Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Vita

VITA 337 Vita Hozzászólás Goda László: „A kutatás irányítása, tervezése és finanszírozása a vízgazdálkodásban"* című vitairatához — én másként látom.. Wisnovszky Iván Budapest III., Boglár u. 2. Hétévi vízügyi igazgatósági gyakorlat után, 1961 elején az Országos Vízügyi Főigazgatóságon kaptam a kutatásirányítás feladatát, más feladatok mellett. Ezt a feladatot 1974-ig láttam el, abban az időszakban, amelyet Goda László cikke kutatásirányítási és tervezési szempontból eredményesnek körvonalaz. Visszatekintve erre az időszakra úgy látom, hogy a vízgazdálkodási kutatás fogalma az akkori VITUKI kutatómunkáját jelentette. Ezt tükrözi Goda László cikke, holott a VITUKI kutatómunkája csupán a vízgazdálkodási érdekkörű kutatásnak jelentős részét, de nem az egészét jelentette. A hatvanas években a kutatás-tervezésnek az alapját párbeszéd képezte a kutatók ós az irányítók között, mind nemzeti, mind a KGST terén. A párbeszéd alapját a felvethető témák rendezett témacsoportjai jelentették, amelyek az éves, majd középtávú kutatói tervezésnek a kereteit határoz* Megjelent: e száin 229 oldalán ták meg. Ezt a módszert követte a KGST vízügyi együttműködésében az első kutatási terv is. A hetvenes évek elejére ez az „idilli" állapot utolsót lélegzett. Ettől kezdve a cikk egyre romló tervezési tendenciát jelez, amelynek jellemzői a koordinálatlanság, a műszaki fejlesztés térnyerése és az alapkutatások elsorvadása, többek között. Ugy látom, hogy a vízgazdálkodási kutatás-irányításnak (tervezésnek) nehézségeit a gazdaságilag egyértelműen felfelé ívelő hetvenes években a következők okozták: — Felmerültek olyan új témakörök, amelyekben a kutatásnak az iránymutatását igényelte a vízügyi szervezet, és amelyekben csak szűkösen volt hazánkban gyakorlatban edzett kutatótestület (víztisztítás, szennyvíztisztítás, vízügyi közgazdaság stb). E téren sokasodtak az igények, és nem volt elegendő a témacsoportos „vissz atervezés''; — A kutatók és az alkalmazók között növekvő szakadék alakult ki, amelyet számos esetben a műszaki fejlesztés hidalt át, ennek a szervezete és anyagi alapjai ebben az időben alakultak ki. Logikus, hogy ez idő tájt a műszaki fejlesztés előtérbe került. A kutatás és alkalmazás kapcsolati nehézségei minden gazdasági ágban megjelentek, és a nemzetközi vízügyi kutatási együttműködésben is tükröződtek. A nehézségek áthidalására hozott politikai és gazdasági határozatok a kutatás terén is előtérbe állították a kereslet-kínálat piaci szempontjait, amelyek megteremtették az újabb tervezés módszerét, a pro jekt-programozást, szorosan kapcsolódva a hazai beruházási célkitűzésekhez és a nemzetközi kutatómunkához. Ezt a kutatás-tervezési módszert jónak tartom. Ennek a következménye volt a tervezett alapkutatás háttérbe szorulása. Mégsem mondható ez az eredményekre, mert a piac igényeit szolgáló kutatás számos igen jelentős alapkutatási eredményt hozott felszínre: Vágás, Kovács, Kienitz, Somlyódy stb. eredményeit. Az alapkutatási terméknek a mellékeredményként (de nem mellékesként) való megjelenését jónak ítélem. Ezt követte a nyolcvanas évek második felében az anyagi keretek visszaesése, amely a vízügyi kutatás és műszaki fejlesztés jelentős korlátozásával járt. A visszaesés méretei és időtartama legfeljebb homályosan körvonalazódnak. Ezekben a körvonalakban Goda cikke néhány időszerű kérdést vet fel következtetésként. Például a vízgazdálkodással kapcsolatos'alapkutatás folytatásának szükségességét, a vízi létesítmények üzemeltetésével (fenntartásával) kapcsolatos kutatások időszerűségét. A cikket olvasva mégis úgy érzem, hogy a vízgazdálkodási kutatásnak nem a legfontosabb problémáit állítja előtérbe a tanulmány írója. Magam megkísérlem a bennem felvetődő vízügyi kutatási problémákat felsorolni, és remélem, hogy