyílással épült. A Lánchíd nyílása 202,62 m (1849). Kézirat beérkezett: 1987. szeptember 1. Átdolgozás beérkezett: 1987. október 12. Közlésre elfogadva: 1988. január 10. Abstract: Floods and the Chain Bridge Güll, I. At the time when the first permanent bridge linking Pest and Buda had reached the stage of realization, the fundamentals of hydraulics were still under development. Diverging opinions were voiced on the influence of the bridge piers to be constructed on the passage of floods, especially those accompanied by ice runs. Several contemporary articles are mentioned and quoted to illustrate the prevailing public opinion. Conflicts between the professionals were voiced concerning minor details of hydraulics alone, the assessment of the factors involved in the passage of flood waves was virtualy uniform. The development of ice jams was not related to the erection of one or two bridge piers, rather to the untrained condition of the river. The urgency of remedial measures was noted repeatedly. Attention was called, however, to the fact that a row of piers may already present an obstacle to the passage of ice. The wider public, on the other hand, has considered initially the bridge piers as obstacles to running ice, while later the piers were believed to break up the ice floes facilitating thus their passage. Fortunately these divergent opinions have played no role in the bridge project, but contributed to starting and carrying out successively the programme of river training on the Danube. Keywords: Danube, floods, bridge project, Chain Bridge, history 1909-ben született Irsdn. Mérnöki oklevelét 1931-ben a Budapesti Műegyetemen szerezte. A Budapesti Tudományegyetemen 1938-ban államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1931-től 1946-ig a Főváros mérnökeként működött. Főképpen Budapest gyorsközlekedési hálózatának kialakításában szerzett erdemeket, kezdeményezője volt a Ferihegyi repülőtérre vezető gyorsforgalmi út kiépítésének a jelen vonalvezetéssel. 1949-től 1954-ig a budapesti Metró tervezési osztályvezetője volt. Forgalomszámlálás alapján felvázolta a főváros tömegközlekedésének jövőbeni alakulását és ezzel döntő szerepet vállalt a Metró vonalhálózat kialakításában és elfogadtatásában. A Metro építési munkák ideiglenes leállítását követően 1967-ig tervező intézetekben dolgozott szakosztályvezetőként. 1970-ben az Útügyi Kutató Intézet tudományos főmunkatársa lett. Ezután került a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézetbe irányító mérnöknek. 1974-ben vonult nyugállományba. Jelenleg az Országos Fordító Iroda ós az Országos Műszaki Könyvtár külső munkatársa. Közel száz tanulmánya és három szakkönyve jelent meg, utóbbiak egyike nívódíjat kapott. GALL IMRE
