Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
5-6. szám - ALUTERV közleménye
344 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 5—6. SZ ATJ 2. ábra (2. ábra). A VITUKI-ban a szerző által vezetett team rjön létre a Hévízi-tó felszín alatti vízgyűjtőterületének elemzésére (Deák J.— Hoffman 0.— LiebeP.—Lorberer Á.—Rádai Ö.—Sárvár y I .—Takács Lné). A vizsgálat során mintegy 3000 fúrás adatát elemezték. Megállapították, liogy az emberi beavatkozást megelőzően a főkarsztvíz mozgása a természetes megcsapolási helyekhez (források, ill. a felszín alatti réteg víztárolók) irányult. Ezek a Dunántúli-középhegység északi (Tapolcafői forrás, rétegvízátadás Nyirádtól É-ra), valamint nyugati (Keszthelyi öböl, Hévízi-tó) peremén találhatók. A karsztvíz fő áramlási iránya a Készt helyi-hegység nyugati pereméig zömében nyugati, majd Zalaegerszegig főként déli. A vízzáró perem mentén haladó északi ág VasvárZalaegerszeg vonalában részben délre fordul a Hévízi-tó felé. Ez a Nagylengyel környéki rossz vízvezető képességű zónának tulajdonítható. Az északi ág másik része északról kerüli meg ezt az áramlási holtteret. Ennek az ágnak a visszakanyarodását az őrségi-árok idézi elő (3. ábra). Az áramlási pályák megtételének időszükséglete az elvégzett vízkor meghatározások szerint 25 000— 30 000 év. A földtani vizsgálatokból kitűnt, hogy a fedő" képződményekben mozgó vizek közül csak a felsőpannon képződményeknek van jelentős szerepük a Hévizi-tó vonatkozásában. A Kehida—Hévizközötti területen sorozatban található szerkezeti vonalak mentén a feláramló meleg karsztvíz keveredik a felsőpannon rétegvízzel. Egy ilyen feláramlási zónát fúrt meg Hévíztől Ny-ra a H-6 megfigyelőkút. A tó közvetlen közelében az áramlási viszonyokat a 4. ábrán látható hidro- és termodinamikai szelvény ábrázolja. A tanulmány megállapította, hogy a nyirádi bauxitbányászat 30%-os nyomásesést és 17%-os hozamcsökkenést okozott a Hévízi-tónál. 1980—1985. anuár: 1982-ben az ALUTERV— FKI-ben ( Böcker T.) elemezték az 1979—81 közötti időszakot. Megállapították, hogy a zömében bányászati vízemelés a Hévízi-tónál — jelentős vízhozamcsökkenést, — ebből eredően vízcsereidőszükséglet növekedést, — a megnövekedett vízcsereidőszükséglet és a kisebb hozam által szállított kisebb hőmenynyiség miatt télen 2—2,5 °C tóvíz hűlést, — a 28 °C alatti vízhőmérsékletű napok számában növekedést (80—90 nap helyett 140 nap) okozott. A jelentős áramlási időszükséglet, valamint a nagy mélységben történő vízmozgás okozta azt, hogy a Hévízi-tó forrásainak vizében kémiai változás nincs. Ez a tanulmány bebizonyítja, hogy a Hévízi-tóból elfolyó víz hozamát — a tó felszínalatti vízgyűjtőjén történő szivárgórendszer, — a forrásbarlangból a csővel modellezhető forrásfolyosó szelvény változásai, — a tó ingadozó vízszintje, és — az előbbit szabályozó zsiliprendszerek együttes hatása szabja meg. A terület valószínűsíthető áramlási rendszere 3. abra
