Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
5-6. szám - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. I. A vízeredetű giardiázis
V. NDRIK P.: A Giardia lamblia terjedésé 319 viz közvetlen elfogyasztása is: Idahoban 9 kajakozó a Salmon Riverből, Grand County-ban 12 személy kezeletlen felszíni vízből ivott, mindnyájan giardiázist kapjak (Craun és Gunn, 1979). A járványok többsége izonban felszíni ós talajvizet használó köz- vagy nagárüizeini kisvízműből eredt, az alábbi megoszlásban (Lippy és Logsdon, 1984): \ járvány oka: % Kezeletlen felszíni víz 10,5 Kezeletlen talajvíz 12,3 Elégtelen vagy megszakított vízkezelés 06,7 Hálózati hiba 5,3 Ismeretlen és egyéb ok 5,3 Látható, hogy a Giardia járványok 213-a vízkezelési hiányosságokból eredt. Ezek a következők voltak: elégtelen vagy rosszul beállított, vagy rossz helyen alkalmazott klórozás, hatástalan derítés, szűrési hibák. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a felsorolt műszaki-technológiai hiányosságok a hazai vízkezelési gyakorlatban sem ritka jelenségek. A járványok által érintett vízművek általában jó kémiai és bakteriológiai minőségű, szennyeződéstől, szennyvízbeömléstől mentes hegyi patakok, tavak vizét használják ivóvízellátásra. A kedvező minőség miatt — a nemzeti ivóvízkezelési előírásoknak megfelelően — a víz kezelése minimális, általában csak klórozásból áll. Az ivóvíz minőségét csak zavarosság és coliform szám méréssel kontrolálják, s a giardiázist terjesztő ivóvizek a legritkábban haladták meg az igen szigorú állami vagy nemzeti szabványok határértékeit. A járványos területek közös jellemzője a hegyi, azaz az év nagy részében hideg (10°C alatti) klíma, sőt, a járványok többsége is télen, tavasszal vagy ősszel, de mindenképpen hideg időszakban tört ki. A jelenség magyarázata nz, hogy a Giardia ciszták jól tűrik az alacsony hőmérsékletet, ugyanakkor a klór ciszticid hatása a hőmérséklet csökkenésével rohamosan esik. Mindkét tényezőre a későbbiekben visszatérünk. Felhasznált irodalom: Craun et al. (I970)(; Craun (1977) és (1979 a); Meyer és Jaroll (1980); Lippy és Logsdon (1984); Shearer és Lapham (1984); W ickramanayake et. 'ti. (1985); Al-Anietal. (1986). Ét •demes felfigyelni arra is, hogy — a járványokon túlmenően — az érintett területeken a giardiázis endemikus betegséggé válhat (Wright el al., 1977; Weiss et al., 1977). Ami a Giardia cisztáknak a felszíni vizekbe kerülését illeti, a szakemberek többsége az állati eredetet valószínűsíti, s terjesztőjekónt a vízgyűjtő területen élő rágcsálókat (hód, pózsmapatkány, coyote stb.) gyanúsítja, megjegyezve, hogy a cisztákat más, eddig nem vizsgált állatok is közvetíthetik. Tény, hogy a járványos területeken az említett rágcsálókból, a felszíni vízből, a belőle szártnazó ivóvízből ós a megbetegedett személyekből egyaránt kimutatták a Giardia lamblia cisztáját, sőt, vegetatív alakját is. ( Brady és Wolfe, 1974; Kendtorff, 1975; Wright, 1975), feltételezhető tehát — bár nem bizonyított — hogy a kórokozó a vadállatok ürülékével került a felszíni vizekbe ós onnan tovább (Craun és Gunn, 1979; Geldreich, 1985). Magyarországon Giardia okozta vízjárványról nincs tudomásunk. Kubinyi (1987) 1955—1984 között 2G0 víz eredetű járványról számol be, összesen 91 396 megbetegedéssel. Elgondolkoztató viszont az, hogy a megbetegedések többsége (64,5%-a) „olyan enteritis volt, melyben a kórokozót nem sikerült megállapítani". A kórokozók között előfordulhatott Giardia is. 7. Esettanulmányok Mint arra a bevezetésben utaltunk, szakirodalmi összeállításunk célja a figyelem felhívása egy, a hazai vízellátásban még nem ismert, de külföldön komoly gondokat okozó kórokozó vízben való előfordulására, az általa terjesztett járványra és az ellene folyó küzdelem módjaira. Tanulságosnak tartjuk tehát néhány, jellegzetes vízeredetű Giardia járvány bemutatását. 7. 1. Aspen, 1965. Az első, bizonyított vízeredetű Giardia járvány az USA-ban. 1965—66. telón, a síszezonban (Aspen hegyi sícentrum) 1094 síző 11,3%-a Giardia pozitívnak bizonyult. A település vízellátását biztosító ásott kút vize a közelben húzódó szennyvízcsatornával — annak meghibásodása miatt — kommunikált, ós Giardiával fertőzött ivóvíz került a városi hálózatba. A Giardia cisztákat a sérült szennyvízcsatornából ós a csatornát használó[lakosság"6,9%-ának székletéből egyaránt"kimutatták (Moore et al., 1969; Meyer, 1973; Craun et al., 1976; Wright és Vernon, 1976; Lipj>y és Logsdon, 1984). 7. 2. Rome, 1974—75 A forgalmas hegyvidék üdülőhely (USA) felszíni vízből kap ivóvizet. A vízgyűjtő terület erdős, gyéren lakott, szennyező forrás nincs. A nyersvíz jó minőségű, a coliform szám 1974—75-ben átlagosan 220/100 ml volt, ezért a vizet nem tisztítják, cak fertőtlenítik, klóraminnal. Az alkalmazott 0,8 mg/l összes kötött klórmaradók biztosítja az ivóvíz megfelelő bakteriológiai minőségét, a coliform szám általában 0/100 ml, a járvány idején négy alkalommal ért el 20—40/100 ml értéket. A járvány 4800—5300 személyt érintett, közülük 359 Giardia pozitívnak bizonyult. A Giardia cisztákat a vízmű nyersvizéből is kimutatták. Ezt a vizet egy speciálisan kórokozómentesített kutyával itatták meg, és a kísérleti állat giardiázist kapott. A kísóz-let igazolta a víz fertőzőképességét. Laboratóriumi vizsgálatokkal bebizonyították, hogy a vízműben alkalmazott fertőtlenítés hatástalan a Giardia cisztákra. A számítások szerint a ciszticid hatás eléréséhez a jelenlegi 0,8 mg/1-nól 25-ször több kötött klórra van szükség ( Brady és Wolfe, 1974; CDC, 1975, Shawetal., 1977; CDC, Í978 b; Craun, 1979 a; 1979 b; Pipes, 1982). 7. 3. Camas, 1976 1976. április-május hónapjaiban a Washington állambeli, hegyvidéki Camas városkából 32 Giardia pozitív esetet jelentettek, míg 1975-ben az egész óv folyamán csak 2 pozitív személy akadt. A járvány továbbterjedt ós a 6000 lakosból 600-at érintett. Az epidemiológiai feltárás szerint a járvány közvetítője csakis az ivóvíz lehetett, más terjedési mód (behurcolás, állattartás stb.) nem jöhetett számításba. A camas-i vízművet egy hegyi patak ós egy mélyfúrású kút táplálja. A kútvizet nem kezelik, a felszíni vizet nyomás alatti homokszűrőn szűrik, majd mindkét vizet klórozzák. Ülepítés, derítés nincs. A több, mint 30%-ban kútvízzel ellátott lakosság körében nem volt megbetegedés, a több, mint 70%-ban felszíni eredetű ivóvizet fogyasztók 4,7%-a Giardia pozitívnak bizonyult. Ezzel valószínűvé vált, hogy a Giardia ciszták a patakvíz útján kerültek az ivóvízbe. A vizsgálat megállapította, hogy a járvány előtt a klórozóberendezós meghibásodott, a szűrők pedig tulajdonképpen vas-mangántalanító, mikrobiológiailag hatástalan egységek.
