Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

2-3. szám - Ruttkay András–Kepenyes János: Új módszer a haltermelés vízigényének számításához

94 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 2—3. SZÄM 2. táblázat A kísérletbe vont halcsoportok átlagos tömege (W) és a fajlagos vízáramok (q) értékei w „ 20 40 60 80 Q W

t ? W

t q Wt 1 W

t 1 50 100 150 24,9 25,2 25,0 2,01 3,97 6,01 44.4 1,13 49.5 2,02 49,9 3,01 62,5 69.1 74.2 0,80 1,45 2,02 80,7 89,3 94,0 0,62 1,12 1,60 vízáramát a 21 napoa időszakra csak az átlagtömegek ismeretében tudjuk kiszámítani. Az utóbbit az alábbi összefüggés alapján számítottuk: — W

t—W o W = -— g) \nW

t-\nW„ ós az adatokat a 2. táblázatba foglaltuk. A két táblázat adatainak segítségével megrajzolhatjuk a q—G görbét (1. ábra), melyből világosan kitűnik, hogy a pontyok megfelelő növekedésének fajlagos vízáramigénye 2 m

3/kg -d körül van. A fajlagos vízáramigónyről meg kell jegyezni, hogy az —- még adott halfaj esetében sem — konstans érték, befolyásolják a hal nagysága, a vízhőmérséklet, a takarmányozási szint stb., mivel az előző tényezők az m értékét módosítják. Az általunk bemutatott kísérletben a kisebb értékű vízáramok a pontyok oxigénigényét nem tudták fedezni, tehát a növekedés az oxigén hiánya miatt volt gátolt. Az (1) képlet tanúsága szerint a q értékét az m nagysága egyenesen, a C-ét fordítottan befolyásolja. Részben annak érdekében, hogy ezt az elvet fenntarthassuk, alkalmazzák az oxigén esetében a deficit (D) fogalmát. Az (1) képletnél a C és a nulla koncentráció különbsége adja a terhelhetőséget, a Z)-nél a 100%-os telítettséghez tartozó érték (C

$) és a C különbsége. A D, vagyis az eltűrhető deficit tehát ugyanolyan irányba befolyásolja a q-1, mint a C, így a képlet az (l)-gyel formailag azonos: g/kg-d 9 = m ~D g/m

3 = m

3/kg - dl (3) ahol tehát az m a halak fajlagos oxigén-fogyasztása, D pedig az oxigénnek — a telítettségi értékhez képesti — megengedhető hiánya. 3. Anyagmérlegek Az átfolyó vizes halnevelő rendszerek egyszerű felépítését mutatja a 2. ábra. Az A esetben metabolit felhalmozódás van, amely a medencében lévő 1. ábra. A fajlagos vízáramigény és az ehhez tartozó növekedési sebesség hányadosaként kapjuk a fajlagos vízszükségletet: » ( m

3/kg-d m

3 \ l g/kg-d s J { ' v = G w

0 20 40 60 80 Q V 50 0,100 0,114 0,200 0,886 100 0,187 0,103 0,110 0,100 150 0,295 0,148 0,104 0,107 UC

0 HfflJtyfib CSYSÍB W.C.V ac ac

0 HALNCVHO B0YSÉB wj:

Lv ac HfflJtyfib CSYSÍB W.C.V HALNCVHO B0YSÉB wj:

Lv g/kg -d amely tehát megmutatja, hogy 1 g tömeggyarapodáshoz hány m

3 vízre van szükség (Kepenyes és Ruttkay, 1983). A q és a G ismeretében a v számítható és a saját kísérletünkre nézve a 3. táblázatban foglaltuk össze annak értékeit. Az adatokat áttekintve megállapíthatjuk, hogy egy viszonylag széles q sávban (1 <g<2) a pontyok fajlagos vízszükséglete szinte konstans, ami a q = Gv összefüggést figyelembe véve azt jelenti, hogy a halak igényét ki nem elégítő fajlagos vízáram a növekedést csökkenti drasztikusan. 3. táblázat X kísérletbe vont lialak fajlagos vízfelhasználása (v) f mW 2. ábra. Átfolyó-vizes halnevelő rendszerek vázlata haltömeggel (W, kg) és annak fajlagos metabolittermelésével (in, g/kg -d) arányos. A vízáram (Q) dimenziója m

3/d, C

0 a belépő, C pedig a kilépő víz metabolitkoncentrációja (g/m

3). A belépő és kilépő anyagokra felírható mérlegegyenlet a következő : QC

0+mW = QC, átrendezve: Q(C-C

0) = mW, W-vel osztva {q=Q\W)\ q(C-C

0) = m, C-vel osztva: C-C

0 m , C-C

0 G qx

0-m m es C xn K/kg -d) (4), A (4) képlet egy tényezővel (xo) bővült (l)-hez képest, melynek az a magyarázata, hogy a befolyó víz is tartalmaz (hat) anyagcsereterméket. Ez esetben az x

0<l-nél, tehát q növekszik. Az (I) képlet azt a határesetet képviselte, amikor a C

0 = 0-val, tehát az x

0= 1-gyel. A 2jB ábrára — amely az oxigénfogyasztásra utal — is felírhatjuk a mérlegegyenletet: QC

0 — mW + QG, átrendezve: Q(C

0-C) = mW, TT-vei osztva: q(C

0-C) = m A növekedés és a fajlagos vízáram összefüggése