Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

1. szám - Könyvek

60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 1. SZAM annak laboratóriumi elemzését. . . . 1964 ós 1981 között 23 db 1 : 100 000 ma. térképlapról az Alföld egész területének 2/3 részéről, 33 000 km'-ről készültek el a felvételek több mint 7000 sekélyfúrás nyomán." A mélységi vizek jellemzése nemcsak a földtani viszonyok leírásából áll, hanem történelmi visszatekintés is a hazai mélyfúrások Zsigmond.;/ Vilmos óta elért eredményeire. Az artézi kútfúrások, szónhidrogénkutató fúrások, tanulmányi megfúrások mellett, a Szerző javaslatára, az 1964-ben induló új Alföld-térképezés kapcsán sor került az alapvetően vízföldtani célkitűzésű fúrások telepítésére. E fúrások alkalmasak a mély rétegekben lebonyolódó nyomásváltozások és mozgások megfigyelésére. A Szerző a vizsgálati eredmények nyomán vízföldtani tájakat különít el és mutat be ábráin. Foglalkozik ezután az alföldi víztartók nyomásviszonyaival is, a pozitív, negatív és közömbös állapottal. Igen értékesek azok az adatközlések, amelyek az adott állapotokkal, azok számszerű értékeivei jellemeznek egyes fúrási helyeket ós ezeken át bizonyos területegységeket is. Lehetséges, hogy az itt használt „nyomás" kifejezést még egyeztetni kell a hidraulikában is elfogadott hasonló kifejezéssel. Ettől függetlenül a területileg is értelmezhető következtetések megalapozottak. A mélységi vizek hőmérsékleti jellemzését a kémiai viszonyok ismertetése követi. Ez aligha véletlen: ezek a jellegzetességek többé-kevésbé összefüggenek. Szó van a mélységi vizek gázosságáról — ez az Alföldön lényeges kérdés —, a mélységi vizek eredetéről ós koráról, valamint a mélységi vízutánpótlódás viszonyairól. A Szerző korábbi cikkeivel is összhangban, itt kaphatunk képet a mélységi vízszintek ingadozásáról. Az ingadozás okai: a földi árapály, a légnyomás változása, valamint a talajvizeknél is tapasztalható szezonális ingadozás. Az ingadozás jellegét a szemcseeloszlás jellege, sőt a „nyomás" gradiens jellege is befolyásolja. Hogy a mélységi vizek viselkedése bizonyos tekintetben hasonlít a felszín közeli talajvizek viselkedéséhez, ennek többfajta magyarázata is lehet. A Szerző meglehetősen merész hipotézisek lehetőségét is felveti. Figyelemre méltók a Szerzőnek azok a tapasztalatai, adatai, amelyek a mélységi vízszínek ingadozásában egyes földrengések hatásait is kimutatták. A mélységi ószlelőhálózaton történő adatgyűjtés az észlelési időszak további növekedésével valószínűleg további érdekes eredményeket fog szolgáltatni, amelyek további következtetések levonására is alkalmasak lesznek. Az Alföld gazdaságföldtanával önálló nagy fejezet foglalkozik. Azt is mondhatnánk, hogy ez a fejezet a geológia oldaláról értelmezett agrogeológiai kórdóseket tárgyal. Szó van itt a termőföld terinőkópessógi viszonyairól, az öntözés földtani vonatkozásairól — amely már a 30-as évek kutatásai során sem kapta meg a kellő figyelmet, de később, a mostani időkben sem. A Szerző megállapítja: „A mai talajvízszint-emelkedésre vonatkozó panasz is csak hosszabb áttekintéssel bírálható el. A talajvízjárásnak az évszakos vízjáték mellett több éves emelkedő ós süllyedő ciklusai vannak. Az 1979—81 évekre jellemző, hogy a talajvíztükör az egész országban a sokévi átlagos szint fölé emelkedett". (Megjegyzendő, hogy az 1982—-86 lényegében igen száraz évsor viszont a talajvizeket az ellenkező véglet felé terelte!) Továbbá: „Ismeretes, hogy vízgazdálkodásunkban is jelentkezik egy több éves váltógazdálkodás. Hat-hét, sorozatban egymást követő száraz évben mindenki az öntözést sürgeti ós nem drága az öntözővíz. A következő csapadékos évsorban az árvizek okoznak gondot, a gátakat kell erősíteni és fölösleges a drága öntözővíz. Öntözni azonban kell. Az Alföld mezőgazdasága öntözés nélkül nem tudja teljesíteni a növekvő ós sokasodó szükségletek és a változó külföldi piacok igényelte árukat". A Szerző szükségesnek ítéli mind a csongrádi vízlépcső, mind pedig a Duna—Tisza-csatorna megépítését. A gazdaságföldtani fejezet a vízen túl az építőipari ásványi nyersanyagokkal, építésföldtani kérdésekkel, a földgáz ós kőolajtermelés kérdéseivel is foglalkozik, nem feledkezve meg a geotermikus energia problémáiról sem. Figyelmeztet a hévizek takarékos és okszerű felhasználására. Ugyancsak figyelmeztet a környezetvédelem érdekeire is. Az Alföld tájait jellemző fejezet részletes jellemzést ad földrajzilag is jól körülhatárolható alföldi területegységekről. A jellemzés itt elsősorban a tárgyalt részterületre vonatkozik, annak szemszögéből jellemez. A hidrológus részére igen értékesek a folyókról, a folyók vándorlásáról tett megállapítások. A könyv ábra ós fénykép illusztrációi mindenhol jellegzetesek, de a tájjellemző fejezetben talán a legjellegzetesebbek. Ennek a fejezetnek a mondanivalója a legsokrétűbb ós valószínűleg a leginkább konkretizálható közvetlenül. Ennek ellenére a legnehezebb jellemezni, mert a különböző földrajzi egységek a helyzetüknek ós adottságaiknak megfelelően különbözőképpen vannak leírva. Akiknek egy-egy táj anyagára van szükségük, azoknak ez a részletes tájleírás igen hasznos lesz. A könyv befejező sorai közül érdemes idéznünk az alábbiakat: „A történelem úgy hozta magával, hogy az Alföld déli vidékei fejlődtek ugrásszerűen a legutóbbi évtizedekben. Ennek döntő földtani oka az itteni kőolaj- ós földgázmezők feltárása. Azt is mondhatnánk, hogy a „történelem", amelyről itt szó van, tulajdonképpen a tudomány története, a földtudományé, amely ezt a ma annyi mindent mozgató nyersanyagot és energiaforrást feltárta, s amely ezekhez az eredményekhez évtizedekig tartó céltudatos munkával jutott el. Amikor a kőolajgeológia e jelentős munkáját méltatjuk, nem feledkezhetünk el a hidrogeológusok még több évtizede tartó kutató munkájáról, amellyel az Alföld népének száz évvel ezelőtt már egészséges ivóvizet adtak ós a vízellátást a felszín alól azóta is biztosítják. Az artézi víz feltárása az Alföld gazdaságának meghatározó fellendítője volt. A geológiának ez a ma látványosan fejlődő két ága szoros követője az agrogeológiának és az abból tovább fejlődött talajtudománynak, amely az Alföldön fejlődött naggyá. Az agrogeológiával, mélységi vízkutatással ós az olajkutatással a síkvidéki geológia eredményeiben ós hasznosságában felzárkózik a klasszikus hegyvidéki geológia ásványkincskutató teljesítményei mellé." Lehetséges, hogy az ismertetés Szerzője csak saját szűkebb szakterületére figyelve értékelhette a könyvben leírtakat, s más szakterületről még árnyaltabban is, további oldalairól is be lehetne mutatni ezt a könyvet. Egy azonban bizonyos. A hidrológia és rokontudományai kerek egységet képeznek, s szinte mindegy, melyik oldalról kezdjük ennek az egységnek — amely a sokféleség egysége — a megközelítését. Óriási adatgyűjtő és tudományos értékelő munka fekszik ebben a könyvben. Ezért nemcsak a Szerzőt illeti köszönet, hanem azokat is, akik e művet kiadásához segítették. Vágás István