Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
4. szám - Tevanné Bartalis Éva: A fitoplankton mennyiségi változásai a Duna rajkai (1848,4 fkm) szelvényében az 1983–1986 években
TEVANNÉ: A filoplankton mennyiségi változásai 211 1986 sejtszámmal. A savazásos módszerrel mért fotoszintézis aktív klorofill-a koncentrációértékekhez nagyobb biomassza és sejtszámértékek tartoznak, mivel itt a feopigmentek zavaró hatását a módszerből adódóan kiküszöböltük. Mindkét esetben az algaállomány faji összetételének, korának, fiziológiai állapotának hatása is érzékelhető a sejtszám- klorofill-a lazább kapcsolatból illetve az egyes évek eltérő meredekségü egyeneseiből (4. és 5. ábra). A biomassza mennyiségére vonatkozóan 5—100 fig -dm3 klorofill-a (Kak) mérési tartományban ±10 %-on belül megbízható becslési adatokat kapunk, ha az egyes évek mérési adataiból számított együtthatók átlagértékeit használjuk: y = 0,185x—0,943, ahol y = biomassza mg-dm-3 x = klorofill-a /Lig-dm3 5. A biomassza kloroí'illtartalma A különböző rendszertani csoportokba tartozó algák klorofilltartalma egymástól eltérő, legkevesebb a kékalgákban található. A kovaalgák fotoszintézis aktiv pigmenttartalma már tágabb határok között mozog, amit a fényviszonyok is jelentősen befolyásolnak. így érthető, hogy az egymástól földrajzilag távol eső különböző típusú természetes algaállományok irodalomban közölt klorofillkoncentrációi eltérőek (Desortová, 1980). A Duna fitoplankton összetételének domináns elemei a kovaalgák, ezért a biomassza klorofilltartalmát is ez a fajcsoport befolyásolja elsősorban. A nyugalmi időszakban és áradáskor, amikor a nagy lebegőanyagtartalom miatt a fényviszonyok is kedvezőtlenek a vízben, az algaállomány nyers tömegének 1—2 %-a a pigmentmennyiség. A vegetációs periódusban pedig 0,3—0,8% között változik, ahol a nagyobb értékek az idősebb állományokra jellemzők. Természetesen a savazásos módszerrel mért fotoszintézis aktív klorofill-a tartalom kevesebb (0,14—0,67%). 7. táblázat A kémiai oxigénigény változása a vegetációs periódusban Év min. KOI k max. átl. min. KOIkf max. átl. KOIk KOIkf -KOkf % átlag átlag mg rlm -3 1983 1984 1985 198R 10,0 10,0 12,8 13,2 25,0 26,4 25,2 31,0 16,5 19,9 18,8 19,0 0,3 0,5 0,6 0,06 6,0 5,7 10,7 7,2 1,85 2,54 3,04 2,46 14,64 17,36 15,76 16,54 11,2 12,8 16,2 12,9 fi. A biomassza szerepe a folyó szervesanyag-termelésében A víz szervesanyag terhelésének vízminőségi mutatója a kémiai oxigénigény, a KOIk érték. A biomasszaadatok segítségével megbecsültük, hogy a KOIk érték hány százaléka származik a folyóban termelődő szervesanyagból. Számításunk alapja a biomassza 12,5 %-os szerves szén tartalma (Dokulil, 1979) és az élőanyag szén: hidrogén: oxigén aránya. A biomassza kémiai oxigénigénye így a szerves szén tartalom kb. 2.5-szerese. E becslés alapján a fitoplanktonból származó számított KOIkf értékei a 7. táblázat szerint változtak a vegetációs periódusban. A tömegvegetációs időszakokban a fitoplankton kémiai oxigénigénye akár 20—40%-al is megemelheti a víz háttér KOIk értékét, átlagosan azonban 11— 16%-kal. 7. Összefoglalás — Az országhatárra érkező Duna-víz mennyiségi fitoplankton vizsgálataival feltáituk a fajösszetétel évszakos változásait és megállapítottuk, hogy a Centrales fajok dominanciája miatt a biomassza főtömegét is e szervezetek nyerstömege határozza meg. Ezért a biomassza becslés pontosítása érdekében legfontosabb feladat a különböző méretű szervezetek statisztikai megoszlásának megállapítása. A Chlorococcales fajok sejtszáma nyáron meghaladhatja az 50%-ot is az algaállományban, de a nverstömegben maximálisan csak 10—30 %-os lehet a részesedésük. — Ugyancsak a kovaalga dominancia miatt szoros pozitív lineáris összefüggést mutattunk ki a víz klorofill-a koncentrációja és az algaállomány nyerstömeg változása között. így a Duna-víz
