Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Goda László: A kutatás irányítása, tervezése és finanszírozása a vízgazdálkodásban – Vitairat

238 hidrológiai közlöny 1987. g7. évfolyam, 5—6. szäm 5. láblázat Vízgazdálkodási kutatási-fejlesztési költségek (millió Ft) a vízgazdálkodási beruházások tükrében OVH központi index Vízgazdálkodási index Összes vízgazdálkodási index Időszak K + F beruházás % l'S

uzati % tárgyÚ % költs. (2) : (3) K + F költs. beruházás (5) : (6) K + F költs. beruházás (8) : (9) (1) (2) (3) (3) (5) (6) (7) (8) (9) (10) 1952—55 113,2 1 187,1 9,5 1956—60 80,9 1 325,1 6,1 1961—65 91,0 2 751,0 3,3 1966—70 245,8 4 900,6 5,0 1971—75 502,4 11 878,7 4,2 638,0 29 177,0 2,1 1976—80 480,2 14 269,0 3,3 653,4 39 509,0 1,6 901,7 60 541,0 1,5 1981—85 489,3 13 514,0 3,6 1191,9 51 885,0 2,2 1436,6 65 393,0 2,2 1986—90 (560) (30 585,0) (1,8) (870,0) (63 585) (1,4) nincs adat (87 985,0) — () tervezett értékek Egy ország kutatómunkára fordított költségét gyakran a nemzeti jövedelem százalékában fejezik ki (

Marczell et al., 1978). Ennek mértéke fejlett ipari országokban 2% felett van. Egyes ágazatok kutatómunkája tekintetében az ilyen összehasonlítás lehetetlen. Ezért arra gondoltunk, hogy a vízgazdálkodás esetében értékelési alapul az évenkénti beruházási költségeket vesszük, ami ugyan kisebb mint a nemzeti jövedelem arányos része, viszont kellően jellemzi az ágazat kutatási igényét. A beruházási összegeket „A vízgazdálkodás 40 éve számokban, 1945—85" c. kiadványból vettük (OVH, 1986). (Kár, hogy az egyébként számos hasznos információt tartalmazó anyag szerkesztői nem tartották érdemesnek számokkal jellemezni az ágazat kutatási-fejlesztési helyzetét.) A könnyebb áttekinthetőség érdekében mind a beruházási költségeket, mind a kutatási ráfordításokat ötéves tervenként összegeztük (5. táblázat). A VITUKI alapítását követő első évtizedet a viszonylag változatlan — inkább csökkenő — központi költségvetési támogatás mellett a beruházások gyors felfutása jellemezte, különösen a hatvanas évek elején, ami jelentősen csökkentette a kutatás/beruházás indexet (Stelczer, 1908). A hatvanas évek második fele több vonatkozásban is változást hozott: — indult az új gazdaságirányítási rendszer, — a vízgazdálkodási beruházások ötévenkénti duplázódása még tartott, —- a vízgazdálkodási kutatásirányításban megerősödött az ágazat szerepe, — új pénzügyi források nyíltak meg (Vízügyi Alap, Műszaki Fejlesztési Alap), — a kutatás mellett mind erőteljesebbé vált a műszaki fejlesztés. A változások jótékony hatással voltak a kutatás/beruházás index alakulására is, ami nem jelenti azt, hogy a kutatási költségkeretek teljes mértékben biztosítva lettek volna. Az OVH 1972. évi a Tudománypolitikai Bizottsághoz intézett előterjesztésében a kutatási ráfordításokat az adott időszak beruházási tükrében vizsgálták és mintegy 50%-os kerethiányt állapítottak meg (OVH, 1972). A hetvenes évek elején az ágazat első ízben rendelkezett hosszú távú (a gyakorlatban igen rövid életű) kutatási tervvel. A Vízügyi Ágazati Kutatási-fejlesztési Terv (1971—85) kivonatos ismertetésében a kutatási fejlesztési tevékenységre fordítható összegeket, az egész időszakra 3.5 milliárd Ft-ban állapították meg (OVH, 1971). Összevetve ezt a számot az 5. táblázat tényszámaival megállapítható, hogy az 50%-os kerethiány erre az időszakra is jellemző volt. A 1V—VI. ötéves tervek időszaka egyéb vonatkozásban is változást hozott. Míg a 60-as évek közepéig a kutatási-fejlesztési tevékenységben a kutatás volt a meghatározó, addig a későbbiekben a műszaki fejlesztés előretörésének lehettünk tanúi. Az igaz, hogy a kutatómunka csak a műszaki fejlesztéssel együtt válik teljessé, viszont az is tény, hogy a kutatási-fejlesztési munka együttes fedezésére rendelkezésre álló összeg arányában nem haladta meg a korábbi ,,tiszta" kutatás művelémre fordított összeget. Az arányok változására jellemző, hogy míg 1965-ben a kutatási-fejlesztési ráfordításokból 86% volt a kutatás aránya, ez az érték 1971-ben 50%-ra csökkent, majd a VI. ötéves terv folyamán ós a VII. ötéves terv előirányzatában a kutatás-műszaki fejlesztés aránya 1/3 : 2/3. Visszatérve a kutatás/beruházás index vizsgálatára: a VII. ötéves terv előirányzatai (OVH, 1986 b) már tervszinten is kedvezőtlen helyzetet mutattak, hiszen az említett mutató 1,8% volt, s ezen belül 0,6% a kutatás. Az ötéves terv első évét követő pénzügyi korlátozások hatása ma még nem ismert. A kutatási-fejlesztési fedezet hiányának részbeni pótlására több kísérlet is történt. Ezek egyike volt az ágazati vállalati, illetve intézményi alapok bevonása a közös célkitűzések megvalósításába, illetve újabban kísérlet történt az ágazaton kívüli —- vízgazdálkodási érdekből történő — kutatásifejlesztési ráfordítások számbavételére is (5. táblázat). Ezek a kísérletek vitatható eredményt hoztak. Növekedett ugyan a kutatási-fejlesztési ráfordításoknak tekinthető költségek összege, ugyanakkor viszont tovább csökkent a kutatás/ beruházás index, hiszen a figyelembe vett területeken további jelentős — kutatást alig igénybevevő — beruházások történtek. Kedvezőtlen az is hogy a teljes ráfordításon belül csökkent a leginkább kormányozható központi K + F fedezet aránya. Az ágazati intézményi és az ágazaton kívüli K + F ráfordítások számbavétele statisztikai adat-